[3. NAP] Szintfelmérő, kajálda, internet-problémák. A környék felfedezése.

A második nap leírásánál elfelejtettem azt az apró, de fontos dolgot megemlíteni, hogy az internet megrendelése legalább 21-22 óráig elhúzódott. Ezután pedig még meg kellett írni két fogalmazást, melyeket a másnapi szintfelmérőn kellett leadni, „Mit várok a japán egyetemi élettől?” illetve „A japán történelem egy fontos eseménye” címmel. Mivel ugye nem volt net, főleg az utóbbit nehéz volt szótár hiányában megírni, ezért valahogy rákapcsolódtam egy jelszómentes wifire, és így sikerült szótárhoz jutnom. A fogalmazások éjjel 2-kor készültek el, és közben még az N2-es nyelvtanokat is átnéztem a szintfelmérőre. Ezután reggel is idejében fel kellett kelni, hogy még néhány kandzsit is át tudjak nézni. Igazából viszont az egyik átnézésnek sem volt sok haszna. A szintfelmérőt számítógépeken, interneten keresztül csináltuk a CJLC egyik termében, nagyon lassú volt, amíg be-betöltött egy újabb feladat, mivel mindenki egyszerre dolgozott. Először a nyelvtani (közte pár szókincsre fókuszáló) tesztben kellett 164 kérdésre válaszolni 90 perc alatt, majd 220 kandzsis kérdés következett újabb 90 perc alatt. A nyelvtanos rész N5-től kezdődött (ilyen szintű kérdésekkel, hogy ここ（に／を／で／の）なにかありますか。), a végén pedig már azért N1-es dolgok is voltak benne. A kandzsis teszt szintén hasonló gagyi kérdésekkel indított, a végén viszont itt is voltak szépségek, bár ez szerintem könnyebb volt még így is, mint a nyelvtanos. Végül sikerült A-t elérnem szerencsére, a nyelvtanos tesztnél 259/300-as, a kandzsisnál 292/300-as pontszámmal. A végleges csoportbeosztást viszont csak hétfőn tudjuk meg, mert gondolom, elolvassák még a fogalmazásokat is, és számít a másnapi interjú-teszt is. Ezt követően, a koleszba való visszatérésemkor láttam, hogy Laci-szannál dolgozik valamit a tegnapi internetes csajszi, mivel nincs net. Mondom, megnézem, nálam lett-e net, mivel reggel már hálózati kapcsolat volt, de internetelérés még nem. Természetesen nem volt még net, szóval szóltam, hogy nálam is nézze már meg a netet. Jött is később (levette odakint a cipőjét 😀 pedig mi bejárunk cipővel a szobába :D), telefonált, beirkált mindenféle IP-címeket stb., de sehogy sem akart megoldódni a probléma. Végül ráfogta, hogy kábel-probléma (nem az volt), és mondta, hogy 3 körül jönnek a kollégái, és majd akkor hoznak egy új kábelt. Amúgy jól el lehetett beszélgetni vele, kérdezte, hogy miért tanulok japánul stb., mi érdekel, megdicsérte a magyarok kiejtését (hát igen, nekünk könnyű dolgunk van, bezzeg a kínaiak a si helyett konzekvensen zhi-t mondanak :D). Amíg a netes csajszi Attilánál dolgozott a neten (nála megjavult!), addig én elszaladtam és kipróbáltam a kajáldát, ahova épp beértem zárás előtt. Karaagét vettem, ilyen olajban kisütött csirkés falatokat, de mivel nem tudtam mind megenni, megkérdeztem, el lehet-e vinni dobozban, hát nem tetszett nekik, de mondták, hogy most az egyszer megengedik 😀 A konbiniben vettem egy 650 ml-es kólát 90 jenért, ez jó vétel volt, majd hazamentem. 3 körül jöttek is a netesek, pontosabban először a lány és az előző napi magas pasas, neki sem sikerült megoldani a problémát (persze nem kábel-probléma volt). Eddigre már átállítottam a gépemet angolra, mert állandóan én kellett keresgéljek különböző dolgokat, mivel nem értették a magyar szöveget 😀 (A később érkező pasas mondta is a telefonba, hogy valamit nem tud, hol van, mivel ez a gép nem angol, hanem lengyel(!), majd felém fordult, és kérdezte, hogy ugye lengyel 😀 Mondtam, hogy nem, magyar, mire bocsánatot kért XD) Szóval jött a harmadik pasas is, neki sem sikerült semmi, a kiscsajszi lelépett (előtte még mondta, hogy ő is szereti a történelmet, pl. a sinszengumit, és a telefonján is egy sinszengumis manga figurája van 😀 meg kiderült, hogy egyidős velem :O), majd visszajött, mert még mindig nem sikerült megcsinálni semmit. Nekem 16:30-ig le kellett adnom egy kérdőívet a kutatási témámról, és kellett írni is rá egy rövid fogalmazásocskát, persze a gépet nem tudtam használni, így gyorsan szótár nélkül összedobtam, amíg dolgoztak a gépen, és átrohantam Attila-szanékhoz, hogy az enyémet is el kéne vinni, mert még mindig itt vannak az internetesek. Ezek után a két internetes pasas (amikor mi bent voltunk a szobában) a szoba előtt összeveszett, ordibáltak, de olyan szlenggel, hogy nem lehetett érteni semmit, az egyik elrohant, a másik tovább szenvedett 😀 Végül hoztak egy routert, amit amúgy csak szombatra ígértek volna, és így a vezeték nélküli net működött, végül annyiban maradtunk, hogy akkor a wifit fogom használni. Végezetül sűrű bocsánatkérések és hajlongások közepette (kb. 5-6 db :D) távoztak 🙂 Délután a srácokkal felkerekedtünk, hogy megnézzük a környéken lévő üzleteket. A közelben van egy konbini, ott vettünk meronpant (szó szerint dinnyés kenyér, de igazából köze nincs a dinnyéhez, egyfajta édes péksütemény), meg körbenéztünk, ezután a háztartási boltban kerestünk henkanpuragut (átalakító a konnektorhoz). Ez egy akkora üzlet, hogy elektronikai cikkektől elkezdve, kertészeti dolgokon, írószereken, mosószereken, tányérokon stb. át mindent lehet kapni, még pedigrés kiskutyákat és kiscicákat is! 😀 A kisállatok üveg mögött vannak (nem elzárva teljesen, szóval kapnak levegőt), ott van ilyen kis játszóhelyük, és meg lehet őket venni, az egyik kutyust például 248 000 jenért! :O Szóval itt vettünk henkanpuragut, meg ilyen műanyag terítő-féleséget, amit pl. az asztalra lehet teríteni, párnát a széthasadt székemre. Ezután tovább sétáltunk, és megnéztünk egy 100 jenes boltot is, ahol szintén minden marhaság van, innen vettem konyhai törlőkendőt, csészét, vállfát stb. Majd egy szupermarketet is megnéztünk, ezekben szoktak zárás előtt leárazva lenni a bentós dobozok. A hazafelé úton nagyon lehűlt a levegő, a szél is fújt (amúgy egész nap nagyon fújt a szél, és a szobába is behallatszik erősen a süvítés, meg néha rezeg az ablak, az internetesek meg is ijedtek, hogy jön a tájfun 😀 persze nem jött), és láttunk az útpadka szélén sétálgatni egy szuzumebacsit (verébdarázs), amiről már az előkészületeknél írtam! 😀 Persze ahelyett, hogy elrohantunk volna, inkább lefényképeztük 😀 Másnap további túlméretezett rovarokkal is találkoztunk, folytatás következik! 🙂 Képek: