[56-59. NAP] Órák. DR. A tojonakai könyvtár. Kandzsidolgozat. Politika. Képek a konditeremről. A lábrázás.

Jöjjenek röviden a hét, pontosabban a hétfőtől csütörtökig tartó időszak eseményei!Hétfőn minden a megszokott módon zajlott, a modern kori törióra egyre érdekesebb kezd lenni, ezzel szemben viszont a mangás óra jövő félévi animés folytatását valószínűleg nem veszek majd fel, mert nagyon uncsi… Csak olvassuk a könyv szövegét, aztán a tanár elismétli ugyanazt többször, néha felrajzolja ugyanazt a táblára, ami benne van a könyvben is… Na majd meglátjuk.

Hétfőn délután aztán a nem-dzsójó-kandzsikat tanultam, amiből szerdán negyedévi tesztet írtunk. Kedden DR volt, előtte kajáláskor az indonéz lányok ültek le mellém, ők nagyon rendesek, jól el lehet beszélgetni velük. A DR-en folytattuk a szöveget, néhány kanbunban íródott dolgot így, hogy a tanár elmagyarázta, már megértettem, meg amiket eddig nem igazán tudtam, azok a részek is világossá váltak. A sidószenszeinek tetszett a Károli specializációs rendszere, nem tudta, hogy nálunk van ilyen, hogy lehet fordítói meg töri stb. specik közül választani. A DR után a kampuszok között közlekedő shuttle busszal Tojonakába mentünk (a lengyel lány is – ugyebár közös a tutorunk), hogy ott a tutorunk megmutassa az ottani könyvtárt. Hát a shuttle bus eszembe juttatta a pár évvel ezelőtti MÁV-sztrájkokat, amikor is minden vonatos Volánbuszra szállt, és olyan tömegnyomor volt, hogy az rettenet (néninek becsípte az ajtó a lábát stb.). Na ez hasonló volt, ugyebár egy órában egyszer jár ez az ingyenes busz, Minóból indul, útba ejti a szuitai kampuszt, és onnan megy tovább a tojonakai kampuszra. Eszméletlen tömeg volt, néhányan le is maradtak… Mire leszálltam, lezsibbadt az összes végtagom, alig bírtam elindulni 😀

Tehát megérkeztünk a tojonakai kampuszra, találkoztunk a tutorral, ő pedig megmutatta először a… hát nevezzük bölcsészkarnak (bár annak a minói kampusz is megfelel, de most hirtelen nem tudok jobb szót rá), aztán a közgáz tanszéket néztük meg, majd a jogtudományi kart, mindegyiknek van külön könyvtárszobája sokóval, vagyis ilyen „irattárral” együtt (szóval ugyanúgy könyvtár az is, csak ugye szorosan vannak a polcok egymás mellett, mint egy raktárban, és gombokkal lehet „ösvényt vágni” a polcok közé). Aztán továbbmentünk a „nagy” könyvtárba, hát az a legdurvább, a földszinten van egy nagy üldögélős terem, számítógépekkel, fotelokkal (volt, aki ott aludt – elgondoltam, hogy nekem mindig a Szabó Ervin Könyvtárba kellett átmennem, ha fáradt voltam, mert se a Károlin, se az ELTE-n nincs egy normális hely, ahová le lehetne ülni rendesen), fölötte pedig több emeleten a könyvtár, plusz talán az alagsorban van egy soko is… Ki is néztem pár könyvet a kutatási témámban… Hazafelé sikeresen lekéstük a buszt, de szerencsére pont ott volt egy kajálda a könyvtár mellett, szóval ott ettem, aztán fagyoskodtunk a buszra várva… Újabban esténként elég hideg van, nem is a levegő a hideg, hanem estére mindig szél kerekedik, és attól hidegebbnek érezzük a levegőt is. Ja, amúgy már működik a fűtés a CJLC-ben! 🙂 Ennek ellenére így is van, hogy hideg van (mint pl. ma Mami óráján), viszont az esetek többségében már nem kell kabátban ülni a termekben!ű

Szerdán reggel megírtuk a nem-dzsójó-kandzsis óra negyedévi tesztjét, szerintem elég jól sikerült (a dzsójó kandzsisat meg kikaptuk, az 98%-os lett). A lyukasóráimban elmentem a konditeremre (már írtam róla múltkor), ezúttal le is fényképeztem, jönnek a képek hamarosan; illetve lektorálgattam, mivel közeleg az Animekarácsony, és újabb két Mangafan-manga fog megjelenni. A biztonságpolitikás órán újra az alkotmánymódosítás, illetve a kollektív önvédelmi jog elismerése volt a téma, ezzel kapcsolatban néztünk egy videót. A japán politikával kapcsolatban azt vettem észre, hogy itt a fontos törvényekről valóban normális vita folyik, műsorok szólnak a törvényjavaslatokról, elmondják pro és kontra a véleményeket (persze itt is megvan, hogy melyik napilap és melyik tévé melyik párthoz tartozik), és én úgy veszem észre, hogy tényleg a javaslatokról vitatkoznak, nem az megy, hogy ha az egyik párt valamit javasol, akkor a másik meg se hallgatja, csak leszavazza… Viszont láttunk egy olyan vitaműsort is, amiben már konkrétan kiabáltak egymással a politikusok, vicces volt (az egyik rákiáltott a másikra, hogy kb. „Kuss legyen már”, aztán később a másik elég nyers stílusban utasította a vitapartnerét arra, hogy nézzen utána a tényeknek :D). De ettől eltekintve, tényleg úgy tűnik nekem, hogy itt valóban a törvényjavaslatokról szól a vita, és nem csak a pártok közti rivalizálásról… Persze lehet, hogy nincs igazam, nem látok a dolgok mögé, de nekem ez külső szemlélőként így tűnik. Ja, most meg csokit kaptunk a tanárnőtől, mert mondta, hogy mindig megéhezik erre az órára, és mivel nem tudott normálisan felkészülni az órára, engesztelésül hozott csokit 😀 Cuki 😀

Csütörtökön a megszokott órák zajlottak, nyelvtan, ókori töri (itt megint nagyon elkanyarodtunk a témától, és láttunk DVD-n részletet egy kabukielőadásból… hát nókomment, nagyon fura volt, amint egy öreg férfi nőnek, illetve fehér, nagy szárnyú madárnak/angyalnak(?) öltözve, női hangon beszélve egy kötélen felemelkedik a levegőbe XDDDD), majd Mami fogalmazásórája.

Amit még muszáj megírjak, az a lábrázás! Engem órán nem sok minden szokott idegesíteni, általában nyugodtan üldögélek és figyelek, ha pedig nem érdekes a téma, vagy unom, akkor mással elfoglalom magam, kandzsizok, szótárazok stb. Viszont nem tudom, ki hogy van vele, de engem nagyon irritál az, ha valaki körülöttem megállás nélkül rázza a lábát, mert ha pl. a tanárt / a papírt / a táblát figyelem, és közben a látóterem egyik sarkában folyamatosan remeg és ugrál valami, akkor az kizökkent a koncentrációból. Lehet, hogy ezt sokan hülyeségnek tartják, de engem ez az egy dolog borzasztóan tud idegesíteni. Magyarországon viszont nem figyeltem meg azt, hogy ez a jelenség tömeges lenne az órákon, itt viszont… egyszerűen hihetetlen, hogy mit leművelnek itt, és milyen sokan! Szinte minden órán legalább három-négy ember rázza megállás nélkül a lábát, én meg próbálom takarni a kezemmel a látóterem azon szögletét, ami éppen „vibrál”, néha nem sok sikerrel… ma például egy videó vetítésekor a tanár beült legelőre, és a vászon alatt ő is elkezdte rázni a lábát, mint egy idegbeteg… egyszerűen hihetetlen! Miért nem tudnak nyugodtan ülni? Még ha egy emberről lenne szó, de komolyan, minden órán nagyon sokan vannak! Ilyen ideges lenne mindenki? Hihetetlen… ez még talán rosszabb, mint a késő esti folyosón ordibálások… Szóval ilyen is van 😀 Mostantól szerintem legelőre fogok ülni, és akkor nem látom, hogy mögöttem milyen tánclépéseket mutat be a fél tanterem 😀

Galéria a konditeremről: