Előkészületek az utolsó két hétben. Köszönetnyilvánítás. Bepakolás. Indulás előtt.

Eljött ez a nap is, holnap délelőtt nekivágok a nagy útnak! Először Frankfurtig, onnan pedig Oszakába repülök, ez lesz életem első repülése, eddigi életem leghosszabb útja, a leghosszabb egyedüli távollét otthonról, első utam Ázsiába, első utam Japánba, a kinézett úti céljaim közül a legfontosabb országba, és még sorolhatnám, mennyi tekintetben lesz különleges ez az út. Persze a legfontosabb a nyelvi és szakmai fejlődés, a japáni élet megtapasztalása, az ország bebarangolása, a külföldi japán szakosokkal való megismerkedés – a legfontosabbra egy dolgot akartam írni, de látszik, ez nem sikerült 🙂 Remélhetőleg élményekben gazdag egy év lesz 🙂 Most pedig, mielőtt belevágnék az előkészületek leírásába, muszáj jöjjön egy kis köszönetnyilvánítás, ugyanis a múltkor voltam egy japán pszichoanalízisről szóló előadáson, ahol szintén elhangzott az, amiről már korábban is olvastam, tudniillik hogy valamely japán filozófia/pszichológiai irányzat (? – nem emlékszem pontosan) azt mondja, hogy köszönetet kell mondanunk mindazoknak, akik valamilyen módon hozzájárultak a létezésünkhöz, és ahhoz, hogy elértünk valamit 🙂 Tehát akkor: köszönet illeti mindazokat, akik segítettek abban, hogy idáig eljussak, először is köszönet a „kiscsaládomnak” (külön a sok-sok anyagi nehézségért, ami az előkészületekkel járt), barátoknak (külön kiemelve a mormotákat!), ismerősöknek, akik támogattak, segítettek sok mindenben, köszönet azoknak a tanároknak, akik a pályázáskor segítettek (külön köszönet a sok-sok hibajavításért Szeidzsi-szannak, köszönet Kaoru-szannak a szóbeli interjúra való gyakorlásért, köszönet Farkas tanárnőnek a kutatási téma kiválasztása terén nyújtott segítségért, Varrók tanárnőnek az ajánlásért), köszönet azoknak a szaktársaknak, akikkel együtt pályáztunk, akikkel együtt próbáltuk leküzdeni a vizsga akadályait, majd a készülődés nehézségeit (kiemelve Kata-szant, Ildi-szant, akikkel készültünk, Bogi-szant, aki a messzi távolból válaszolt a sok-sok kérdésemre), köszönet azoknak a szenpaioknak, akiket kérdésekkel zaklattam, és akik készségesen segítettek és válaszoltak (a teljesség igénye nélkül: Sanyi-szan, Máté-szan, Ákos-szan, Dóri-szan, nem tudom, kimaradt-e valaki, ha igen, annak is köszönet ^^””), köszönet a nagykövetség munkatársainak, kiváltképp Mariann-szannak, illetve Sirakabe úrnak, akitől annak idején kérdezősködtem; és persze köszönet azoknak, akik megalapozták azt, hogy japán szakos leszek, köszönet a Digimon sorozatnak (igen, mint már leírtam, ha nincs Digimon, most nem utazom Oszakába :D), köszönet az A+ csatornának, köszönet a Death Note animének és annak, aki megmutatta nekem, Jenny-szannak, ekkor kezdődött ugyanis a „második animés korszakom”, köszönet az anime- és mangafordító szenpaioknak és wordpresses blogger szenpaioknak, akikre példaképként tekinthettem, köszönet Vera-szannak, akinél megalapozhattam a japántudásomat és aki az N3-ig egyengette az utamat a japánnyelv-tanulás terén, köszönet a Mangafannak és a Mondónak, hogy lektorálhatok és írhatok… és ennyi jutott eszembe hirtelen. Köszönet mindenki másnak is, aki úgy érzi, kimaradt, sajnos nem lehet mindenkit felsorolni ^^”” Tehát az elmúlt egy-két hétben kisebb dolgokat kellett elintézni, pl. kézipoggyásznak való táskát kellett venni. Ez meg is történt, ezenkívül szuveníreket is bevásároltunk, amelyeket odakint ajándékba lehet adni, kis magyaros hűtőmágnesek, képeslapok, pici üvegben tokaji bor, magyar csoki stb. Aztán megérkezett a dombornyomott bankkártyám, amiről korábban már írtam, ezt külön meg kellett igényelni, éves díja van (a másik kártyám ingyenes), de ha hazajöttem, le lehet mondani. Többször hívtam a Lufthansát is, kisebb kérdésekkel zaklattam őket. A Frankfurti repülőteret is felhívtam, hogy megkérdezzem, pontosan hogyan lehet az A Flugsteigról átszállni a Z Flugsteigra, mert az addig oké, hogy a Z az A fölött van (a Z-ről indulnak a schengeni zónát elhagyó gépek), de hogy mégis hogy megy ez. A pasas azt mondta, hogy van egy Passportkontrolle, de amúgy gyorsan megy ez a dolog. Erre rácáfolt a második telefonhívásomkor a hölgy, akivel beszéltem, akkor azért