[7. NAP] Eligazítások. Ismerkedés a többi diákkal. Hűtővásárlás. Az első mukade!

A mai nap a kjampaszu szeikacu orientésonnal kezdődött („kampuszi élet” eligazítás).

Az eligazítás 10 órakor kezdődött, ahol a host-family programmal, kampuszok közötti busszal stb. kaphattunk információkat – meg persze ismét egy nagy borítéknyi papírt… Az egyik nagyfőnök tanár, aki eddig is mindig beszélt, most angolul is próbált beszélni (mivel itt jelen voltak nemcsak a J, de az M programosok is, akik nem feltétlenül tudnak olyan jól japánul –> pedig de), nem igazán ment neki, de az utána következő néni kifogástalanul beszélt angolul, meglepő volt! A „védelmi bizottságtól” is jött egy bácsika, aki elmondta, hogy ha földrengés van, mit kell tenni (bújjunk az asztal alá, ne rohangáljunk, ne használjuk a liftet stb.), illetve hogy a mennydörgések veszélyesek, valamint azt, hogy a Szaito-nisi monorail-állomás közelében szoktak lenni csikanok (perverzek, szatírok), és a lányok ezért vigyázzanak, és este inkább csoportosan menjenek bevásárolni (arra van a szűpá) 😀 Az eligazítás előtt két mongolid arcú lány mosolyogva köszönt nekünk, nagy nehezen rájöttünk, hogy a múltkori kínaiak voltak azok! 😀 Még mindig nehéz megkülönböztetni őket… Az eligazítás végén egy csapat japán diák jelent meg, akik a külföldi diákok és a japán diákok közötti kapcsolatért felelősök, ilyesféle programokat szerveznek, és közölték, hogy most lehet menni kampusz-körbevezetésre vagy pedig egy kis „partira”, ahol van üdítő, rágcsa stb. Na gondoltam, a kampuszt már ismerem, megyek a „minipartira”. (Igazából csak a sorrend volt megcserélve, Attila-szanék, akik a kampusz-körbevezetésre mentek, később „partiztak”, mi meg később mentünk körbe a kampuszon) Elvittek minket az egyik épületbe, ahol két kis csoportra oszolva két szobácskában 3-3 asztal köré leültünk, odaadtak műanyag poharakat, egy narancslevet, egy teát meg pár apró keksz-féleséget, ennyi volt a parti 😀 Az asztalnál elkezdtünk beszélgetni, volt egy ukrán, egy finn, egy tajvani, két kínai lány, illetve egy francia srác és egy francia lány + én. Valahogy szóba került, hogy a francia lány tud pár dolgot magyarul, pl. „Viszontlátásra”, erre kérdeztem, jártak-e Magyarországon már, mondták, hogy nem. Mondom, én már voltam Franciaországban egyszer, amikor általános iskolás voltam, a néptánccsoportunkkal léptünk fel. Kérdezik, merre voltam. Mondom, hát délen, egy kisebb városban, Marignane-ban. Erre a srác: Marignane?! Én odavalósi vagyok! :DDD Nagyon megörvendtek, kiderült, hogy a lány is arrafelé lakik, szóval kicsi a világ 😀 Ezek után következett a kampuszi körbevezetés. Én valahogy leszakadtam a franciákról és a többiekről, és kilyukadtam a két kínai lánynál, akik mellett egy európai srác is ment. Kérdeztem, megy-e az internetünk, azt mondták, ahogy megkötötték a szerződést, aznap este egyből ment már. Mondom, melyik koleszban? Hát persze, hogy a 2-esben… Elmeséltem az én kálváriámat is 😀 Kiderült, hogy az európai srác holland, a Rooming House-ban lakik (szerinte az 1-es kolesz maga a pokol :D), és kínai és japán szakos egyszerre, ezért lógott a kínaiakkal. Sokszor beszéltek kínaiul, amiből én nem értettem semmit XD A kampuszi körbevezetésen megmutatták a konditermet, a buszmegállót, mindent, végül leértünk a kajáldához, ahol közölte a „vezető” csajszi, hogy akkor most együnk. Eközben kérdezem a holland srácot, volt valami összejövetel szombaton, mert nem tudtunk róla (illetve úgy került szóba, hogy mondtam, hogy előző éjjel 1-kor az indiai srác ajtaja előtt a folyosón röhögtek, hangoskodtak valakik, nem lehetett aludni; ő meg mondta, hogy ha szombatról van szó, akkor sorry), mondja, igen, de majd felvesz a FB-csoportba, ahol majd lehet infót szerezni a dolgokról. A kajáldánál sorban állás közben nem tudtam odaadni a névjegykártyámat, amin a FB-om címe lett volna, mondtam, majd az asztalnál. (Közben rövid időre német nyelvre is átváltottunk XD Eközben a kínai leányzók elmentek a hivatalba ügyet intézni.) Megvártuk a srác barátait, akikről azt hittem, hogy európaiak lesznek, helyettük egy csomó tajvani volt 😀 Közben a „vezető” csajsziról is kiderült, hogy kínai szakos, szóval az asztalnál többet beszéltek kínaiul, mint japánul 😀 Persze hozzám japánul beszéltek, kaptam és adtam névjegykártyákat, rendesek voltak mind 🙂 (Btw, az egyik tajvani srác huszonnyolc éves, van már pár ősz hajszála, ehhez képest olyan 150 centi körül lehet, és úgy néz ki, mint egy tízéves XDD) Felfedeztem, hogy az iskolai kajáldában is ingyen van a korlátlan japán tea, ami a csípős karéraiszuhoz el is kellett 😀

