[90. NAP] A nagy kjusui korut, 5. resz – rossz alvas, Mijazaki varosa, Aosima szigete, az ocean, dizelvonat. Kepek!

Ott hagytam abba tegnap, hogy mindenfele zajok voltak a netcafeban… nos, ezek folytatodtak ejjel, ugy horkolt mellettem valaki, mintha mindjart kihanyna a belet…

A fotel sem volt annyira jo, szoval zenevel, a „szemfodommel” kellett aludjak, nem tul jol… na mindegy, valahogy veget ert az ejszaka,  reggel pedig indulhattam megnezni Mijazakit. Amugy ebben a netcafeban nem tudom, hogy  csinaltak, de mind olyan emberkek dolgoztak a pultnal, akik ilyen otakuknak neznek ki, az egyik meg reggel beszedhibas is volt, haromszor kellett rakerdeznem valamire, mert nem lehetett erteni, mit mond… es ugye azt mondjak, hogy azert nem alkalmaznak rjugakuszeieket peldaul uzletekben, mert „nem tudnak a vendegekkel megfeleloen beszelgetni”, na hat ez a japan sem tudott…

Elindultam, megneztem a kozeli folyopartot, a toltesen nenikek-bacsikak futottak, setaltak, nagyon vasarnapi hangulat volt 🙂 De amugy az egesz varosban, nem sokan jarkaltak az utcakon, meg igazabol nem is volt sok latnivalo sem… szoval setaltam tovabb, megneztem a helyi „kulturalis parkot” (amugy itt is bamultak), majd a Mijazaki dzsingut, ami azt hiszem, valamelyik legendas csaszarnak van szentelve (ezeket a hatterinfokat majd osszegyujtom otthonrol). Itt epp egy eskuvo volt, le is fenykepeztem a part, majd tovabbmentem, kicsit odebb regi, korabeli japan hazakat lehetett megnezni, ezeket vegigneztem, majd a megyei muzeumot kihagytam, mivel nem tunt tul erdekesnek.

Innen a Heivadai parkhoz indultam (Bekepark Beketoronnyal), de szerintem valahol elkeveredhettem, mert egy tohoz es egy temetohoz, majd lakohazakhoz jutottam ki, jott egy neni, ot kerdeztem meg, hol van a beketorony… hat ott volt pont a velem ellentetes iranyban, latszott a teteje. Na megtalaltam, felmentem, megneztem, de a tornyon es egy haniva-kerten kivul nem volt tobb erdekesseg itt, ugyhogy vissza akartam jutni a Mijazaki allomasig, hogy elerjem a vonatot, amivel eljuthatok Aosima szigetre… Az a baj, hogy az a vonal meg a tegnap leiratknal is videkibb, egy pici vanman-ressa („one man” vonat) jar arra, tehat ugyanugy a mozdonyvezeto szedi a jegyeket, egy sinpar van, dizelvonatok, nincs villamositva a vonal,  es orankent max. egy vonat jar, de van olyan ora, amikor egy se. Szoval el kellett erjem az elozetesen kinezett vonatot, igy hat meg fent a bekeparknal megkerdeztem egy boltban az eladot, van-e innen busz az allomasig. Azt mondta, igen, raadasul kabe tiz perc mulva jon is, jol van, meg is talaltam, utkozben kisiskolasok koszontek nekem (erdekes latvany ugye a gaidzsin :D), na jon a busz, kerdezem a sofort, megall-e az allomasnak, mondja, hogy nem… Szerencsere egy hazaspar hallotta, mit kerdezek, es mondtak, hogy hol szalljak le (ahol ok is), mert az kozel van az allomashoz… aztan amikor ment a busz, akkor mar tudtam is, hogy az a megallo jo lesz, szoval nem volt gond.

El is ertem a kis sarga vanman-ressat, ott is bamultak, en meg bamultam ki az ablakon a videki tajat… megerkeztem Aosimara, lementem a szigethez, amihez egy kis hidacska vezet. Gyonyoruszep az ocean itt! Eleg sokan is voltak itt, van egy dzsindzsa is a szigeten, oda is sokan mentek. Ket neni lefenykepeztette magat velem, ok is lefenykepeztek engem a tajjal. A sziget korul amugy ilyen kohordalekok vannak, nagyon kulonleges kepzodmeny, ezt „az ordog mosodeszkajanak” (vagy ilyesminek, most pontosan nem tudom, majd utolag) nevezik. Korbejartam a szigetet, egy helyen kicsit elcsusztam az egyik ilyen kovon, szoval most Kagosimaban ugy fogok vegigvonulni, hogy van egy apro sarfolt a nadragom egyik terden 😀 Mondjuk a nagyjat le tudtam szedni 😀 Aosimarol azutan egy egyoras seta kovetkezett a part menten, hat ez tenyleg tropusi taj, palmafakkal meg mindennel, es meleg is volt! Az idojaras-jelentes szerint 12 fok volt, de en ezt nem vagyok hajlando elhinni, hat majd megsultem a telikabatomban, salomban, a gyerekek puloverben rohangaltak… minimum 20 fok biztos volt. Na szoval vegigsetaltam a part menten, es kijutottam az Undokoen allomasig („Sportpark allomas”), ami az Aosima allomashoz hasonlo kis lepusztult allomas, a 14 orai savban pont nem volt vonat, csak 15:57-kor, szoval kabe egy orat uldogeltem ott a lepusztult, elhagyatott kis allomas padjan. De jo volt, mert suttettem a fejemet a kellemes „tavaszi” napsutesben, mindezt december 22-en 😀 Aztan szep lassan megjott a kis vanman-ressa, Del-Mijazaki allomason at kellett szalljak, aztan visszaertem a „nagy” Mijazaki allomasra, ahonnan hamarosan indult is a vonatom Kagosimaba. Mijakonodzsonal kellett atszallnom, es 20:17 korul erkeztem Kagosimaba. Szerencsere az itteni netcafeban volt fekvos box, es nincsenek is annyian, mint tegnap Mijazakiban, nincsenek is zajok egyelore, szoval remelhetoleg ma nyugodtan alhatom. Holnap a kirandulasom utolso varosnezese, Kagosima bejarasa kovetkezik, ez lesz egy durva nap, mert nagyon sok a latnivalo, es mindennel vegezni kell sotetedes elott, es azelott, hogy a muzeumok stb. bezarnanak. Ha ugyesen banok az idovel, akkor talan delutan zaras elott a Meidzsi-restauracio muzeumat is meg tudom nezni… de ezt majd holnap meglatjuk! Most zuhanyozas jon, hozok valami ingyen uditot (ja amugy a mijazaki netcafeban kaptam egy 200 jenes kupont, szoval olcsobban alszom ma, sot kiderult, hogy lehet „night pack”-et kerni ugy is, ha nem reggel 6-kor csekkol ki az ember, szoval a szamitasaimnal olcsobbak lettek a netcafes szallasok), holnap este folytatas kovetkezik! 🙂