[12. NAP] Host-family program. Magyarok találkozója. Vonatozás. Hol a találkozási pont?!

Szombat reggel szerencsére már jobban voltam, és ezen a napon volt több iskolán kívüli program is.

Először is folytattam reggel az előző nap kipróbált mosást, és bedobtam egy újabb adag szennyest a mosógépbe és a szárítóba. Igen ám, de a mosás itt úgy működik, hogy egyszerre nem lehet bekapcsolni a négy gépet (két mosógép, két szárító), mivel akkor az lecsapja a biztosítékot. Nem is volt bekapcsolva, csak három szerkezet, de valami észlény a mosodában akarta kipróbálni a porszívót (vagy esélyesebb, hogy a szárítót akarta kiporszívózni, mert másnap láttam példát erre), így hát az áram kiment. Szerencsére addigra nekem kimosódtak a ruhák, én pont akkor mentem át a szűpába valami kaját venni, szóval mire visszaértem, ott voltak a vizes ruhák, de a szárító nem működött. Mire rájöttek páran, hol kell visszanyomni a biztosítékot, úgy eltelt az idő, hogy már nem volt idő egy szárítási programra (a host family program kezdete miatt), szóval gyorsan elővettem az otthonról hozott szárítókötelet, és feltekertem az órának való csavarra, át a légkondi csövén, át egy másik akasztón, és felteregettem a dolgokat a szobába 😀 (L. lent a galériában)

Szóval miután ez megvolt, kellett menni a host familys programra. Ez 14 órától kezdődött, 18-tól pedig a magyaroknak szervezett találkozó volt Dzsúszóban (Oszaka központjához közel), így nem tudtuk, odaérünk-e, de kiderült, hogy igen, mert a host familys dolog véget ér fél 4-re, a buszunk meg negyed 5 körül volt.

A host familys „szembesítésen” a családokat a CJLC földszinti nagytermébe rendelték, minket pedig a harmadik emeleti (=második emeleti) terembe. Elmondták, hogy ez nem home stay program, ne kérjünk kölcsön semmit a családoktól, mindig fizessük ki a részünket, ha meghívnak valahová, akkor köszönjük meg stb. Ezután megkaptuk kis papírokon a host familynk elérhetőségeit, neveket stb. Majd kis csoportokra osztva kellett lemenjünk, és ott találkozhattunk a családokkal. Én egy idős házaspárt kaptam (a férfi 63 éves, de nem néz ki annyinak, nagyon fitt, van okostelefonja, fényképezője, képben van mindennel; a felesége 54 éves), akik közül csak a bácsi jött el, mert a felesége Tokió környékén volt épp, hogy megnézze az unokája undókaiát (sportnap az oviban/iskolában). Nagyon kedves volt a bácsi, mondta, hogy volt már filippínó, tajvani stb. cserediákja, de európai még nem 🙂 Elbeszélgettünk mindenféléről, aztán mondta, hogy a tavalyi (vagy azelőtti?) rjúgakuszeie is jön majd 26-án hozzá, és menjek én is, aztán lesznek ilyen közös programok is (host familyk + rjúgakuszeiek), pl. kiotói kirándulás stb., és hogy arra is menjünk. Mondtam, persze, ha már van lehetőség 🙂 Így hát lejárt a találkozás is, ezután visszamentem a koleszba készülődni az induláshoz, de rájöttem, hogy ott felejtettem a CJLC-ben a pulcsimat, szóval zurück vissza, aztán gyorsan faltam két harapást, és már indultunk is Dzsúszóba!

