[21-27. NAP] Egy eseménytelen taiiku no hi. DR. Kanbun kéne? Tutor. Tájfun. Sok kandzsi. Biztonságpolitika. További órák. Welcome party stb. Képek.

Mostantól a kevésbé eseménydús napokat egy bejegyzésbe fogom sűríteni, így most egy egész hetet egy helyen mesélek el. Nem lesz ez mindig így, például a jövő keddi napról biztos lesz külön poszt, mivel aznap megyek Kiotóba a dzsidai macurira („korszakok fesztiválja”).

Tehát hétfőn volt az ún. taiiku no hi, vagyis a mozgás (és egészség) napja, ami itt munkaszüneti nap. Ennek örömére én is beszüntettem a munkát, és jóformán semmit sem csináltam, pontosabban de, a netről írogattam ki a látnivalókat, amelyeket majd meg szeretnék látogatni, meg az érdekesnek tűnő mangákat, amelyeknek majd utána akarok nézni a Book Offban. A japán Amazont böngészve olyanokra is rájöttem, hogy itt meg lehet kapni a Mocskos szívek című filmet DVD-n, sőt a soundtrackje is kapható CD-n. Sajnos az ára eléggé borsos, viszont a zenéjét mindenképp muszáj lesz megszereznem, erre vadászok már lassan két éve… Szóval a taiiku no hi ilyesmivel telt. Érdekes, hogy pl. a szűpá és hasonló üzletek munkaszüneti napon is nyitva voltak, sőt, még több vásárlójuk volt, mint amúgy hét közben… Gondolom, ilyenkor érnek rá az emberek. (Azt meséltem már, hogy a szűpához van egy másik út is? Mi mindig úgy mentünk eleinte, hogy leereszkedtünk a dombról, majd fel egy lépcsősoron egy játszótérre, a játszótéren át, onnan fel még egy lépcsősoron, onnan le egy lépcsősoron, és onnan meg kb. egyenesen a szűpáig… visszafelé meg meg kellett másszuk a dombot… hát ehelyett van egy úgymond kerülőút, ami időben ugyanannyi, mint ez a másik, de nem szakad ki az ember tüdeje, hanem szép nyugodtan lehet menni :D)

Kedden reggel egy kandzsiórával kezdtem, amit végül mégse fogok felvenni (a végleges órarendemet a tervek szerint a 28. napról szóló bejegyzésnél fogom kirakni, még van egy óra, amiben nem vagyok 100%-ig biztos), mivel három kandzsis óra sok lenne, ráadásul ezen a héten már csak hárman voltunk, ilyen kis létszámban meg pl. egy biztonságpolitikás óra jó (később lesz szó róla), de egy kandzsis nem az igazi… Az óra után kajálni mentem Attila-szannal, az ebédlőben pedig találkoztunk még egy magyar doktoris(?) illetővel, szóval tényleg rohadt sokan vagyunk magyarok az idén 😀 Ebéd után az első igazi DR következett. Szano-szenszei, a vezetőtanárom megkérdezte, hogy milyen órákat szeretnék felvenni, mondtam, hogy kanbunt meg kobunt nem igazán szeretnék, inkább a modern japán nyelvi készségeimet szeretném fejleszteni. Ezek után elkezdte magyarázni, hogy miért lenne jó a kanbun, sőt a DR végén még a könyvtárba is levitt, hogy megmutassa, hogy az én témámhoz a legjobb szakirodalom kanbunben van írva. Én továbbra sem gondolom, hogy egy fél év „Bevezetés a kanbunbe” kurzussal előrébb lennék… Mindenesetre azt mondta, hogy az itteni repótohoz meg egy otthoni BA-szakdogához szerinte lesz japán és angol szakirodalom, de ha a későbbiekben is ezzel a témával szeretnék foglalkozni (ami jó lenne, ha itt szeretnék daigakuinbe – PhD – menni, mondta), akkor muszáj lesz kanbunt is tudni olvasni. Hát jó… Amúgy rendes a tanár úr, aki akart, elengedte jövő héten a kiotói dzsidai macurira (akkor lenne, amikor a DR), voltak, akik szintén megkérdezték erről a sidószenszeiüket (vezetőtanár), de az nem engedte nekik…