hívtam őket, mert aggasztott, hogy a múltkori szeles idő miatt negyed órát késett a budapesti gép, és már egy ilyen kis késés is elegendő ahhoz, hogy lekéssük az oszakai járatot. A hölgy azt mondta, nagyon kevés időnk lesz, necces lesz az átszállás, de ha a budapesti késik, és lemaradunk róla, akkor másnapra ingyen kapunk jegyet, és még talán hotelt is adnak az éjszakára. Ezt megerősítette a magyar Lufthansa iroda is. (Lehet, hogy ez másnak triviális, na de én még nem repültem soha, biztosra kell menni! :D) Gyógyszereket is bevásároltunk, egy lista alapján gyűjtöttük be őket, megfázástól elkezdve csípésig mindenre lesz nálam gyógyszer. Rovarirtót is vettük a korábban már képen is bemutatott gyönyörűséges állatkák miatt 😀 Pénzt is váltottunk, erről azt érdemes tudni, hogy a pénzváltók nem tartanak nagy mennyiségű jent, csak max. 5000 – 10000-t, ezért ha nagyobb mennyiségre van szükségünk, előre meg kell rendelni, pl. egy héttel a pénzváltás előtt érdemes odaszólni. Lehet kérni, hogy többféle címletben adják a pénzt, már ha tudnak szerezni több címletet. Az egyetemtől időközben jött egy levél, melyben leírják ismét, hogy mi tartozik a szobához, és hogy mindez mennyibe fog kerülni. Megkérdeztem, hogy pontosan mi tartozik a „rental sheets”-hez, válaszukban közölték, hogy lesz minden, párna, paplan, lepedő stb., nem kell aggódni, és nem kell semmit sem hozni itthonról. Aztán újabb levél érkezett, ezúttal arról, hogy hogyan fognak minket a repülőtérről összeszedni. Egy nagy CJLC-emblémát kell kinyomtassunk, ilyen lesz a sofőrnél is, így találjuk majd meg egymást, és több turnusban, a járatok érkezési idejéhez igazodva fognak szállítani minket. Mi ketten magyarok például két lengyellel egy járaton utazunk, így ugyanabban a turnusban visznek majd minket a koleszhoz. Csatolták az érkező diákok nevét is, nagyon sok kínai, koreai, vietnami és thai lesz, de lesz egy román lány is (!), lesz osztrák, svájci, cseh, orosz, bolgár, belga (de neki román neve van O.o), finn, indiai, burmai, indonéz stb. A héten tartottunk egy próbapakolást itthon, ami bizakodásra adott okot, mivel kb. minden befért elsőre. Ezután pénteken kezdtük el a pakolást élesben, melyről majd képeket is mutatok, neccesen, de befért minden, illetve még holnap valamiket szedünk ki, rakunk helyére egyebet, tehát ilyen kisebb finomítások lesznek még. Időközben írtam egy szenpainak, aki most jött haza Oszakából, Dóri-szannak, tőle azt kérdeztem meg, hogy az én kutatási témámmal vajon választhatom-e a Research Course-t (tudván, hogy a minói kampusz tulajdonképpen egyfajta bölcsészkar), vagy inkább magamnak kéne kutatgatnom, és mellette a Practical Japanese Course-t választanom. Ezenkívül a kajálási lehetőségekről és egy esetleges koreai kiruccanásról érdeklődtem, ezúton is köszönöm a sok hasznos infót! Bogi-szannal is felvettem újra a kapcsolatot, tudattam, mikor érkezem 🙂 Aztán Attila-szannal, aki ugye szintél J-programos lesz, szintén ismét felvettem a kapcsolatot. Tehát ilyen írogatások zajlottak. Ezenkívül az őszi conra érkező és a téli animekarácsonyra érkező mangákat a megszokott módszertől eltérő módon lektoráltam, kalkulálva azzal, hogy odakint nem biztos, hogy egyből lesz netem, így részemről a mangák megvannak, remélhetőleg nem maradtak hibák, a készítési folyamat későbbi fázisában pedig remélhetőleg Misi-szan kiszűri, ha esetleg maradt valami 🙂 Felfedeztem a flightradar24.com oldalt, ahol meg lehet nézni, éppen hol repülnek a repülőgépek, és csináltam is egy printscreent az én utamról. Ez lesz az útvonal Frankfurtból Oszakába (átrepülök a két jövőbeli úti célom fölött, a transzszibériai vasút környékén és Észak-Korea fölött – körülbelül ott megy át a gép Kína és Észak-Korea között, ahol annak idején Szin Donghjok megszökött – aki még nem olvasta volna, olvassa el a Menekülés a 14-es táborból című könyvet, amelyről egy mondós cikkajánlóm részlete olvasható az M1-en!): Ma pedig a pakolás utolsó fázisa zajlott le, egy adag cucc kimarad, a többi adag megvan, folytatás következik megérkezésemet követően! (Amint lesz internetem.) Most pedig íme a pakolás képei:

(A képeken itt-ott feltűnő Nők Lapja és az sztk-keretes szemüveg nem az én tartozékom XDDDD)