[16. NAP] Majdnem-tájfun. Sok-sok kandzsis óra. Összejövetel a magyar szakosoknál. „Szpesöl míting”.

Szerda reggel úgy tűnt, jön a tájfun! Mikor széthúztam a függönyt, nagyon el volt borulva az ég, fújt is a szél, így hát beütöttem a keresőbe, hogy Oszaka-fu, Minó-si időjárása, és kiadta, hogy a 24-es számú tájfun fogja elérni a térséget, délben durva eső lesz, erős széllel.

Mire el kellett induljunk az első órára (8:50-re), már esett is az eső, meg nagyon fújt a szél, tehát az ernyők lényegében semmit sem értek, még úgy is megáztunk kissé, hogy a kolesz csak egy percre van a CJLC-től. (Milyen lehetett akkor a rooming house-osoknak, akik tízpercnyire laknak a kampusztól? A legtöbben nem indultak el :D) Az első óra a nem-dzsójó-kandzsis óra volt, megírtuk az első tesztet, ami jól sikerült, aztán vettünk újabb 40 nem mindennap használt kandzsit. Közte ismét sok-sok érdekes dolog volt elejtve, ez a Kunikata tanár úr tényleg nagyon jó órákat tart, nem hiába mondta a magyartalálkozón Éva-szan, hogy Kunikata-szenszei minden óráját vegyem fel 🙂

Mire lejárt az első óra, az előrejelzéssel ellentétben hét ágra sütött a nap, dögmeleg volt ismét, lehetett folytatni a megkezdett izzadást. 11 körül a kajáldánál ismét találkoztunk Viktorral és Bogival, és együtt ebédeltünk, közben pedig reménykedtünk, hogy nem szúr ki minket A Bácsi. Van ugyanis egy idősebb fickó, akinek az a mániája, hogy külföldiekre ragad rá, és ha egy pár szót is váltott vele, utána bejelöli a FB-n, majd pl. a kajáldában kérdezés nélkül a külföldiek mellé ül, és nem lehet sehogy sem levakarni. Szóval nem csak egy barátkozós japán bácsi, hanem egy kissé elvakult emberke. Viktor már ismerte, ő mondta először, hogy ki is ez, szerencsére minket nem talált meg, vagy csak nem mert odajönni így, hogy öten voltunk. Viszont a francia srác és társasága az áldozatául esett, majd amikor mentünk ki, láttuk, hogy már a lett lányoknak mutogatja a telefonját (gondolom, a FB-n jelölte már őket).

Az ebédszünet után Kunikata-szenszei újabb órája következett, ezúttal egy dzsójó kandzsis óra. Ezen az órán egy tankönyv alapján haladunk, viszont minden kandzsihoz csak egy-egy példát hoz a tanár úr, én meg mivel meg akarom tanulni a kandzsik összes olvasatát példákkal, a könyvből kiírogatom a többi példát is. Mindenesetre ez is egy jó óra lesz, egy év alatt 1000 kandzsit akar átvenni Kunikata, a nem-dzsójós órán szintén 1000-t, tehát mindenképp hasznosak lesznek az órái.

Kunikata órája után egy újabb, N1-es kandzsis órán voltam, ami viszont újfent nem tetszett, szóval ezt nem fogom felvenni. Kevesen is voltunk amúgy, úgy tűnik, másoknak sem jött be. Pedig a tanárnő kedves, csak hát azzal nem ér sokat, ha elém rak egy N1-es tesztet, először ugyanis meg kéne tanulni azokat az N1-es kandzsikat, hogy utána tesztelni lehessen.

Az óra után a nemzetközi kapcsolatok óra helyett a B épületbe, az egyetem magyar szakára mentem, ahol welcome partyt szerveztek a magyaroknak a magyar szakosok. Elég sokan voltunk ott magyarok (előtte az egyik óra után az úton összefutottunk egy újabb magyar sráccal, aki már 3 éve itt van, jelenleg azt hiszem, doktori képzésen, ő is ott volt), a japánok viszont nemigen akartak velünk diskurálni, inkább egymás között nyomatták japánul, mi meg, nem volt mit tenni, egymás között magyarul. Néha azért sikerült egy-egy szót váltani magyarul vagy japánul (a legaranyosabb az volt, amikor a bemutatkozáskor az egyik lány „másodéves vagyok” helyett azt mondta, „kétéves vagyok” :D), remélhetőleg, ha lesz később hasonló rendezvény, akkor nyitottabbak lesznek a magyarokra. Viszont a magyartanárnő nagyon jól beszél magyarul! :O És finom okonomijakit sütöttek 🙂 Meg láttam a magyartankönyvüket is, meglepően jó, meg is akarom majd venni, hátha jó lesz magyartanításhoz odahaza.

A magyar szakos összejövetel után következett a „Special Meeting”. Erről senki nem tudta, mi lesz, csak egy rejtélyes papír lógott a lift mellett, miszerint minden M- és J-programos diák meg kell jelenjen a special meetingen. Meg is jelent mindenki, hát az volt ez a nagy speciális dolog, hogy egy öreg bácsika, aki valami koleszfelelős itt, pulpituson állva elmondta, hogy ne zajongjunk, ne dobjuk a földre a vécépapírt, külön gyűjtsük a szemetet, bejöhetnek a szobába rovarok, mert ez a hely régen egy hegy volt, vigyázzunk az úton, mert mindig szoktak lenni sérülések, bár eddig még senki nem halt meg, és azért ne is haljunk meg, mert akkor a szüleink és a nagyszüleink nagyon szomorúak lesznek (érted, nem azért, mert előttünk az élet stb., csak azért ne haljunk meg, mert akkor elszomorítjuk a családunkat!), illetve elmondta, hogy van egy 98 éves nagymamája, aki még él, meg van felesége meg nem tudom hány gyereke, meg van Tokióban is egy háza, és idén megy nyugdíjba… szóval ez volt a szpesöl míting XDDDD Ja és a bácsi gyakorolhatta az angolt, mert a végén elmondta a fontosabb dolgokat angolul, és nagyon amerikai akcentust akart erőltetni 😀 Már mindenki unta a dolgot, szóval a végén mindenki már beszélgetett, volt, aki el is ment… Ezek után elmentem az automatához valami rágcsát venni estére, a kínai lányokkal ott futottam össze, és megtárgyaltuk, hogy a különböző nyelvekben hogy röfög a disznó, milyen hangot ad a tehén stb. XDDD Ez volt tehát a szerdai nap.

Jöjjön a képgaléria a magyar szakról, de először is a legjobb kép kiemelve! Egy Budapestről elhozott utcanévtábla (hogy a fenébe tudták elhozni?! :D), de nézzük csak meg közelebbről! Mintha valami rá lenne ragasztva… igazi magyar kuriózum! XDDDD

És akkor most jöjjön a többi kép!