A busszal Minóig kellett menjünk, ott pedig a Hankjú magán-vonattársaság vonatjára kellett felszálljunk, ami először Isibasiig vitt, ott kellett átszállni egy másik vonalra, ami Dzsúszóban is megáll. A jegyet úgy kellett venni, hogy a térképen ki kellett nézni a végcélunkat, és a kijelölt összegnek megfelelő értékű jegyet kellett venni. A vonatnak amúgy nagyon retró hangulata van 😀 Na tehát eljutottunk Dzsúszóig, ami egy nagyobb állomás (előtte Isibasinál kicsit gondban voltunk, melyik vonatra kéne szálljunk), ott viszont nem tudtuk, melyik oldali kapunál van a találkozó. Mert hogy elindultunk Bogi telefonszáma nélkül, meg ilyen infók nélkül 😀 Kimentünk a nyugati kijáraton, hát ott mind csak japánok voltak, szóval elkezdtünk wifire vadászni, hogy felhívhassuk Bogit, hogy megtudjuk, hova menjünk 😀 Wifi természetesen nem volt, de kiszúrtunk egy internet cafét. Felmentünk, kérdezem, mennyibe kerül, erre az ipse elkezdi sorolni a csomagokat stb. Mondom, nekem 2 percre kéne, hogy megnézzek egy telefonszámot 😀 Hát akkor jó a legolcsóbb, de ehhez is regisztrálni kell. Elő a zairjú kádót, név, cím, telefonszám (ami még mindig nincs, szóval megadtam a koleszét), és így nagy nehezen 200 jenért használhattam egy döglassú gépet. Na kinéztem a telefonszámot, vissza a nyugati kapuhoz (eddig már volt kb. 6 óra), ott volt nyilvános telefon, hívom Bogit, nem veszi fel. Hívom még kétszer, semmi. Hát kész, nem tudunk mit csinálni 😀 Erika ott maradt a nyugati kapunál, én meg Attila meg átmentünk a keletihez, hát ott volt az összes magyar XD Csak a másik kapunál kellett volna kijönni… 😀

Végül nagyon sokan voltunk, még egy brazil srác is volt, aki nem tudott magyarul, de Sanyinak becézik 😀 (az egyik magyar lány barátja), illetve egy magyar szakos japán lány is. Elmentünk egy Toriki nevezetű helyre, ahol minden kaja és pia 300 jen (294 pontosan asszem), és nagyon finom dolgokat árulnak (le is volt foglalva két órára). Mindenféléről beszélgettünk, jó volt a hangulat, viszont csak két órán keresztül maradhattunk, mert nagyon népszerű a hely. Közben beszélgettünk magyarul, aztán Sanyihoz angolul szóltunk, ő a magyar szakos Noi-csanhoz japánul, erre mi is bekapcsolódtunk japánul, végül sikerült egy-két mondatot a három nyelvből összekeverni XDDDD De a lényeg, hogy érthető volt 😀

Két óra elteltével el kellett mennünk, így egy konbiniben bevásároltunk (ki-ki amit akart, a többség alkoholos cuccokat, én kólát :D), majd a közeli folyópartnál a töltésen, a lépcsőre letelepedtünk, ahol mindenki egyenként bemutatkozott, hiszen annyira azért nem ismert mindenki mindenkit. Magyarországon belül is mindenféle településekről voltunk, különböző korúak, különböző foglalkozás, mindenki más-más ideje van Japánban és más-mást csinál, érdekes volt meghallgatni, ki hogy került ide 😀 A beszélgetést követően hamarosan el kellett induljunk, hogy elérjük az utolsó buszt Matani Dzsútakuig. Mivel Minóból 22 óra körül indul az utolsó busz, mi meg már 23 óra után voltunk, Kitaszenriig kellett menjünk, szóval Dzsúszótól elhankjúztunk Avadzsiig, ott átszálltunk, és Kitaszenrinél elértük az utolsó buszt, ami Matani Dzsútakuig megy. Éjfélre haza is értünk 🙂 Ez volt tehát a szombati nap. De a vasárnap sem telt eseménytelenül, folytatás következik!

És most képek! Ja és van videó is a végén!!

[youtube=http://www.youtube.com/watch?v=QWnTHFcQLx4&w=420&h=315]