[17. NAP] Kinézett tankönyvek. Mozi. Új ismeretségek.

Csütörtökön reggel egy nyelvtanórával kezdtem (a múltkori, első órában lévő kandzsiórát leadtam), ami jó is volt (az N1-es nyelvtanokat fogjuk végigvenni). Az órán egy thai és egy vietnami lány mellé kerültem egy csoportba (csoportosan kellett gondolkodni azon, hogy egy bizonyos nyelvtant miért használhatunk egy bizonyos módon, és miért nem másképp), pont fölöttünk fújt a légkondi, szóval jó hideg volt. Kérdezte a thai lány, hogy nálunk Magyarországon hány fok van, hát mondom, mostanában reggelente már mínusz fokok is voltak. Azt mondja, náluk a legalacsonyabb hőmérséklet plusz 17 fok 😀

Az óra után lementem a kajáldába, és benéztem a könyvesboltba is, igazából az előző nap a magyar szakosoknál látott magyartankönyvet kerestem (volt is, de utána kiderült, hogy még az Amazonon is lehet rendelni, 3000 jen), de nagyon sok jó japántankönyvet is találtam. Például volt egy könyv, amiből még anno Vera-szannál tanultuk, a Manga de manabu – Tabetake ga iku (ha jól emlékszem, ez volt a címe), ebben kis képregények voltak, és ezek kapcsán tanított meg kultúrspecifikus kifejezéseket, hasznos szavakat (pl. hányféleképpen nevezhetjük a vécét japánul stb. 😀 ). Na egy ugyanilyen Manga de manabu (Tanuljunk mangával!) könyvet találtam, az N3-N2-N1 nyelvtanokhoz hoz egy-egy szituációt képregényes formában, majd elmagyarázza, hogyan lehet használni az adott nyelvtant. Aztán kanszaibent (Oszaka környéki tájszólást) tanító könyvet is találtam, meg még egy csomó hasznos dolgot, összesen kb. 15 000 jen értékben néztem ki magamnak könyveket 😀 Na majd meglátom, mire lesz pénzem, pár dolgot érdemes lesz begyűjteni szerintem…

Később az ókori töris óra volt, amelyet a furcsa, festett barna hajú pasas tart, érdekes volt ezúttal is, a meghamisított őskori leletekről volt szó (annak idején nagy botrányt kavart, hogy egy amatőr archeológus valódinak állított be leleteket, melyekről kiderült, hogy ő készítette, és saját maga ásta el, hogy aztán kiáshassa, mint kőkorszaki leleteket). Ezután Mami-szenszei fogalmazásórája következett volna, de mivel ugyanazt az órát tartotta (mert ugye még szabadon ki lehet próbálni órákat), mint múlt héten, nem volt kötelező bemenni. Én a biztonság kedvéért azért rákérdeztem, mondta, hogy jövő héten jöjjek, haláli az a nőszemély 😀 Közben, mint már korábban írtam, befizettem a jegy árát Mijazaki Hajao új filmjére, a Kaze tacsinura, melyre a J-programosok (konkrétan a lengyel lányok) szerveztek mozilátogatást. Gondoltam, egyúttal megismerkedhetek új emberekkel is.

Csakhogy nem tudtam, mikor lesz a kolesz előtt a gyülekező, mert a többség a rooming house-tól indult. A svájci lány (a 18. napon lesz még sztori vele kapcsolatban) mondta, hogy ha akarok, menjek velük, mert hogy ők már a negyedik óra után (16:10-kor) elindulnak (a mozi 21:00-kor kezdődött), hogy a környékbeli boltokban körülnézzenek. Mondtam, jó, bár igazából én aludni meg enni szerettem volna. Közben a másik lengyel lány, akit addig nem ismertem annyira (mivel rooming house-os ő is), mondta, hogy FB-n elküldi, melyik buszra szálljak, és akkor ugyanarra szállnak ők is a roominghoz közeli megállónál. Így tehát még kaját is tudtam venni, és egy órácskát alhattam is.

Innen a koleszból rajtam kívül csak az olasz srác jött, vele diskuráltunk, aztán a roomingnál fölszálltak többen is. Beugrottunk egy konbinibe, majd a mozihoz mentünk, ahol már ott volt sok-sok ember, gondolom, ők is mentek shoppingolni, vagy máshonnan érkeztek (mind J-programosok). A moziba való belépés előtt a lengyel srácnak magyaráztam, mi is volt ez az előző napi szpesöl míting, mondtam, hogy nem maradt le semmiről 😀 Amikor bementünk a terembe, mosolyogtak a bent ülő japán nénik (vagy húsz gaidzsin bevonul egy japán nyelvű animére :D, vicces volt. A teremben az egyik koreai lány mellé kerültem, néha jól elkommentálgattuk az eseményeket. Én úgy érzem, hogy ez a filmje Mijazakinak most eléggé gyengére sikeredett, a régebbiek mindenképp jobban voltak. Lehet, nem is annyira baj, hogy a mester nyugdíjba akar vonulni, most még nem késő, lehet, nem illik ilyet mondani, de talán az is meglehet, hogy ezután nem tudná már hozni a régi színvonalat… Persze a történelmi szál engem nagyon érdekelt (a nagy földrengés stb.), de úgy összességében nem éreztem, hogy egyben lenne a sztori, nem volt az igazi. A zenék viszont nagyon jók voltak, nem hiába Hiszaisi Joe volt a zeneszerző ezúttal is. Sokan a csapatból elaludtak a filmen, nem is tudták, miről szólt 😀

Hazafelé úton először egy koreai srác mellé kerültem, elbeszélgettünk az egyetemekről, aztán valahogy eljutottunk a koreai sorozatokig, mondtam, hogy nálunk is sugároztak több történelmi sorozatot, melyeket sokan néztek, meg mondtam, hogy írtam rólunk cikkeket is a Mondóba, meglepődött, hogy ilyen népszerűek nálunk a koreai sorozatok. Szóval vele jól eltársalogtam, aztán valahogy átsodródtam a lengyelekhez (kiderült, hogy a lengyel srácnak az egyik lengyel lány konkrétan a barátnője, ezt nem is tudtam), velük is jól eltársalogtunk, pl. arról, hogy nem szabad Japánban torrentezni. Ami durva, hogy ugye éjjel 0 és 1 körül sétáltunk hazafelé (már nem volt busz), és akkor is durván fülledt meleg volt! Végül a kapunál be kellett írjuk, mikor érkeztünk, milyen szakos diákok vagyunk stb., mivel már zárva volt az ajtó. Így kb. éjjel 1-re értünk haza a moziból. A film sem volt rossz (a fent említett negatívumok ellenére), és új emberekkel ismerkedhettem meg, jó nap volt!