[88. NAP] A nagy kjúsúi körút, 3. rész – Fukuoka: templom, várrom, pláza, kilátó és a piroslámpás negyed titkai!

Tehát ott hagytam abba tegnap, hogy megszálltam a kapszulahotelban, folytassuk is onnét. (Nem hozzászokni az ékezetekhez, most Óitából Kata-szan gépéről írok, de holnap egy pár napra visszatérnek az ékezet nélküli szövegek :D)

A kapszulahotel elég kényelmes volt, ugyebár be lehetett zárni a holmit a szekrénybe, lehetett zuhanyozni, volt tusfürdő, sampon, odakint mosdókagylók, hajszárítóval, egyszer használatos fogkefékkel, fogkrémekkel, borotvával, ingyen elvihető zsebkendőkkel (ugyebár itt arra szokás nyomtatni a reklámot), fülhallgatókkal stb. Odafent volt a pihenőszoba, ott olvashatott mangát, aki akart, onnan írtam a tegnapi bejegyzést, ott voltak a gépek, meg volt dohányzószoba is. Szóval a kapszula, az jó volt, kényelmes, csak túlfűtött, meg volt egy olyan aprócska gond, hogy a konnektorok csak akkor működtek, ha a tévé is be volt kapcsolva. Namármost mivel nekem fel kellett töltenem a fényképező aksijait, ezért egész éjjel ment a tévé, mégpedig úgy, hogy a legsötétebb adóra raktam, rányitottam a műsorújság funkciót, hogy még sötétebb legyen, és letakartam a képernyőt a kis törölközővel 😀 De aludni jól aludtam.

Reggel megettem reggelire az előző nap Nagaszakiban vett kaszuterámat (egy egy ilyen piskótaszerű édes süteményféleség, amit anno a portugáloktól vettek át a japánok), meg vettem egy forró zöld teát (más, cukros tea nem volt :D), aztán útnak indultam. Még reggel is érződött néhány nagy széllökés, meg egész nap borult volt az idő, de szerencsére nem eredt el az eső. A piroslámpás negyed fíling viszont eltűnt reggelre. Azt amúgy nem mondtam, hogy egy a kapszulahotel egy férfiaknak való kapszulahotel volt (máshol van olyan, hogy egyik emelet a nőké, másik a férfiaké), szóval gondolom a többi vendég is a mulatozásból érkezhetett, nem hiszem, hogy Nagaszakiból jöttek volna, hogy körbejárják Kjúsút 😛

Szóval sétáltam, sétáltam, és eljutottam a Sófukudzsihez, ami egy híresebb buddhista templom, szintén nem mondom meg, hogy miért híres (keverem a nagaszaki Szófukudzsivel és Kófukudzsivel, majd otthon kinyomozom rendesen), de mindenesetre szép volt, megnéztem. Aztán a városban sétáltam tovább, és elértem a Canal Cityhez. Ez egy pláza, ami egy folyó mellékága köré épült, nagyon szépen és ötletesen van megcsinálva. Minden nemzetközi márka képviseltette itt magát, volt H&M, Bershka, Zara stb., de a legjobb, amit itt találtam, az egy Ghibli bolt volt! (Elvileg van nálunk Oszakában, Umedában és Nambában is, majd megnézem) Plüss Totorótól elkezdve mindenféle jóság volt itt, legszívesebben az egészet felvásároltam volna, csak hát a pénztárcám bánta volna, meg hát ugye mindent, amit veszek, még végig kell cipeljek Kelet-Kjúsún is 🙂 Apropó Kelet-Kjúsú, ma reggel, ahogy felkeltem, a tévében azt írta, hogy havazni fog Honsú északi részén ÉS Észak-Kjúsún. Mondom, ne, csak ezt ne. Azzal nyugtattam magam, hogy Fukuoka az nem Észak-Kjúsú (de az :D), hanem Kitakjúsú város (Északkjúsú város) tartozik Észak-Kjúsúhoz 😀 De ahogy láttam most este, már amennyire lehetett látni a sötétben, Kitakjúsún sem esett.

A Canal City után az utam ismét átvezetett Nakaszun, a kis szigeten, ahol a szállásom és a vigalmi negyed volt, de ezúttal egy a sziget délebbi részén lévő utcán kellett átmenjek. A bárok mellett emberkék álldogáltak, és invitálták be a gyalogosokat… a bordélyba! Igen, az út túlsó oldalán este masszázsszalonok, bárok, kocsmák vannak, az innenső oldalán meg úgy tűnik, napközben működik a bordély… Nem vagyok teljesen biztos benne, de találtam egy cikket róla, majd ha hazaértem, akkor belinkelem. Amúgy visszafelé megint átvezetett az utam Nakaszun, és akkor engem is megszólított angolul, vagyis hát japános angolsággal egy emberke, aszondja: „Kámü, ví hevü dzsepeníszü gésas.” Mondom, no, thank you. Erre azt mondja: „Beri bjútiful deszüne” (egy kis angol + japán :D) 😀 Na majd utána kell nyomozzak ennek, mi folyik ebben a városban 😀 Amúgy amikor már kiértem az utcából, akkor láttam, hogy az egyik kapuban álldogáló idősebb nőci (talán ő lehet a kurvák futtatója?) próbált beinvitálni, elég nyomulósan, egy öltönyös japán fickót, megpróbáltam lefényképezni a jelenetet az út túloldaláról, de addigra a pasas továbbment, a nőci meg erre fordult, és ahogy a kinagyított képen látom, nem nagyon tetszett neki, hogy fényképezek (vagy az nem/sem, hogy a pasas nem ment be az „üzletébe”). Az egészben az a durva, hogy ez az utca néhány méterre van a Canal Citytől, ahol meg iskolások, kisgyerekes családok is sétálgatnak többek között. Fura.

Na, továbbsétáltam a városban, hát Nagaszaki jobban tetszett, az olyan kis aranyos város volt, Fukuoka meg egy nagy nyüzsgő méhkas 😀 Eljutottam a Fukuoka vár romjaihoz. Hát valóban csak romok, de volt egy kis bemutatóterem makettel meg videóval, itt próbált nekem angolul magyarázni az egyik hölgy, mondom jó lesz japánul is, ekkor még befejezte a mondatát japánangolul, majd megkérdezte, hogy beszélek-e japánul…. 😀 Szóval végigjártam a romokat, aztán az Óhori parkba jutottam el, zez egy nagy tóféleség, középen egy ösvénnyel keresztül a tavon, a tóban pedig mindenféle jó kis madarakkal. Itt fényképezgettem egy kicsit, megpróbáltam lekapni egy madarat, ahogy elkap egy halat, de sajna elszalasztottam a pillanatot. Továbbmenve a Nyugati parkba (Nisikóen) jutottam el, ezt is körbejártam, majd a tervezettől eltérően nem a nyugati, hanem az északi kijárathoz jutottam ki, onnan meg a gyorsforgalmi út alatt vitt az út, ez valami kikötői iparnegyed lehetett, halszag volt, teherautók…. Na valahogy kilyukadtam oda, ahová akartam, bár egy kicsit elkavarodtam, mégpedig a Fukuoka toronyhoz, ami Japán harmadik legnagyobb tornya (az első az újonnan elkészült Tokyo Sky Tree, a második a Tokyo Tower), persze ők úgy hirdetik magukat, hogy ez Japán első legnagyobb tengerpart menti tornya 😀 Felmentem a toronyba (kaptam 20% kedvezményt, amiért megmondtam, hogy melyik országból jöttem :D), körbenéztem, majd lent elértem egy buszt, ami a gyorsforgalmi úton visszavitt a központba.

Ekkor kellett ismét átsétáljak Nakaszun, ekkor volt a „Vi hevü gésas” sztori. Szintén errefelé járkált egy néger pasas, na mondom ő is hogy keveredett ide. Erre leszólít angolul, hogy segítsek már, hol van a legközelebbi metróállomás. Nézem a térképemet, mondom itt lesz a közelben, erre jön egy Kuroneko-jamato futár, aki a közelben volt, hogy ő majd segít. Angolul ugye nem tud jól. Szóval én mondtam neki japánul, hogy mit akar a néger, ő magyarázta nekem, én mondtam angolul. Meglepődtek, hogy tudok mindkét nyelven 😀 Na de a néger mindenesetre mindenképp a McDonald’shoz akart kijutni, és mondta amerikai akcentussal a futárnak, hogy „maegdáunáldz” (nem tudom jól átírni fonetikusan, szorri). A futár csak nézett, nem értett. Mondom neki, hogy a „mekküdonárüdó”hoz akar kijutni, na ezt már értette a japán 😀 A néger azt kérdezte, hogy tud taxit fogni, ami odaviszi őt az állomáshoz, mondom nem kell taxi, hát itt van néhány méterre. Na végre megértette, aztán indulhattam tovább az állomáshoz.

Útközben beültem egy Josinojába enni, majd az állomásnál egy Daiszóban (100 jenes bolt) vettem olcsó dupla melonpanokat, majd beültem a váróterembe, aztán felszálltam a vonatomra, ami először Nisikoguráig vitt. Ritka esemény Japánban: késett a vonat 4 percet! Csakhogy a vonat Nisikogurába érkezése és a másik vonatom indulása között 3 perc volt, én hülye meg izgultam, hogy lekésem… A fenét, ilyenkor bevárja az egyik vonat a másikat, pontosabban az is késett… vajon direkt késleltették, hogy bevárja a késő vonatot? Na a lényeg, hogy átszálltam, ezzel mentem Nakacuig, ahol az óitai vonatra kellett átszálljak, erre volt kb. negyed óra. A papíromon az állt, hogy az Óita végállomásig menő vonatra kell szálljak, a táblán viszont valami Uszui (nem vagyok biztos benne) állt. Na lementem, megkérdeztem az állomásfőnököt. Mondom a 20:21-es Óitába menő vonat melyik vágányról indul? (ezt japánul) Erre ő mondja, hogy igen, Óita, a kettes vágányról, cűű cűű! (ez a two akart lenni). Na de ha én japánul kérdezem meg, akkor miből gondolja, hogy azt, hogy „ni”, vagyis kettő, nem fogom érteni? :DD A lényeg, hogy felszálltam a vonatra, ez ilyen kis aranyos volt, két kocsis, és ezzel jöttem Óitáig. Az állomáson Kata-szan várt, elkísért a koleszig, most innen írok. Holnap reggel pedig irány az óitai vár és Beppu!