A DR után Kasa-szannal (lengyel) ismét találkoztunk a tutorunkkal, Csihiro-szannal (igen, úgy, mint az animében :D), akivel ugye a múlt heti találka rövidre sikeredett. Egyeztettünk időpontot, hogy mikor tudunk majd mostantól találkozni – minden héten jön majd, és külön velem, és külön Kasa-szannal foglalkozik, segít a tanulásban stb. Amúgy a Tojonaka kampuszról jön, mivel doktoris hallgató valami ázsiai történelem szakon. Kérdezte, mit akarunk gyakorolni, tanulni, Kasa mondta, hogy kobunt és keigót, én is mondtam, hogy a keigo az jó, meg még mellé valami a témámmal kapcsolatos dolgot is szeretnék. Más dolgokról is elbeszélgettünk, aranyosnak tűnik. Megbeszéltük azt is, hogy majd november elején körbevezet minket Tojonakában, megmutatja az ottani könyvtárat például, ez nekem hasznos lehet, mert ott van a Handai ÁJK-ja, és így a jogtudományi könyvtár is. Másnap írt is a tutorunk egy mélt, hogy milyen könyvet rendeljünk meg a könyvtárba. Ugyanis itt lehet olyat, hogy megigényeled a könyvet az internetes adatbázisban, és ha például a Tojonaka kampuszon van az adott könyv, akkor kiválaszthatod, hogy hol akarod átvenni, és például áthozzák ide az Idegennyelvi Kar könyvtárába. Hasznos dolog!

Kedden este már rebesgették, hogy jön a tájfun, és nagyon durva lesz, lehet, hogy nem is lesz tanítás szerdán. Mindenesetre a kandzsikat megtanultam. Estére be is durvult a szél, éjjel is felébredtem egyszer, úgy verdeste az ablakot, reggel pedig még durvább volt, bár az eső már elállt. A tanítás nem maradt el, Japán más részeihez képest ez a kis szél semmiség volt. Tényleg olyan volt csak, mint otthon egy nagyobb szeles vihar… Máshol viszont komoly pusztításokat vitt véghez… De most jöjjön egy HD-videó a reggeli szélről az ablakomból (hallatszik, hogy süvít be a szél az ablak mellett XD):
[youtube=http://www.youtube.com/watch?v=ciQq5QFOHn4&w=420&h=315]

Tehát kandzsis órák jöttek, először a nem-dzsójó, majd ebéd után a dzsójó kandzsis óra. Közben elmentünk kajálni, ott volt Viktor-szan is, meg egy kolléganője, a nevére már nem emlékszem 😀 A lány japán volt, neki próbáltunk magyarázni magyar nyelvi dolgokat, például a „megszentségteleníthetetlenségeskedéseitekért” szót 😀 Aztán az egészből az kerekedett ki, hogy megtanulta azt, hogy „igen”, „nem”, és azt, hogy „mellbimbóid” XDDD Vicces volt, ahogy ezt ismételgette egymás után 😀

A kandzsis órák után az utolsó órában volt a Japán biztonságpolitika és nemzetközi kapcsolatok c. óra, amelyen múlt héten a magyar szakos összejövetel miatt nem voltam. Most hárman voltunk a lengyel lánnyal és az olasz sráccal, na meg ugye a tanárnő, jó is volt így, mert az egész óra ilyen beszélgetés jellegű volt. Beszélgettünk politikáról, a különböző országokban, alkotmányról stb. Egy tankönyv alapján haladunk amúgy, tehát most már tudom az alkotmányellenesség, a megszállás, a Szovjetunió, a biztonsági egyezmény és egyéb szépséges szavakat illetve kandzsijaikat (ja, amúgy a nem-dzsójó kandzsis órán meg megtanulhattam kandzsival pl. a csigát, a japán ciprust, a pajzsot, a piros lámpás negyedet és a vérhányást XDD). A legfontosabb viszont! Behozott a néni egy könyvet, mégpedig egy majdnem-mangás stílusban a japán alkotmányt magyarázó könyvet! :O Ezek után az Amazonon kutakodva rájöttem, hogy van egy konkrét alkotmánytan- és polgárijog-manga is!!! Be kell gyűjtenem! 😀 Óra után találkoztunk a kínai lányokkal, és mivel mindenki a boltba akart menni, együtt mentünk, a kínaiak, az olasz srác meg én, aztán az üzletben találkoztunk Laciékkal, visszafelé meg velük jöttem. Néha amúgy sikerül nem csak késő este kifogni féláras vagy 30%-os akciókat is, de nagyon nehéz kifogni, hogy pontosan mikor árazzák le a cuccokat 😀

Csütörtökön nyelvtanórával kezdtem, ez nagyon jó lesz, minden órán átveszünk két leckét, és a félév végére tudni fogjuk az N1-es nyelvtanokat. Ráadásul minden órán kisdogát írunk, szóval kénytelenek vagyunk megtanulni a dolgokat 😀 Már most is írtunk az első adagból, nem vészes a dolgozat, de azért meg kell tanulni rendesen a nyelvtanokat. Később, a délután folyamán a hírhedt Jamamoto-szenszei (ld. korábbi posztok, a göndör festett hosszú hajú) ókoros órája következett, ahol a Dzsómon- és a Jajoi-korról kellett volna szó legyen, volt is egy kevés szó, de mellette inkább az volt a téma, hogy hol élnek azok a japánok, akik jól bírják az alkoholt, aztán hogy a tanár úr volt vérvételen, és valamilyen érték, ami a máj működését méri, 20 és 40 között kéne legyen, neki meg 400-valamennyi, mert sokat ivott :D, most már 200-valamennyi körül van :D, aztán szó volt arról, hogyan kell szalmabábuval megátkozni japánosan egy embert, aztán arról is, hogy ilyen szalmabábut lehet rendelni az Amazonon, de minden egyebet is lehet, például axolotl-húst étkezésre, de a tanár úr már evett bálna- és cápahúst is, aztán elhangzottak úti tippek is, hogy hova menjünk, ha Aomori megyében vagy Hokkaidón járunk… hát igen, az ókorhoz nem sok köze volt ezen a héten az órának 😀 De vicces volt 😀 Végül Acuta-szenszei (Mami!) fogalmazásórája következett, Mami hozta a formáját :D, kis csoportokban dolgoztunk, én thaiokkal és indonézekkel voltam együtt, jó óra volt ez is.

Pénteken a kora újkori történelemmel kezdtem, itt olyan szavakat tanulhattam japánul, mint például feudalizmus, kapitalizmus, abszolutizmus, reformáció, a három hatalmi ág elválasztása (és a hatalmi ágak elnevezései), szóval hasznos volt! Gyors kajálás következett ezután, bekéredzkettem japánok mellé, mert máshol nemigen volt hely, egyszer csak valaki leül szembe velem, hát Renáta-szan az, az erdélyi lány. Kajálás után jött Mami hallottszövegértés-órája, majd Hongjó-szenszei vitaórája, mindkettő jó volt. Ezután gyors lepakolás után következett a welcome party, igaz, hogy már lassan egy hónapja vagyunk itt, de csak most tartottak welcome partit a kajálda második szintjén. Én először azt hittem, hogy ez lesz az a parti, ahol a japán diákok is ott lesznek, de nem, az jövő héten lesz, ezt a CJLC meg a Handai szervezte, ott volt az összes tanár kiöltözve, meg nagy terülj-terülj asztalkám, illetve az M- és J-programosok nem kiöltözve 😀 Tartottak beszédeket, amikből sokat nem lehetett se hallani, sem érteni, aztán lehetett kajálni 😀 Sokan fényképezkedtek, meg hozzánk odajött először egy lila hajú néni érdeklődni, hogy mióta tanulunk japánul stb., aztán egy másik néni is, kiderült, hogy ők ilyen önkéntesek. A néni járt tavaly Magyarországon, és nagyon el volt ragadtatva, hogy találkozott magyarokkal 😀 Szóval ez volt, majd a parti után Sara-szan, a svájci lány mondta, hogy az icsigókanban (ahol mi lakunk) lesz lent összejövetel, ha akarok, menjek én is. Mondom jó, de mire lementünk, ott csoportosult már mindenki, a srácok el akartak surranni mellettük, én viszont odamentem, hogy ugyebár megismerjek új embereket, de nem is nagyon kellett odamenni, mert a másik lengyel lány mondta, hogy menjek én is, most átmennek csoportosan a szűpába, aztán az icsikókan alsó szintjén lesznek. Szóval mentem velük a szűpába, közben a lengyel sráccal beszélgettem, aztán vettem egyúttal kaját is, majd mikor mennénk visszafelé, újra megtalált az első heti furcsa bácsi, aki azt magyarázza rossz angolsággal, hogy népszerűsítsünk valami céget. Én már hagytam, hadd mondja, felszálltam a mozgólépcsőre, közben kérdezik tőlem, hogy ez mit akart, mondom, hogy hogy jártunk vele első héten. Egy eddig ismeretlen srác mondja, hogy vannak itt is fura emberek, ja amúgy XY vagyok Németországból. Hoppá, gyorsan válthattam angolról németre 😀 (Amúgy ez a nap nagyon durva volt nyelvek szempontjából, ugyebár órákon, meg japánokkal, kínaiakkal japánul, magyarokkal magyarul, a többi külföldivel néha angolul, a svájci lánnyal meg ezzel a német sráccal németül beszéltem, sőt a fogadáson odakeveredtem Renáta-szan és a román lány mellé, erre mondja a román, hogy „ő is tud románul”, szóval valamennyit elgagyogtam románul is… Fárasztó állandóan váltogatni a nyelveket, néha meg más nyelven jutnak eszembe hirtelen a dolgok, és az meg akkor ciki :D) Szóval hazafelé úton vele diskuráltunk németül, majd lent volt beszélgetés, illetve egyesek játszottak valami „felelsz vagy mersz” stílusú, de mégis más kártyajátékot, amelyben szerencsére nem vettem részt 😀 Helyette beszélgettem a némettel meg az indiaival, először angolul, aztán becsatlakoztak az indonéz lányok is, akkor váltottunk japánra. Az indonézekkel amúgy jól elvoltunk. Megbeszéltük a némettel, indiaival, indonézekkel, hogy majd elmegyünk a minói onszenbe közösen. Miután az indonézek elmentek, kicsit beszélgettem két U-programos lánnyal, egy Fehéroroszországból (mondtam neki, hogy ti állandóan lecserélgetitek az eurovíziós dalotokat :D), a másik pedig Görögországból. Ezek után érkezett egy srác, aki odaült mellém, kérdezi, hogy én honnan vagyok, mondom, Magyarországról, kérdezem, hogy ő honnan van, azt mondja, ő japán 😀 Kiderült, hogy német szakos a Handaion, de péntekenként ő is ide szokott jönni a külföldiekhez. Vele beszélgette ezután, majd mikor 10-kor a biztonsági őr kizavart minket az icsigókanból, átmentünk a nigókanba, és ott is vele tárgyaltam, pl. a magyar nyelvről, Európa és Japán problémáiról (itt nem részletezném :D), kiderült, hogy sok mindenről hasonlóképp vélekedik, mint én. Tavaly volt Magyarországon, mondta, hogy  Budapesten az összes fürdőt végigjárta, mert a hobbija a fürdők, fel is ajánlotta, hogy majd mutat onszeneket errefelé. Szóval vele diskuráltam, jó fej volt, aztán hazatértem, mert fáradt és éhes lettem 😀

Szombaton és vasárnap kábé semmi sem történt, takarítottam, kajáért voltam a boltba, mostam, kandzsikat tanultam, olvastam a múltkor a Book Offban vett mangáimat, és tervezgettem a keddi kiotói utat.

Most jöjjenek képek, többek között most pakolnám ki ide a host familys bácsival készült, illetve a magyaros találkán készült képet is, meg a welcome partyról is lesz. A képen szereplő többi személytől nem kértem engedélyt a megjelentetésre (mivel a legtöbb képen annyian vannak, hogy mindenkit végigkérdezni képtelenség lenne :D), előre is elnézést, ha valaki nem szerette volna, hogy felrakjam ^^””” (tessék szólni)