Napi beszámoló

[18. NAP] Az első beégés, avagy késés a tutorral való találkozásról. Társalgás végre németül és románul.

Péntek reggel az első óra az újkori történelem volt, ismételten érdekes témákkal, tehát ezt az órát mindenképp felveszem.

Az ebédszünet hosszúra nyúlt (mivel Mami a pénteki óráját is ismételte, vagyis nem kellett bemenni), addig kandzsizgattam, kajáltam, és nyomtatni akartam, mégpedig az órarendet meg egy excelben készített naptárat, hogy kiragaszthassam a falamra a szobámban. A CJLC első szintjén a svájci lány ült, őt kérdeztem meg, először angolul, hogy szerinte lehet-e nyomtatni a számítógépszobában, aztán mondtam, hogy én tudok németül, és akár válthatunk is nyelvet 😀

Felmentem a gépterembe, lehetett nyomtatni, bár csak fekete-fehérben, de ez is tökéletes volt. Majd visszamentem az első szintre, és diskuráltunk tovább németül. Sajnos egy csomószor japán és angol szavak jutottak eszembe, sokszor vagyok így, ugyanezen a napon volt még egy eset, amikor meg az egyik lengyellel beszéltem angolul, és német szavak jöttek a számra 😀

A beszélgetés után mentünk Hongjó-szenszei órájára, ő az a kis cuki macikás táskás, szeleburdi nőci. Ismét bemutatkozással telt majdnem az egész óra, merthogy egy csomó új diák jött, aztán utána beszélgettünk egy bűntényről, ami Kambodzsában történt (lelőttek egy japán nőt), meg kaptunk egy újabb adag cikket, és életem legértelmetlenebb és leghaszontalanabb szólistáját: angol eredetű katakanás gairaigók és angol megfelelőik 😀 Ez miért hasznos?! XDD

Az utolsó órán már azzal volt tele a fejem, hogy fel kell hívjam a telefonfülkéből az umedai Softbank-üzletet, hogy megkérdezzem, ha szombaton nyitásra odamegyek, lesz-e telefon. Az óra után egyből siettem is a nyilvános fülkéhez, nagy nehezen felvették, de nem sokat értem el, japánosan két-három percig beszéltek a semmiről, és arról, hogy nem tudják, lesz-e a telefon. Hát jó, hazamentem a szobámba, egyszer csak kopognak (az óra 16:10-kor ért véget, ez már kb. 16:30-kor volt), egy ismeretlen srác, azt mondja, üzenik, hogy menjek most azonnal a CJLC-be. Pont akkor ment el az ajtóm előtt az olasz srác, kérdezi, vajon mit akarhatnak. Mondom, nem tudom, meglátjuk, odamegyek. Amikor a lifthez értem, akkor jutott eszembe: a tutor!!! A DR-en beszéltünk meg, hogy mivel nekem és a lengyel lánynak azonos a tutorunk, pénteken, 16:10-kor találkozunk vele először a CJLC földszintjén. Én meg elfelejtettem! Rohantam gyorsan a CJLC-be, közben épp akkor jött fel a dombon a kutatóis Peti-szan, neki is épp csak köszöntem, ott volt már a földszinten a tutor, a lengyel lány, a vezetőtanár meg egy másik tanárnő… kicsi ciki volt 😀 Megbeszéltük, hogy jövő kedden találkozunk ismét, elérhetőségeket cseréltünk, még a tutor kért bocsánatot (minek?! én késtem elvégre ^^”””) 😀 Kérdezi a vezetőtanár, van-e mobilom, mondtam, hát épp ez a baj, hogy nem lehet sehol se kapni, pont ezért is késtem… Szóval megvolt az első beégés, ezután ballaghattam haza.

Estefelé a szűpába mentem, ahol ki lehetett váltani egy kártyát, olyasmi, mint odahaza a Sparnál a Supershop; 100 jenenként ad 1 pontot, és ha összegyűjtünk 1000 pontot, készpénzben megkapjuk az 1000 jent. Ami viszont még hasznosabb: 210 jenért meg kell venni egy speciális palackot, és utána ezzel a palackkal mindennap vihetünk ingyen (ha van kártyánk) 4 liter friss vizet! (Tehát ilyen ásványvizet gépből.) Ezzel tök jól lehet spórolni, mert egy kétlitres víz legalább 80 jenbe belekerülne… Tehát a szűpába mentem, ahol találkoztam a szomszéd vietnami és bulgár sráccal, tőlük kérdeztem, hogy megy ez a víz-dolog (azt hittem, nekünk kell palackot vinni, vittem is egy üreset). Aztán fölmentem a 100 jenes boltba, ott meg a másik bolgár sráccal és a román lánnyal találkoztam. Kifelé menet mondtam a lánynak, hogy tudok kicsit románul, mert anyum és nagymamám erdélyi, mondta, hogy jó a kiejtésem 😀 Hát még ha tudná, hogy népdalokat stb. is tudok XD Na majd legközelebb megmondom, hogy velem beszéljen románul, hogy gyakoroljak. A svájcival meg ugye beszélhetek németül, szóval tök jó, lehet gyakorolni tényleg.

Hazafelé eleredt az eső, nálam meg nem volt ernyő, szóval vártam egy kicsit a bolgárral és a románnal (ők biciklivel voltak, szóval ők sem tudtak elindulni), aztán végül hazamentem. Kiderült amúgy, hogy a bevásárlóközpontba lehet egy egyenes úton is menni, mi meg a srácokkal eddig mindig leereszkedtünk a dombról, aztán egy játszótéren átvágva fölmásztunk két-három lépcsősoron, és mindig ki voltunk dögölve, mire megtettük ezt a távot, legalábbis én biztosan 😀 Így meg simán könnyedén le lehet sétálni… Ez volt tehát a pénteki nap.

Bár kép a vásárolt termékekről:

galéria

2 hozzászólás

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

A weboldalon sütiket (cookie-kat) használunk, melyek segítenek minket a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. A honlap további használatához, kérem, engedélyezze a sütik használatát. További információ

Weboldalunkon „cookie”-kat (továbbiakban „süti”) alkalmazunk. Ezek olyan fájlok, melyek információt tárolnak webes böngészőjében. Ehhez az Ön hozzájárulása szükséges. A „sütiket” az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény, az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001. évi CVIII. törvény, valamint az Európai Unió előírásainak megfelelően használjuk. Azon weblapoknak, melyek az Európai Unió országain belül működnek, a „sütik” használatához, és ezeknek a felhasználó számítógépén vagy egyéb eszközén történő tárolásához a felhasználók hozzájárulását kell kérniük.

Bezárás