Napi beszámoló

[39. NAP] Nara. Sok kép! Őzikék!!

Péntek, hajnali 4:30. Ébredés. 5:45: indulás! Narába mentünk Attila-szannal, azért ilyen korán, hogy mindent meg tudjunk nézni (drága a közlekedés). Este 11 után értünk haza. Lejártuk a lábunkat, a végén már úgy közlekedtünk, mint két vénember, de mindent megnéztünk!

Reggel tehát az 5:54-es busszal indultunk, ez az első busz Matani Dzsútakutól Szenricsúóig. A busz hamar megtelt, mégpedig öltönyös, munkába igyekvő salarymanekkel. A busszal Szenricsúóig mentünk, ahol átszálltunk a Kita-Oszaka Kjúkó vonalra, vagyis a metróra. Vagyis mégse a metróra… szóval ez egy kicsit furán bonyolult. Szenricsúótól Eszakáig van három megálló, ami nem az „oszakai BKK-hoz” tartozik, hanem ehhez az úgynevezett „Észak-Oszakai Gyorsvasúthoz”. Nem kell átszállni, nincs is semmi változás Eszakánál, max. annyi, hogy lecserélik a „kalauzt”, amúgy ugyanaz a vonat, minden ugyanaz, mégis más társaság XD Tehát Szenricsúónál felszálltunk a Kita-Oszaka Kjúkó vonalra, ami Eszakánál metróvá változott, és így mentünk egészen Tennódzsiig. Ott átszálltunk a JR narai vonalára, egy tokkjúre (expressz), amivel Naráig vonatoztunk.

Naránál először végigsétáltunk az egyik főbb utcán, ahol láttunk egy random oterát, majd eljutottunk egy kis tóig, onnan pedig a Nara Kóenig (narai park). Itt találkoztunk először őzikékkel :3 Tovább sétáltunk, megnéztük az Ukimidót (egy tó közepén egy kis pavilon), majd elmentünk a Kaszuga Taisáig. Ez egy nagy dzsindzsa, ami a világörökség része. Körbejártuk, majd a Vakuszajama mellett elhaladva elértünk a Tódaidzsiig, ahol először a Szangacudót, majd a Nigacudót néztük meg (a Szangacudóban nagyon régi szobrok vannak kiállítva). Nagyon nagy a tömeg a Tódaidzsinál, tele volt iskolás csoportokkal, japán és külföldi turistákkal. Sok a szuvenírüzlet is, ahol nagyon sok a giccs 🙁 (Majd a képeken látszani fog.) Továbbindultunk, eljutottunk a Kagami-ikéig és a Daibucuden bejáratáig. Bent megnézhettük a Nagy Buddhát (Daibucu), néhány más híres szobor mellett. Itt lehetett volna átbújni az egyik oszlopon (képeken látszik), csak sajnos nagyon nagy volt a sor (sok iskolás csoport), meg ha a kisiskolásokat alig lehetett áttuszakolni, akkor vajon mi hogy fértünk volna át? 😀 Szóval tovább haladtunk a Nandaimon irányába, vettünk irtó pocsék sült dangót, majd eljutottunk a Kófukudzsiig. Ezt is körbejártuk, innen a Gangódzsiig mentünk. Az időnk véges volt, mivel az összes híresebb hely 17 óráig van nyitva, és még a központi részektől nagyon kieső helyeken is voltak látnivalók. Gyalog indultunk el a Heidzsó palota romjaihoz. Kiderült, hogy a térképem nem túl méretarányos, mert a kb. tízpercesnek tűnő út baromi hosszúra nyúlt, már alig bírtunk menni 😀 Végül eljutottunk a régi Heidzsókjó romjaihoz, igazából az egész egy nagy mező, rajta a rekonstruált kapuval és egy főépülettel. Mondjuk szerencsére ez ingyenes volt (nem úgy, mint a buddhista templomok). Ezt is megnéztük, innen busszal akartunk volna eljutni a Jakusidzsiig, de innen közvetlenül pont nem járt busz, tehát elsétáltunk a közeli Kintecu-vonatmegállóhoz, és két megállót vonatoztunk. Még pont időben voltunk, meg tudtuk nézni a Jakusidzsit és a Tósódaidzsit, ez utóbbi pont akkor zárt, amikor mi már végeztünk. Meg akartunk nézni egy a közelben lévő kofunt is, de sajnos oda csak csónakkal lehetett volna átmenni 😀 , szóval a kertek alatt (szó szerint, a kis házak melletti kis földeken vágtunk át :D) eljutottunk a vonatmegállóhoz, és visszavonatoztunk Narába.

