Napi beszámoló

[34. NAP] Kiotó újra! Vagasikészítés. Újabb látnivalók! Megint sok kép!

Vasárnap ismét Kiotóba mentem. Volt ugyanis egy program, amit a host familyknek és a rjúgakuszeieknek szerveztek: vagasikészítés (japán édesség) és kiotói séta. Én is jelentkeztem erre a programra, bár az én host familymnek nem volt jó ez az időpont, és bár először én is várólistára kerültem, végül mehettem. Így hát ismét Kiotóba mentem, és ismét korábban indultam el, hogy újra beleférjen az időmbe néhány nevezetesség megtekintése.

Reggel a múltkori útvonalon indultam Kiotóba, majd miután megérkeztem, a Kavaramacsi állomástól egészen a Karaszuma állomásig vezető aluljárón indultam el, hogy a nekem megfelelő helyen lyukadjak ki. Délnek vettem az irányt, és sorban megnéztem a nevezetességeket. Először a Bukkódzsi nevezetű templomot néztem meg (miután véletlenül rossz irányba mentem :D), onnan pedig a Sószeienhez mentem (útközben egy kisebb random oterát is megnéztem). A Sószeien a Hongandzsi „irányítása” alá tartozó parkocska, nagyon szép, hangulatos. Itt sajnos észrevettem, hogy hamarosan betelik a memóriakártyám a fényképezőmben, így hát megkérdeztem a kasszás nénit, hogy hol lehet a környéken ilyesmi kapni. Azt mondta, a JR állomásnál van egy Jodobasi (hát persze :D). Így hát elindultam a JR állomás irányába. Meg is találtam a Jodobasit, mondom, szeretnék egy memóriakártyát. Mutatom, hogy milyet, sima SD-kártyát. Öreg a kép, öreg a kártya is, 2005-ben az 512 MB-os kártya még nagy szám volt. Azt mondja az eladó, hogy „ilyen már nincs, a legkisebb a 2 gigás”. XDDD Mondom, nem érdekel, csak a legolcsóbbat adja. Tehát 550 jenért vettem egy kétgigás memóriakártyát, amivel ez az öreg gép kb. 2500 képet tud csinálni 😀 Lassacskán majd az öreg képet is le kéne cserélni, mert már sok kis „betegsége” van…

A Jodobasinál megnéztem a Kiotó Tornyot is, de mivel túl drága volt a belépődíj, így magába a kilátóba nem mentem fel. Helyette a Hongandzsi felé vettem az irányt, és megnéztem a Higasi Hongandzsit. Sajnos egy részét épp felújítják, de azért be lehetett menni elég sok helyre, és szép is volt. A Nisi Hongandzsi sajnos már nem fért bele az időkeretembe, mert a vagasikészítés találkahelyére kellett érnem. Tehát sietve végigmentem újra a városon, hogy visszaérjek a vonatállomáshoz, ahol a gyülekező volt. Itt mondták, hogy mivel én egyedül vagyok, ezért az egyik bolgár sráchoz és a host familyjéhez csatlakozzak. Ezzel a host familyvel is jól eldiskuráltunk, kedvesek voltak, ők egy az én családomnál fiatalabb házaspár. Így hát csoportosan elindultunk, útközben láttunk egy kabukiszínházat, majd a Jaszaka Dzsindzsát és a Csionint látogattuk meg. Ezeken a helyeken elég sokan voltak, láttunk például egy esküvői fényképezkedést is. Miután körbejártunk mindent, elindultunk a vagasikészítés színhelyére. Miután megérkeztünk, egy teremben leültettek minket, mindenki megkapta a hozzávalókat, eszközöket, majd az egyik hölgy lépésről lépésre mutatta, mit hogyan kéne csináljunk. Hát az én vagasim speciel nem lett túl szép, viszont legalább finom volt 😀 Merthogy miután elkészítettük, kidíszítettük, és egy csomót vacakoltunk a vagasikkal, megettük őket 😀 Kaptunk mellé maccsát is.

Ezután én még további látnivalókat akartam megnézni, a Nanzendzsiig jött velem a bolgár srác is (a host family hazament), megnéztük együtt, majd ő hazament, én még akartam nézelődni, be is mentem egy kis kertféleségbe, ez is szép volt, majd… lemerült a fényképezőm! 😀 Így elemre kezdtem vadászni, két öreg néni kis boltjában találtam is, kipróbáltam, működött, megvettem… viszont eddigre kábé minden bezárt, szóval sok hasznát nem vettem az elemeknek 😀 Így elindultam az állomás felé, közben találtam egy újabb random dzsindzsát, megnéztem, majd bementem a múltkori kis Book Offba, és megkérdeztem az eladót a mangáról, amit kerestem. Azt mondja, az az emeleten van. :O Kiderült, hogy mégis van második szint… a keresett mangára nem leltem rá, helyette vettem 2-3 másik kötetet. Továbbindultam, és a „nagy” Book Offba is bementem (a pláza 8. szintjén), ahol véletlenül összefutottam Lacival és Dalmával (akinek akartam is írni, hogy újabb mondós-mangafanos érkezett Japánba 😀 , csak még nem volt időm). Pár szót váltottunk, majd én hazaindultam, mert már nagyon éhes voltam 😀 Ez volt tehát a második kiotói nap. Mivel nem sikerült még mindig minden látványosságot megnézni, újra megyek majd, még korábban indulok, és már sem Dzsidaimacuri, sem vagasikészítés nem fogja félbevágni a napomat, szóval remélhetőleg a maradék helyeket meg tudom majd egy nap alatt nézni ^^ Ja, Kitaszenriben meg véletlenül összefutottam a lengyelekkel, ők Kóbéban voltak. Képek!

galéria

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

A weboldalon sütiket (cookie-kat) használunk, melyek segítenek minket a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. A honlap további használatához, kérem, engedélyezze a sütik használatát. További információ

Weboldalunkon „cookie”-kat (továbbiakban „süti”) alkalmazunk. Ezek olyan fájlok, melyek információt tárolnak webes böngészőjében. Ehhez az Ön hozzájárulása szükséges. A „sütiket” az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény, az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001. évi CVIII. törvény, valamint az Európai Unió előírásainak megfelelően használjuk. Azon weblapoknak, melyek az Európai Unió országain belül működnek, a „sütik” használatához, és ezeknek a felhasználó számítógépén vagy egyéb eszközén történő tárolásához a felhasználók hozzájárulását kell kérniük.

Bezárás