[62. NAP] Újra Kiotó! A Nemzetközi Mangamúzeum és a Fusimi Inari nagyszentély. Képek!
Vasárnap reggel tehát ismét korán keltem, hogy Kiotóba menjek.
A megszokott útvonalon mentem, Kiotóban pedig a Nemzetközi Mangamúzeummal kezdtem a napot. Itt három órát bogarásztam el, három szinten vannak mangák kipakolva a polcokra, egyfajta könyvtárjelleggel, illetve van, ahol a megjelenés éveire van bontva a könyvtár, meg van a mangakészítés stb. folyamatát bemutató kis részleg is. Tartottak gyerekeknek ilyen előadást is, amikor a mesélő kis rajzos papírokat tologat be egy fakeretbe, a japán neve most nem jut eszembe, arra én is beültem (mivel nem csak gyerekek voltak), kérdezte is a pasas, hogy értem-e, amit mond 😀 Vicces volt. Aztán van a múzeumban egy „a világ mangái” fal is, ahol a különböző országokban kiadott mangák vannak kiállítva. Magyar mangát nem találtam, meg is kérdeztem, hogy van-e, mondták, hogy nincs, de szívesen látják, így hát javasoltam, hogy a Mangafan küldjön néhány kötetet, és akkor magyar manga is lehetne a Nemzetközi Mangamúzeumban 🙂
Ezután a Keihan vasúttársaság megállója felé indultam, útközben egy régi autós kiállítást találtam a megyeháza előtt, erről is van néhány fénykép. A Keihan vonattal Fusimi Inari megállóig mentem, hogy Annával, egy másik egyetem rjúgakuszeiével és Szanakóval, és magyar szakos japán lánnyal találkoztam, ők csináltak FB-n egy eseményt a Fusimi Inari meglátogatására, de végül csak mi hárman mentünk. A Fusimi Inari egy nagyszentély, tele toriival és rókaszobrokkal, fel lehet mászni egészen a hegy tetejére, elég nagy területű dzsindzsa. Tehát a megállónál találkoztunk, majd együtt körbejártuk az egészet, közben elbeszélgettünk mindenféléről (magyarul – a lány egy évig volt kint Magyarországon, így hát nagyon jól beszél magyarul).
A Fusimi Inari után hazafelé menet még beugrottam a kavaramacsi Book Offba, majd hazajöttem. Most pedig újra sok-sok kép: