[70-76. NAP] Semmi különös. Órák. Dolgozatok.

Ezen a héten konkrétan nem történt semmi különös. Pontosabban csak apróbb dolgok, amiket leírok, de amúgy tényleg semmi említésre méltó.

Hétfőn szokás szerint zajlottak az órák, és ugyebár érkeztek a csomagok (ld. a pénteki leírásban). Aláírtuk a következő ösztöndíjpapírt. Tanultam a nyelvtant a csütörtöki dolgozatra.

Kedden DR és tutorozás volt, semmi különös, illetve tanultam a nyelvtant és a kandzsikat.

Szerdán kandzsidolgozat volt, és megkaptuk a nem-dzsójó-kandzsis negyedévi teszt eredményét, 98%. Az ágyneműcsere napja volt. (Ezt írtam már? Lent van egy ilyen kis szekrényféleség, minden szobának van egy fakkja, és oda kell begyűrni a használt ágyneműt a meghatározott napokon, és délutánra kicserélik. Jön egy nagy autó, hozzák a mosott ágyneműket, és elviszik a szennyest.)

Csütörtökön megírtuk a nyelvtantesztet, szerintem jól sikerült. Voltam edzeni, megírtam a beszámolót a tanulmányi kirándulásról (le kell egy ilyet adni az irodában). Kölcsönkértem a kolesz irodájából a vasalót. A fogalmazásóra előtt mutattak egy videót, egy telefon fényképezős zárhangja után elvileg egy öreg férfihang mondja azt, hogy „tottanokajo”, de egyesek azt hallják, hogy „éj-áj-áj”. Én is mindig csak éj-áj-ájt hallottam, én voltam a csoportban az egyedüli. Másnap Mami a hallottszövegértés-órán is megmutatta a csoportnak (eredetileg nem ő mutatta, hanem az egyik lány), és ott voltak páran, akik éj-áj-ájt hallottak. Állítólag minél idősebb valaki, annál kevesebb az esély arra, hogy éj-áj-ájt hall. Be is pakolom ide ezt a videót. Ki mit hall? 😀

[youtube=http://www.youtube.com/watch?v=mK4hjhOuwC4&w=560&h=315]

Pénteken dupla Edo-kori törink volt, az utolsó órában is volt ott, megint kaptunk vagasit ^^ Hongjó szenszei (a kis cuki táskás, rilakkumás, „érzelmeit túlzottan kimutató” fiatal tanárnő, ld. korábbi bejegyzésekbn) terhes! Júliusban fog érkezni a kisbabája. Maminál meg Eitával hallgattunk interjút, ő volt az a „nagy fülű” színészsrác, aki az Acu hercegnőben Komacu Tatevakit játszotta.

Szombaton és vasárnap most nem mentem sehova, hanem végre takarítottam, mostam, pakoltam, tanultam, az elmaradásaimat pótoltam be, kandzsiztam, olvastam… Ja és lementem a Second Streetbe, hogy megnézzem, lehet-e minitévét kapni, hogy tudjak nézni japán műsorokat. Hát a tévék marhadrágák, szóval nem lesz tévém 🙂 A közelben van a Gjómu szűpá, amit mindenki emlegetett, hogy milyen olcsó (amúgy ezek mind lent vannak Onoharában, szóval minimum fél órát kell csak oda sétálni fel a dombon, le a dombon…). Hát nekem nem jött be a Gjómu. Vagyis hát, azoknak jó, akik főznek, sütnek, mert az alapanyagok olcsók, és sok van. De kész kaja, meg egyebek nemigen vannak. Ami viszont olcsó volt, az az üdítő, azt vettem is, és a mandarin!! Nyolc volt egy csomagban 200 jenért, szóval végre ettem mandarint újra XD Hiszasiburi 😀 Ennyi történt tehát a héten.