[5. NAP] Használtcikküzlet-keresés. Könyvesbolt, kajálda. Megint az internet.

A 11:47-ig tartó alvást követően már lényegében délután volt, mire elindultunk valamerre. Mégpedig a használtcikk-üzletbe hűtőt nézni, de láttunk könyveket is, meg kajáltunk is egy jó helyen… Nem busszal mentünk, mert egy kb. 40 perces sétával megtehető volt az út, és így spórolhattunk. A busz amúgy nagyon drága, például a kolesztól (ahol a buszmegálló „Matani Dzsútaku 4”, vagyis „Matani lakóházak 4” néven fut) Minó központtól 230 jen, vagyis több, mint 460 forint. És ez csak az odaút, diákkedvezmény vagy ilyesmi nincs. A buszszolgáltatást a Hankjú (szó szerint: lejtő /Oszakából a „szaka”/ + „gyors”) Baszu nyújtja, gondolom ahhoz a magánvasúttársaság-féle Hankjúhoz tartozik. Hátul kell felszállni a buszra, húzni egy jegyet, amelyen egy szám van (ez alapján derül ki, mennyit kell majd fizetni a leszálláskor). Amikor le akarunk szállni, jelezni kell, de nem szabad előremenni az ajtóhoz, csak ha megállt a busz, és kinyílt az ajtó. Ekkor felállhatunk, és elöl bedobhatjuk az aprót a sofőr melletti gépbe, ha nincs pontos aprónk, akkor felváltja a gép. Na DE az 5. napon nem busszal mentünk! 😀 Szóval ez csak egy kis kitérő volt… Szépen végigmászkáltunk az úton, közben fotózgattam (galéria a bejegyzés alján –>rájöttem, hogy lehet normális galériát csinálni, szóval kis képek jönnek majd elő, bármelyikre kattintva új ablakban lehet navigálni, nagyítani pedig jobb klikk –> kép megnyitása új lapon), végül leértünk egy könyvesbolthoz, ahol elég sokat időztünk. Nemcsak könyveket, de DVD-ket, CD-ket és kártyajátékokat is árulnak, nagyon sok yu-gi-oh-s kártya van, külön vitrinekbe, külön lehet megvenni a kártyákat! :O Erről is lesz fénykép. Mivel a könyvesbolt felfedezése után már megéheztünk, elkezdtünk kajáldákat nézegetni, és találtunk is egy Josinoja elnevezésűt. Itt egy csirkehúsos-rizses tálat és miszosirut ettem, nagyon finom volt, és ami a legjobb a japán kajáldákban, hogy a zöld tea (vagy máshol a víz) egy nagy műanyag kancsóban le van rakva az asztalra, és annyit tölthetsz, amennyit akarsz! A kancsót is újratöltik, szóval nem kell méregdrága üdítőt vegyél csak azért, hogy egy-egy falat után leöblítsd a torkod. Szóval ez nagyon finom volt, itt is kis mosolygós kedves kiszolgálószemélyzet volt (mindenhol az van, szerintem többször már le se írom, majd csak ha valahol neadjisten találkozunk egy bunkóval XD de tényleg fantasztikus, mindenki mosolyog, egyből adnak zacsit, gyorsan, kedvesek…) A kajálást követően megtaláltuk a használtcikk-áruházat. Egy kisebb hűtő 9800 jenbe került, a legolcsóbb mikró 4300-ba, és megkérdeztem, az egyetemhez kb. 2800 jenért szállítják ki. Aznap még nem vettünk semmilyet, hátha találunk majd olcsóbban, de körbenéztünk az üzletben is, itt is nagyon sok minden volt. Ezután hazaindultunk, majd estefelé jöttek ismét az internetesek, hogy valamit még babráljanak az épületben a nettel, illetve hogy átadják a routereket azoknak, akik még nem kaptak (én ugyebár a problémák miatt már kaptam). Attila-szannal én is lementem a földszintre a routerre várók közé, jól is tettem, mert kérhettem egy olyan lapot, amivel majd annak idején vissza kell küldeni a bérelt routert. Mivel egyenként szólították a nevükön a diákokat, így sikerült pár névhez arcot kapcsolni. Vicces volt, azon gondolkodtunk, vajon az ajtóban álló két mongolid arcú lány a múltkori kínaiak-e, vagy ők vietnamiak… Én olyan 60-40-re tippeltem, hogy vietnamiak. És azok voltak! 😀 Tényleg nagyon nehéz megkülönböztetni őket… Miután megvolt minden a routerrel kapcsolatban, újra felkerekedtünk, hogy a közeli szűpában kaját vegyünk (ez már este 8 után volt, az üzlet 9-kor zár). Előtte beszaladtunk pár holmiért a 100 jenes boltba, így mire a szűpűba értünk, semmilyen leértékelt kaja nem volt (vagyis csak pár nem igazán jó dolog)… Ezért végül átsiettünk a közeli konbinibe, hogy ott szerezzünk kaját. Mikor hazaértünk, mindenki elvonult a szobájába, egyszer csak kopognak: hát egy öltönyös japán pasas az, aki ismét jött megszerelni a netet, mert fel volt neki írva, hogy itt nem megy a net, és most babrált valamit a rejtélyes második emeleten, ahol nem lakik senki, és most elvileg kell menjen a net 😀 Hát kezdődött elölről a múltkori história, babrált mindenfélét a géppel, majd kb. fél óra múlva közölte, hogy nem tudja megcsinálni (előtte ahelyett, hogy japánul mondott volna dolgokat, próbálta google translate-tel lefordítani magyarra a mondandóját, hát mondtam neki, hogy inkább japánul mondja, mert jobban érthető, mint a lefordított „magyar” szöveg :D), majd sűrű bocsánatkérések és hajlongások közepette távozott 😀 Így végződött tehát az 5. nap! Most pedig jöjjön a nagy-nagy galéria, benne a város képeivel!

(A galéria a későbbi bejegyzésekhez tartozó képeket is tartalmaz!)