E-mailezés és idegeskedés

Folytatnám az események leírását, reményeim szerint most eljutok augusztus 1-től máig, így napirenden leszek a történésekkel 😀

Tehát augusztus 1-jén érkezett az e-mail a Nagykövetségtől, miszerint megkaptam az ösztöndíjat, és az egyetem, melyre járhatok, nem más, mint az Oszaka Egyetem (Ószaka Daigaku). Kérték, hogy vegyem fel a kapcsolatot velük, küldjem el az útlevelemet beszkennelve, illetve egy „Pledge” feliratú papírt kellett aláírva bevinni a követségre, amelyben megfogadod, hogy betartod a program szabályait, nem fogadsz el máshonnan ösztöndíjat, betartod a japán törvényeket stb. A sztorihoz hozzátartozik, hogy  augusztus 1-jén én éppen Erdélyben voltam, éppen „szomszédoltunk”, amikor először hívtak a követségről. Ezután – a roaming elkerülése érdekében – román vezetékes számról visszahívtam a követséget (kb. 10 perccel az elmulasztott hívás után), ahol azt mondták, a kolléga most nem elérhető, majd visszahív. Net nem lévén, egészen délután 5-ig vártam, hogy hívjanak, de hiába. Idegeskedésem közben egy ismerősünknél, ahol volt internet, megkérdeztem, megnézhetem-e a leveleimet. Kiderült, hogy a hívás után kb. 5 perccel érkezett meg a levél 😀

Ez volt tehát augusztus 1-jén, csütörtökön. Vasárnap hazaérkeztem, hétfőn pedig már vittem is a Pledge-t a követségre. Ott arról próbáltam érdeklődni, mit érdemes megkérdezni az egyetemtől, ha felveszem velük a kapcsolatot. Meglepődtek, hogy még nem vettem fel a kapcsolatot 😀 Újból ideges lettem, hogy el vagyok késve, így hétfőn meg is írtam – a tervezett japántól eltérően, angolul – a levelet az egyetemnek (Kata-szan lektorálta az angolomat, ezúton köszi ismételten :D), el is küldtem a Course Guide-ból kinézett címre. Teltek-múltak a napok, közben elutaztam Sopronba (ahol egy eldugott kis panzióban japán vendégeknek kellett segítenem, tolmácsolnom :D), de válasz nem érkezett. Újabb idegeskedés. A levelemet elküldtem több címre is, hátha ott több szerencsével járok. Augusztus 12-én kaptam végül választ, melyben megírták, hogy 24-e az érkezésem dátuma, a szállásról, és a guarantorról pedig majd egy következő levélben értesítenek. (A guarantor az a japán személy, akit meg kell nevezni a vízumigénylésnél, ő az, aki úgymond kezeskedik érted, felelősséget vállal, hogy nem egy őrült terrorista vagy 😀 Kezesnek fordítottuk egyszer, de ez azért nem adja vissza az eredeti jelentését, egy kifacsartabb fordítási mód a garantátor :D, amely szó használatát viszont nem ajánlom senkinek :D) A levél szerint október 1-jén kezdődik majd a tanév, előtte pedig egy eligazítási időszak lesz.

A következő levél ismét a követségtől érkezett, ebben az orientációs beszélgetés időpontját küldték el (egy diplomata és egy volt ösztöndíjas tart majd előadást, illetve beszélgetés lesz a nagykövet úrral is). Szintén megkaptuk a vízumhoz szükséges formanyomtatványt, azonban ezt mindaddig nem tudom kitölteni és benyújtani, amíg nem lesz meg a szállásom címe és a guarantorom adatai. Ehhez majd egy igazolványkép fog kelleni, illetve a kitöltött dokumentum, és egy hetet fog igénybe venni az elkészülése (a Konzuli Osztályon kell leadni személyesen a dolgokat).

Következő levelezésem évfolyamtársammal, Bogi-szannal zajlott, aki jelenleg Oszakában tartózkodik. Őt arról faggattam, milyen ruhákat érdemes bepakolni, milyen az időjárás, mi szükséges a „különleges” időszakokra (tájfun, cuju stb.), mennyi csomagot lehet vinni a repülőn, vannak-e európai kaják is elérhető áron, lehet-e ruházatot kapni az én méretemben stb. Ezúton is köszönöm ismételten Bogi-szannak a segítséget, sok fontos infót megtudtam mindezekkel kapcsolatban 🙂

A bőröndvásárlás sztorija következik. Kata-szantól érdeklődtem, milyen bőröndöt érdemes venni, ő ajánlotta a Spar pontgyűjtő akcióját, ahol 40 pontért kedvezményesen lehet Kappa bőröndszettet venni. Riadóztattuk a szomszédságot, így több bőröndszettre való pont is összegyűlt :D, és egy szettet meg is vettünk. Ez sem ment egyszerűen, az első szett eleje meg volt karcolódva, így vissza kellett vinni kicserélni. Amikor épp kicserélni vittük, találkoztam volt japántanárnőmmel, akinél annak idején elkezdtem a japántanulást, Vera-szannal, őt is faggattam az utazással kapcsolatban 🙂 A bőrönd-sztori később folytatódik, maradjanak velünk 😀

Miután mindez megtörtént, nyugodtan utazhattam el pár napra Ausztriába. Augusztus 15-én este, Semmeringben úgy gondoltam, megnézem a Gmailem spam-fiókját. Itt láttam meg, hogy augusztus 13-án(!) újabb levél jött az Oszaka Egyetemtől, melyben a szállásokról tájékoztatnak, és visszajelzést kérnek, megkaptuk-e az infókat. Ráadásul 19-éig a szállásokkal kapcsolatban is válaszolni kell nekik. Én mindeddig úgy terveztem, hogy a minói kampusz 2-es számú „idegeneknek fenntartott” kollégiumában fogok lakni, ahol minden kis szobához jár külön mosdó, de a konyha és a mosógépek közösek. Ehhez képest a mail arról szólt, hogy oda nem lehet menni, csak az 1-es számú kollégiumba, ahol minden közös (tehát a fürdők, vécék, mosógépek, konyha, hűtő), vagy pedig egy ún. „rooming house”-ba, mely 10 percre van a kampusztól. Itt minden szobához saját fürdő, hűtő, mosógép, konyha (gázzal) jár. Igen ám, de ez meg is látszik az árakon! Az 1-es kolesz ára mindennel együtt (tehát rezsiköltséggel, internettel) 26 000 jen a tájékoztató szerint, a rooming house ára 36 000 jen PLUSZ rezsi! (Az árfolyam jelenleg kb. 2,3, tehát ezeket az összegek ennyivel kell beszorozni, hogy forintban megkapjuk. Ez azonban nem sokat számít, nekem a havi ösztöndíjamhoz kell viszonyítanom a dolgokat, tavaly az ösztöndíj 117 000 jen volt.) Újabb idegeskedés, számolgatás kezdődött, újból zaklattam Bogi-szant, mit tud a koleszról, mennyi lehet kábé a rezsi. Megtudtam, hogy az 1-es számú kolesszal az volt az ott lakók fő gondja, hogy nyáron sok volt a bogár (Japán híres a csótányairól :D), illetve a konyhát, hűtőt nem gyakran takarították. A fürdőkre állítólag nem volt panasz, egy folyosón több fürdő és vécé is van. Képeket is találtam a neten a koleszról, azért nem úgy kell elképzelni, mint egy magyar koleszt 😀 Egy tavaly Oszakában tanult szenpait (felsőbbévest), Ákos-szant is kifaggattam, ő is hasonló problémákról számolt be az 1-es koleszt illetően. Végül úgy döntöttem, mindezek ellenére a koleszt jelölöm meg, mert a rooming house ára horribilis – ha nagyon szörnyű lesz a hűtő, mosógép stb., akkor egy kicsit hűtőt vagy egy kicsi mosógépet lehet venni használtan, illetve evőeszközöket is veszek magamnak sajátokat. A megmaradó pénzből pedig inkább eszem, vagy a szünetekben elutazom valamerre. Hozzá kell még tennem, hogy nem mi döntünk a szállásról, csak kikérték a véleményünket, hova mennénk, és azt mondták, gondosan figyelembe fogják venni, de sorshúzás fogja eldönteni, ki hová kerül. Ha minden igaz, holnap beszámolhatok róla, hol fogok lakni 😉