Mindezek után hazatértünk, majd délután újabb eligazítás következett, mégpedig a felveendő órákkal kapcsolatban. Elmagyarázták, miket kéne felvenni, majd hazatértünk, és megpróbáltuk elrendezgetni az órákat 🙂 Sajnos túl sok a jónak tűnő óra, és kevés az idő 😀 Holnaptól kezdődnek az órák, de október végéig kell leadni, miket veszünk fel, szóval be lehet menni az órákra tájékozódni. Az órarendemet majd akkor mutatom meg, amikor elkészült végleg 😉

Úgy döntöttem, megveszem 10 000 jenért a hűtőt és 4 000-ért a mikrót, megér ennyit, hogy ne a mocskos konyhát kelljen használni, hanem legyen itt a szobámban (és egy év múlva el lehet adni). Ezért elindultunk estefelé a 171-es útra a használt cikkeshez, hogy elintézzem a vételt, előtte pedig bementünk a múltkori kajáldába, a Josinojába (ismét nagyon finom volt a jakitoricukunedon – sült csirkés rizses tál). A használt cikkesnél következett jó sok tökölődés, elmondtam, mit akarok, kiszállítást is többek között, ehhez a néven, címen kívül azonban kellett telefonszám is, ami nekem ugye még nincs. Ha nincs, akkor jó a kolesz száma is, mondta az eladó srác, viszont azt nem tudtuk 😀 Mondom, interneten meg lehet nézni, erre kikeresett egy számot, arról viszont nem tudtuk, hogy biztos az-e az (az lett volna), ezért nagy nehezen abban állapodtunk meg, hogy holnap felhívom őket a szám miatt. Aztán kellett volna egy dátumot és egy időpontot mondani, mikor lenne jó a kiszállítás, de a srác olyan furcsán beszélt, hogy nem értettem, mit akar… Szegény, mit leszenvedhetett velem, ezúton is köszönöm a türelmét XDDD (Viszont a „ribicsaj” eladónak és az osarena hajú /belőtt sérójú/ főnökfickónak szerintem már elege volt :D) Szóval nagy nehezen megoldódott ez, aztán még azt is kellett tudni, van-e parkoló a kolesznál, szóval azt megint a neten nézte meg az eladó… És ugye akkor még ő mondja azt, hogy „bocsánat, hogy szörnyen megvárakoztattam” 🙂 Francokat, én okoztam nekik gondot XD Bezzeg ott helyben hirtelen nem jutott eszembe, hogy „Gomeivaku o okakesite taihen mósivake gozaimaszen” (Szörnyen sajnálom, hogy gondot okoztam), na de majd holnap telefonon! 😀

Ezek után hazafelé vettük az irányt, és a szokásos macskabanda után már a kampuszon az úton láttunk mukadét! Hatalmas nagy, nagyobb, mint az ujjam! Viszont nagyon kecsesen halad előre a sok lábával 😀 Aztán a kolesz földszinti előterében egy hatalmas csótányt is láttunk, szóval volt mindenféle állat 😀

Most jön pár kép az állatokról, és most úgy néz ki, hogy napirendre tértem a posztokkal, vagyis ha minden jól megy, akkor már nem leszek elmaradva a napi beszámolókkal 🙂 (Aztán majd kezdődnek az órák, és minden felborul :D)

Képek: