[42-46. NAP] Szakirodalom-olvasás. Orvosi vizsgálat. A minói könyvtár. Vagasi a tanárnőtől. Törióra és a bunkó. Kjúsúi tervek.

Hétfőn, a „miniszünet” utolsó napján eredetileg úgy terveztem, hogy Kiotóba megyek, hogy a maradék nevezetességeket megnézzem. A narai úthoz hasonlóan korai indulást terveztem, mégpedig az 5:29-es monoraillel akartam indulni, így előző este le is feküdtem 8-kor, majd hajnali 4-kor felkeltem, de ekkor úgy zuhogott az eső, hogy inkább lemondtam az útról. (Főleg azért is, mert ugye előző nap az egyik cipőm átázott, 7 óra előtt pedig zárva van a monorailállomáshoz vezető kapu, szóval mellette, egy bokor mögött lehet csak kijutni, esős időben pedig itt jókora sár és pocsolya van.)

Szóval itthon maradtam, és a sidószenszeitől kapott jogtöris könyvemet bogarásztam kábé egész nap. Érdekes, de a jogi szakszavak miatt kábé minden mondathoz (legalább egy szóhoz) szükséges a densidzsiso.

Kedden reggel orvosi vizsgálatra mentünk, ez mindenki számára kötelező volt. Előtte egy netes kérdéssort kellett kitöltenünk, majd aznap vizeletmintával kellett a tojonakai kampuszra vonuljunk. Vagyis hát nem vonultunk, hanem busszal vittek minket. Kiosztottak egy kis füzetecskét, azt hittem, hogy a vizsgálattal kapcsolatban valami, hát nem, egy kuponfüzetet kaptunk, amivel mint rjúgakuszeiek Oszakán belül egy csomó helyre (múzeumok, nevezetességek) ingyen bemehetünk! 🙂 Még jó, hogy Oszakában a belvárosban eddig nemigen néztem meg semmit ^^”. Az orvosi vizsgálat amúgy hamar lezajlott, testmagasságot, -tömeget, vérnyomást mértek, majd egy röntgenfelvétel készült (gondolom a tüdőnkről), és jöhettünk is haza. Kandzsiztam a másnapi tesztekre, és folytattam a szakirodalom olvasását.

Szerdán a megszokott kandzsis órák voltak, az órák között pedig felderítettem a minói könyvtárat, hátha találok valami jó dolgot a kutatási témámhoz. Amin meglepődtem, hogy a minói könyvtár is durván nagy! Eddig azt hittem, hogy az én témámmal majd mindig Tojonakába kell menjek, de nem, itt is találtam érdekes dolgokat (pl. a Goszeibai Sikimoku – egy középkori törvénykönyv – angol fordítását). Azt hittem, hogy csak annyi a könyvtár, amennyit megmutattak nekünk az eligazításon. Pedig nem, kell kérni egy külön mágneskártyát, mondván, hogy a sokóba akarunk menni, és ezzel bejuthatunk a hátsó termekbe, ahol négy emeleten sorakoznak a könyvek, olyan polcrendszeren, hogy meg kell nyomni a polcon a kinyitás gombot, hogy ösvény nyíljon a két polc között (tehát durván sok könyv fér el). Magyar könyveket is találtam, meg egy római jogi latin kifejezések japán szótárát, poén 😀 Mindjárt jönnek képek.

Délután a biztonságpolitikás óra volt, a tanárnőtől kaptunk (ugye csak hárman vagyunk) ajándékba vagasit (japán édességet), a hétvégén Kanazavában volt, Isikava megyében, és onnan hozta. A japán pártokról beszélgettünk, érdekes volt.

Megterveztem a héten a decemberi kjúsúi utamat! Hat (az utolsó napot is belevéve hét) napig fogok Kjúsú szigetén utazgatni, mégpedig úgy, hogy Oszakából egy olcsó légitársasággal, a Peachcsel elrepülök Nagaszakiba, majd a szeisun 18 kippuvel (diákoknak szóló egész napos JR-vonatbérlet a tanítási szünetekben) sorra veszem mindennap a nagyvárosokat, először Fukuokáig megyek, onnan Óitába (és Beppuba), majd Mijazaki következik (igen, mint a blog neve :D), végül pedig Kagosimába fogok utazni. Esténként internetcafékban fogok megszállni, mivel az olcsó, kivéve Fukuokát, ahol egy híres-hírhedt kapszulahotelt fogok kipróbálni. Végül szenteste reggelén repülök majd haza Kagosimából. Íme az útiterv:

Meg is vettem a repülőjegyeket, Kagosimából haza pont sikerült elcsípnem egy akciót, szóval olcsóban utazom majd. Csütörtökön nyomtattam ki a jegyeket az órák között.

Csütörtökön amúgy ezen kívül nem sok minden történt, volt nyelvtanóra, elmaradt az ókori töri (ugyebár most maradt el, nem a múlt héten, amikor is eltévesztettem a dátumot), aztán volt óra Mamival is.

Pénteken a kora újkori töri érdekes volt, a tanár hozott két képet (ilyen Edo-korabeli rajzok fénymásolatát), és miután közölte, hogy most még nem ezeket  képeket fogjuk használni, ez majd későbbre kell, másfél óráig a képekről beszélt 😀 De érdekes volt, amúgy aznap este, amikor jöttem haza a boltból, akkor ment ugyanez a tanár egy másik japánnal a monorailállomás felé, és akkor is nagyon magyarázott és mutogatott, úgy látszik, ő is szeret magyarázni 😀 Ami viszont még történt ezen az órán, hogy az egyik srác megkérdezte a kiotói volt császári palota kapcsán (amelynek a belső épületeit egyáltalán nem lehet látogatni), hogy mi értelme van fenntartani ezeket, meg úgy egyáltalán a császárságot, meg máshol a monarchiát. A tanár erre poénosan azt mondta, „milyen radikális” a srác. Ezen ő úgy megsértődött, hogy óra után is végig szidta a tanárt, meg úgy általában véve a japánokat, megkérdezte, szeretem-e ezt az országot, mondtam, hogy igen, erre közölte, hogy ő nem, meg milyenek az emberek stb. Aztán a kajáldában a japán nőket szidta (pár másik sráccal együtt), mondván, hogy mind kurvák, meg milyen a beszédstílusuk, meg hogy amikor hallja őket, akkor szívesen kinyírná őket(!). Próbáltam leplezni a döbbenetemet, de azért megvolt/megvan a véleményem… Csak azt nem értem, hogy ha ennyire nem szereti ezt az országot, meg az itteni embereket, akkor minek jött ide?! Ráadásul J-programos, tehát az azt jelenti, hogy odahaza japán szakos… Furcsa… Na mindegy, nem az én bajom, de gondoltam, megosztom, hogy ilyen is létezik…

A törit követően újabb mamis óra volt, aztán a társalgásórán kínaiakkal, vietnamiakkal, mianmariakkal beszélgettem, ez is érdekes volt.

Minigaléria a könyvtárról!