[8. NAP] Az első órák. Ebéd egy japán diákkal. A leárazás időpontja. Az első mukadeirtás.

A 8. napon elkezdődtek a tanórák, több új dologra is fény derült, illetve kinyírtam egy mukadét, bár szerencsére nem nálam 😉

Az első óra egy hallottszövegértés-óra volt, amelyet egy koreai tanár tartott. Az óra elég jónak tűnik, csak annyi a baj vele, hogy egy olyan könyvet is használni fogunk, amelyet én otthon már végigvettem… Még meglátom, megtartom-e, vagy egy másik órát választok helyette. Ezután egy N1-es kandzsis órára ültem be, ami viszont nem volt túl szimpatikus, tehát valószínűleg más kandzsis órát fogok felvenni helyette. A két óra között el kellett rohanjak telefonálni, mivel ugye előző nap nem tudtam telefonszámot megadni a hűtőrendeléskor. A telefonfülke a kampusz másik végében volt, ráadásul mivel senki sem használja, belül csupa pókháló volt, féltem is, nehogy rám másszon valamelyik pók 😀 Sikerült felhívni a használtcikkes üzletet és megmondani a telefonszámot, azt mondták, hogy 2 óra után majd felhív a szállítócég.

12 és 13 óra között mindenkinek ebédszünet van, ami azt jelenti, hogy japánok, külföldiek, oktatók, mindenki ekkor rohamozza meg az étkezdét, ahol akkora sor alakul ki, hogy képtelenség azt végigvárni. Ezért egy páran a konbiniben vettünk egy bentót, amelyet felmelegítve odakint ettünk meg. Egy indonéz sráchoz csapódtam, ő is helyet keresett, végül csak kint, a tűző napon volt hely (mondtam már, hogy itt 30 fokos meleg van ilyenkor?). Szemben velünk egy japán srác ült, kiderült róla, hogy svéd szakos, és kellemesen elbeszélgettünk az országainkról, suliról, kajákról stb. Azt mondták pedig korábban az eligazításon a tanárok, hogy a japán diákok nem szívesen kezdeményeznek beszélgetést a külföldiekkel, ehhez képest a japán srác volt, aki elsőként elkezdett kérdezgetni. Jófejnek tűnt.

Az ebédszünet után az első DR (Directed Research) óra következett, ami tulajdonképpen egy újabb eligazítás volt, mivel még senkinek nincs meg a segítő tanára, akivel majd a DR-ek alkalmával konzultálnia kell. Újra elmondták a fontosabb tudnivalókat a kutatós és a gyakorlatos kurzusokról, majd utunkra engedtek minket. Ezután végig várakoztam, hogy telefonáljanak a szállító cégtől, de mindhiába. Közben Bogi-szan rám írt, hogy másnap jönnek fel a minói kampuszra, és találkozzunk. Megbeszéltünk, hol találkozunk, bár ugye az a nehéz nekem az ilyen megbeszélésekben, hogy még nincs mobilom 😀 Szóval azt mindenképp be kell majd gyűjteni. Illetve densidzsiso (szótárgép) is szükséges lesz, mivel az órákon sokszor van szükség arra, hogy gyorsan kikeressünk egy-egy adott szót, kandzsit. Ja és még a hokent (biztosítás) is el kéne intézzük!

Szóval telefon nem jött, mi viszont Laci-szannal átmentünk a Garden Mallba, a szűpába, hogy kaja után nézzünk. Szerencsénk volt, épp akkor kiabálta a néni, hogy „Hangaku! Irassaimasze!” (Félárú termékek!  kb. „Tessék jönni”). Vagyis kiderült, hogy este 8-kor van a nagy leárazás, amikor az addig már 30%-ra leszállított árú bentók 50%-ra leszállított árú bentókká válnak! Meg is vettünk egyet-egyet, nagyon finom volt!

Ezek után este netezgettem, amikor is lefekvés előtt, 11 körül látom a FB-n, hogy a finn lány kiírta, van egy mukade a szobájában, és nem tudja, mit csináljon. Kérdeztem, van-e rovarirtója, azt írja, nincs. Mondom, adok kölcsön 😀 Egy emelettel felettem lakik, szóval vettem a Bio Killt, és fölmásztam az ötödikre (=negyedikre) 😀 Ez egy pici mukade volt, nem akkora, mint amilyet fotóztam, a lány lefödte egy műanyag edénykével, és leszikszalagozta, hogy ne tudjon elmenni. Én először befújtam a dobozka alá, aztán még egyszer kapott a dög egy adag szaccsúzait (rovarirtó), míg nagy nehezen kilehelte a lelkét 😀 Ez volt tehát életem első mukadeirtása, remélem, az én szobámban nem fog sor kerülni hasonlóra! 😀