[28. és 30-32. és 35. NAP] Tanórák. Minó, Book Off az esőben. Zabkeresés. Újabb welcome party. Tutor. Nomikai az icsigókanban.

Elmaradtam kissé a bejegyzésekkel, így hát most a következőképp pótolom: a „jelentéktelenebb” napokat összezsúfolom ide (múlt hét hétfő, szerda, csütörtök, péntek és e hét hétfő), a „nevezetesebbeket” (dzsidaimacuri, host familys nap, vakasikészítés) pedig kiemelem külön. Jöjjenek tehát most a minói napok! 🙂

Múlt hét hétfőn először is egy szövegértés-óra volt, a vicces benne az, hogy én vagyok az egyedüli európai az órán, mindenki más kínai, tajvani, burmai, vietnami, thai, koreai stb. 😀 De nem baj, jó kis óra, olyan városokról olvasunk, amelyek nevezetesek, kialakulásukról stb. Ezután a mangás óra folytatódott, mint már a múltkor írtam, egy könyv alapján haladunk, azt olvassuk, meg magyarázgat hozzá a bácsi. Ezt követően a sidószenszeiem jelenkori töris órája jött, ez is érdekes, csak sajnos a tanár úr mindent részletesen felír a táblára, teljes mondatokat, és az írásra való várakozás elálmosítja az embert 😀

Kábé ennyi történt hétfőn, ugorjunk a szerdára, mert kedden Kiotóba mentem a dzsidaimacurire.

Szerdán a megszokott rendben volt a két kandzsis óra, tesztírás, újabb 40-40 kandzsi. Délután a biztonságpolitikás óra volt, itt ugye hárman vagyunk, plusz a tanárnő, összetoltuk a padokat kis körbe, és lényegében beszélgetés az egész óra, meg a honvédelmi minisztérium fehér könyvét olvasgattuk. Egész nap esett az eső, én pedig ebben az esőben, este hatkor elindultam Minóba! Hogy miért? Az előző napokon mindig zabot kerestem, mert az itteni szűpában elfogyott, és nem hoztak újat (megvettem a három tasakot, ami volt nekik készleten, többet meg nem hoztak). Sajna sehol sem volt, ezért szerdán kénytelen voltam Minóban megnézni a szűpákban, és egyúttal gondoltam, elmegyek a Book Offba is, ha már Kiotóban nem jártam sikerrel (ld. majd a 29. nap leírását). Az esőben bandukoltam, és az egyik szűpában (talán a második-harmadikban) nagy nehezen megtaláltam újabb három tasak zabot, meg is vettem mind 😀 Elmentem a Book Offba is, de sajnos az általam keresett mangának (Rainbow – Nisa rokubó no sicsinin) csak a 6-9, 12. kötetét tudtam 105 jenért megvenni. Még vettem néhány egyéb manga első köteteiből is, meg megvettem a Parakiss öt kötetét, illetve Murakami Haruki novellásköteteiből párat. Na miután fizettem, ránéztem az órára, és kiderült, hogy 10 perc múlva indul a buszom, a következő busz meg egy óra múlva kábé. Viszont ugye a buszmegállótól egy jó 15 percre vagyok, több mint egy kilométerre. Rohantam, ernyővel, két zacskó nehéz könyvvel, hátizsákkal, és épphogy elértem a buszt 😀 Ez volt tehát a szerdai napom.

Csütörtökön a megszokott rendben volt nyelvtanóra, ókori töri és mamis fogalmazás, mind érdekes volt. Ja és ugye csütörtökön volt egy hónapja, hogy ide jöttem 🙂 Összegezve az eddigi egy hónapot: minden jól ment, jobban, mint gondoltam, nem voltak gondjaim a kajákkal sem, a koli is tűrhető, egyre több emberrel ismerkedem meg, az eddig megismertek mind rendesek, sok szép helyen jártam már, az órák is érdekesek, és ami mindenhol megfigyelhető, hogy rend van, és az emberek is kedvesek (legalábbis akikkel engem eddig összehozott a sors, mind jófejek voltak). Tehát a lényeg, hogy eddig minden rendben ment 🙂 Csütörtökön is esett amúgy az eső egész nap, így mentünk este a BSP (Brothers and Sisters Program) által szervezett újabb welcome partyra, ami ugyanott volt, mint az előző, csak itt nem tanárok voltak jelen rajtunk kívül, hanem japán diákok. A kaja itt kevesebb volt, és belépődíj is volt, mondjuk egy adag karét azért tudtam enni 😀 Itt megismerkedtünk Maja-szannal, egy elsőéves magyar szakos lánnyal, aki azért lógott el egy órájáról, hogy itt magyarokat keressem ^^ Ahhoz képest, hogy elsőéves, szép kiejtése volt. Azt is megtudtuk, hogy itt minden elsőéves az első évét a tojonakai kampuszon végzi el, ott tartják az alapozó órákat, illetve magyarórájuk is ott van. Aztán másodévtől felcuccolnak ide a világ végére 😀

Pénteken kora újkori törivel folytatódott a hét, pontosabban a kora újkorig még mindig nemigen jutottunk el, még mindig csak korszakolgatunk, jövő héten (vagyis ezen a héten) meg még mindig egy kis korszakolgatás jön -__-. Nem baj, azért ez is érdekes. Hallott szöveg értése óra is volt, meg kaiva is, a kaiva különösen jó volt, minden héten két felelős van, akik előzetesen egy-egy érdekes cikket küldenek el a tanárnőnek, órán pedig két csoportra oszlunk (kisorsoljuk, e héttől lehet, hogy három csoport lesz), a két felelős vezetésével, és először az egyik, majd a másik cikkről beszélgetünk (a tanárnő meg abba a csoportba száll be, ahol épp nem az adott cikkért felelő diák van). De nem csak a cikkről lehet beszélgetni, mi például a félrevezető reklámokról szóló cikkekkel kapcsolatban beszélgettünk a szépségápolási termékekről, a bőr fehérítéséről, a cigányokról, a kisebbségekről, Kína, Indonézia, Mianmar népeiről, a különböző népek nyelveiről, az oktatásról… szóval teljesen elkanyarodtunk a témától 😀 Óra után a tutorommal találkoztam, akivel keigót gyakoroltunk, meg útvonaltervező oldal után érdeklődtem nála, ugyanis a hosszabb szünetekben az ún. szeisun 18 kippuvel („fiatalság 18 jegy”) ide-oda szeretnék utazgatni… Este az icsigókanban gyűltek össze a rjúgakuszeiek, én is lementem, vicces volt, beszéltem japánul. angolul, románul, magyarul… sok mindenről szó volt, diskuráltam lengyellel, románnal, japánnal, erdélyi magyarral, koreaival, finnel… meg még sok más nemzetiségű emberkével, össze se tudom most hirtelen számolni 😀 Jó volt ^^ A vicces amúgy az, hogy 10 óra körül mindig jön az őr, hogy fejezzük be a zajongást, és 11-kor már tényleg be kell fejezzük, mert zaj van meg minden… Ilyenkor fogja magát mindenki, és átmegy a nigókanba, mert oda nem jönnek ellenőrizni 😀 Hogy miért van ez, nem tudom 😀 Én éjfél előtt kicsivel eljöttem amúgy, hogy tudjak készülődni másnapra, amikor is ugyebár a host familymhez mentem.

A hétvégét átugorjuk, mert az külön poszt lesz. Hétfőn órák voltak, és kábé ennyi 😀 A szokásos órák, a szokásos módon. 🙂