Az e-mailben a host family program leírása is szerepelt. Ez egy olyan program, amelynek résztvevői havonta egyszer-kétszer találkozhatnak egy vendéglátó családdal, közösen programokat szervezhetnek, beszélgethetnek stb., így megismerhetik egymás kultúráját. Nem home-stay program, tehát nem ott laksz a családnál, csak időnként találkoztak. Szerintem érdekes lehet, erre mindenképp jelentkezni fogok. A jelentkezési lapon az is szerepel, hogy környező iskolákba is elviszik a külföldieket, ahol előadást tarthatnak a gyerekeknek az országukról, bemutathatnak valamit, ez is jópofának hangzik.

Nos tehát megírtam a levelet a szállással kapcsolatban, folyamatban van a host family program jelentkezési lapjának kitöltése, holnapra pedig várom a szállásról szóló infókat. Eközben jött egy levél a nagykövetségről, melyben a repülőjegyet küldték (ma kiderült, hogy mégse az a repülőjegy, ezen csak az adatokat kell leellenőrizni, a repülőjegy majd később jön). Eszerint szeptember 23-án reggel 10 óra körül indulok majd Budapestről, 12 óra körül érek Frankfurtba, innen 13 óra körül indul tovább a repülő Oszakába. Az út kb. 2 + 10 órás lesz, tehát magyar idő szerint este 23 óra tájékán érkezem majd meg, ami ott reggel 7 óra lesz 😀 Elkezdtem infókat gyűjteni a Lufthansáról. Megtudtam, hogy a nagy csomagok „dimenziója” 158 cm lehet, tehát ha összeadjuk a szélességet, magasságot, mélységet, ennyi kell kijöjjön. A sparos bőröndök, amiből időközben megvettünk még egy szettet, mivel a Lufthansánál Japánba két csomagot lehet vinni, 158,5 centisek! 😀 Nem hiszem, hogy ez a fél centi sokat számítana, nem is tudom elképzelni, hogy a reptéren méregetnék a csomagokat és összeadogatnának, de van egy probléma: a Lufthansa honlapja szerint 159 centitől csak 200 euróért viszik el a csomagot. Ez pedig horribilis ár, főleg, hogy nekem két csomagom lesz. Tehát felhívtam a Lufthansát is 😀 A hölgy szerint, akivel beszéltem, nem lesz gond a fél centivel, de vigyem ki az üres bőröndöt a reptérre, és kérdezzek rá. Ez lesz tehát a holnapi program 😀 A kézipoggyásznak minősülő kis bőröndökkel is gond van, a szélességük és magasságuk rendben van, de a mélységük 2 centivel meghaladja a megengedett méretet. Ezt is viszem a reptérre, hogy belepróbáljuk a keretbe 🙂

Azt hiszem, kábé mindent leírtam. Az gondolom kevésbé érdekes, hogy vettem ruhadarabokat télire, nyárra, dezodort, fogkefét stb., szóval ezeket most nem részletezném hosszasan 😀 Névjegykártya-készítés folyamatban, készültek igazolványképek is, beizzítottam a blogot. Ja, különböző orvosokhoz járkálok még a biztonság kedvéért: fogorvos stb., nehogy odakint legyen valami probléma. Ennyi elég is mára, ha minden igaz, holnap a szállással és a reptéri infókkal kapcsolatosan jelentkezem 🙂