Hátravolt még a Narai Múzeum megtekintése! Ugyanis a Sószóin kincseit, borzasztó régi és értékes tárgyakat mindig csak egy bizonyos időre állítják ki, ez pont mostanság van (azt hiszem, két hétig tart), ééés pont aznap, amikor ott voltunk, a rjúgakuszeiek ingyen megnézhették ezt is, és egy buddhista szoborkiállítást is. Tehát fáradtan, álmosan, éhesen ugyan, de elgyalogoltunk Kintecu-Nara állomástól a múzeumig (estére amúgy úgy tűnik, valahová berekesztik az őzeket, mert csak egy-kettőt láttunk sötétedés után kóvályogni a városban). A múzeum tényleg ingyen volt, viszont borzasztó nagy volt a tömeg. Mindenesetre érdekes volt ilyen régi tárgyakat, emlékeket látni. Fényképezni természetesen nem szabadott, én azért a telefonommal csináltam néhány képet ^^”” (ahol homályos a kép, azt a telefonnal csináltam). (Amúgy Narában is lemerült a fényképezőm, de vittem magammal elemet, de a nap végére még az is lemerült 😀 )

A múzeum után kajáldát kerestünk, ekkor már alig bírtunk lépni, fájt a talpunk, úgy nézhettünk ki, mint valami öregemberek 😀 Vettünk szuvenírt (narás kerámiacsésze, a sok giccs közül ez még normális volt), majd elmentünk a Josinojába, amit a Heidzsókjó romjaihoz menet szúrtunk ki. Itt ettünk, majd visszagyalogoltunk a JR-állomásra, hogy hazajöjjünk. A vonat, és főleg a metró tömve volt, mindenki igyekezett haza (megint a sok salaryman), mi azért egy kicsit szunyókáltunk 😀 Szenricsúóban megnéztük azt a százjenes boltot, ahol kaját is lehet kapni, majd a buszhoz mentünk. Itt találkoztunk össze a kínai lányokkal, akik Oszakában voltak, egy másik kínai lánnyal, aki szintén Narában volt elvileg, majd Kitaszenrinél felszálltak a vietnamiak is 😀 És ahogy a buszon a magyar szinkronról beszélgettünk, hátulról megszólított minket egy japán lány magyarul: kiderült, hogy Minóban magyar szakos! 😀 Ezek voltak tehát a nap élményei. Leírva nem biztos, hogy annyira érdekes, mintha látja az ember a dolgokat, szóval jöjjön inkább a nagyon durva, több mint 600 képből álló Nara-galéria! 😉

Galéria:

galériaVan egy-két videó is, de most lusta voltam áttölteni a kameráról, majd egy legközelebbi bejegyzésnél belinkelem.

4 hozzászólás

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

A weboldalon sütiket (cookie-kat) használunk, melyek segítenek minket a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. A honlap további használatához, kérem, engedélyezze a sütik használatát. További információ

Weboldalunkon „cookie”-kat (továbbiakban „süti”) alkalmazunk. Ezek olyan fájlok, melyek információt tárolnak webes böngészőjében. Ehhez az Ön hozzájárulása szükséges. A „sütiket” az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény, az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001. évi CVIII. törvény, valamint az Európai Unió előírásainak megfelelően használjuk. Azon weblapoknak, melyek az Európai Unió országain belül működnek, a „sütik” használatához, és ezeknek a felhasználó számítógépén vagy egyéb eszközén történő tárolásához a felhasználók hozzájárulását kell kérniük.

Bezárás