[105-110. NAP] Újra suli. Órák. Pár infó a tavaszi félévről. Lehűlés. Könyvek. Útitervek. Sztorik.

Újra elkezdődött a suli, történt egy s más, most tehát összefoglalom a hétfőtől szombatig terjedő időszakot.Hétfőn tehát elkezdődtek az órák, a hétfő a legunalmasabb napom, ez most sem volt másképp. Az órák előtt reggel gyorsan aláírtam, nehogy elfelejtsem és csak később kapjak ösztöndíjat. Amúgy semmi különös nem történt, csak annyi, hogy borzalmas idő volt (vagy az a kedd volt? Nem emlékszem, mindenesetre ködös, esős, nyomasztó idő volt). Azt terveztem még a szünetben, hogy az új évben majd korábban lefekszem mindennap, és reggelente órák előtt (mivel egy nap kivételével ugye 10:30-tól van az első órám) elmegyek edzeni, el is kezdtem ezt a rendszert. Reggelente van az aikidósoknak (vagy dzsúdósok? Igazából nem nagyon értek a küzdősportokhoz, és nekem úgy tűnt, minthogyha egyszerre több sportágból származó gyakorlatot is végeznének, szóval nem tudtam nagyon beazonosítani :D) az edzésük, vannak kábé 3-4-en, mind diák, nincs semmi edző vagy ilyesmi, hanem mindig az egyikük vezeti az edzést. És bejárnak reggelente becsületesen, elvégzik bármiféle irányítás vagy edző jelenléte stb. nélkül, kiválasztják aznapra maguk közül a „vezetőt”, és csinálják. Baromi jól szervezettek itt a diákcsoportok is, mint minden más errefelé 😀

Szóval hétfőn más nemigen történt, kedden DR-em volt, másképp kezdtünk haladni a szenszeijel a szakirodalomban, gyorsabban, ez nem is baj. Odaadtam neki a kagosimai omijagét, ő meg mondta, hogy két hét múlva Bulgáriába kell menjen, és aggódik, hogy ott hidegebb van, mint itt 😀 A DR-en kívül aztán más nem volt kedden, a tutorunk írt, hogy ezen a héten „megadjuk-e neki azt a szívességet, hogy elmaradjon a tutorial”, mert le kell adja a szakdogáját 😀 Persze nem ellenkeztünk 😀

Szerdán kandzsis órák voltak, ezek mindig érdekesek ugye. Na most nem emlékszem pontosan, hogy melyik nap történt, de váratlan kiadásom lett: az itteni könyvesboltban találtam két-két gois és kandzsis (N1 és N2) könyvet, nagyon jól rendszerezve, kis piros átlátszó műanyaggal (amivel ki tudjuk kérdezni magunkat), szóval dilemmáztam, mi legyen, de végül úgy döntöttem, hogy megveszem őket, sajnos 6700 jenem bánta, ami elég sok, de tényleg nagyon hasznos könyvek (N1-re készüléshez is és tanításhoz, N2-re felkészítéshez – meg magamnak N2-ismétlésnek – is). Ami még szerdán történt: megjött egy adag digimonos „memorial book”, amit rendeltem – ugyebár korábban írtam, hogy itt többször előjött témaként a gyerekkori kedvenc animék, és én elkezdtem japánul újranézni a kiskori legnagyobb kedvencemet, a Digimont, és találtam az Amazonon a használt könyvek között digimonos cuccokat :3. Este aztán megvolt a biztonságpolitikás óra, a Jaszukuni-szentélyről volt szó (ez ugye az a nagy botrányokat kavaró szentély, ahol a háborúban elesett japánokért imádkoznak – de ugyanitt lehet imádkozni a háborús bűnösökért is, ezért ha ide egy prominens személy, pl. a miniszterelnök ellátogat, akkor Kína és Dél-Korea, meg most pl. az USA is tiltakozik), mert ugye 26-án (ha jól emlékszem) Abe miniszterelnök ellátogatott oda. A tanárnéni Abe-ellenes, és bár így külföldiként én sem értek egyet Abe minden egyes lépésével, mégis azt gondolom, hogy a néni túlaggódik. Azt mondta ugyanis, hogy ő nagyon fél attól, hogy Japán háborúzni fog Kínával, meg hogy Abe olyan törvényeket hoz majd, hogy olyan lesz Japán, mint Észak-Korea… Kicsit az otthoni „sajtószabadság-hisztihez” hasonlítottam ezt az egészet. No mindegy, ettől még baromira érdekes téma a Jaszukuni, meg Abe politikája, az alkotmány 9-es cikke (békepolitika) és az annak megváltoztatására irányuló törekvések. Úgy néz ki, hogy az áprilisi Mondóban lesz erről az egész problémáról egy hosszú cikkem (remélem, be tudom passzírozni 11 000 karakterbe a témát, ha nem, akkor majd a cikkajánló mellé a Miyazakiblogra felrakom a cikkből kimaradt infókat ^^), akit érdekel, olvassa majd el ^^

Szerdán amúgy este nagyon hideg lett, már alig volt vizem, de mondtam, én ebben a szélben és hidegben át nem megyek az üzletbe, az biztos 😀 Meg még nyelvtant is kellett volna tanulni, helyette sajnos a tokiói utam tervezésével foglalkoztam, amit egész szombaton is folytattam. Most előreugrom egy kicsit, mert a szombatot is ideveszem, ugyanis szombaton tényleg szinte egész nap a tokiói úttal foglalkoztam. Kiírtam, miket kell megnézni (a kjúsúi úthoz hasonlóan itt is mindent meg akarok nézni, ami érdekel és belefér az időbe :D), mi hol van, rajzoltam térképet, csináltam Google-térképben is egy saját térképet, megnéztem az időpontokat, repülőket, vonatokat, eseményeket. Még semmi sem végleges, de egyelőre úgy néz ki, hogy sinkanszennel felmegyek Sin-Oszakától Nagojáig (mert odáig nem olyan drága), Nagojától pedig újra a szeisun 18 kippuvel hat-hét órán keresztül a fucúressákkal felvonatozok Tokióig. Tokióra négy-öt napot szánok, felosztottam a várost látnivalók szerint. Ha minden jól megy, épp Tokióban leszek a Tokyo International Anime Fair idején, ahová el szeretnék menni, és ha Áder János végül tényleg április 6-ra tűzi ki a választást, akkor szavazni is tudok majd Tokióban (mert ugye itt egy héttel előbb lesz a külképviseleten a voksolás). Tokión kívül Nikkóba, Kamakurába, Hakonéba, Kavaszakiba és Jokohamába szeretnék elmenni. Vissza majd repülővel jönnék. Egyelőre ezek a tervek, meglátjuk, hogy fog sikerülni elrendezni, egyelőre várok a választás időpontjának kiírására meg arra, hogy meglegyen a tavaszi félévről szóló eligazítás.

A másik út, amit tervezek, szintén márciusban lenne, mint a tokiói (Tokió március végén, ez március elején), ez pedig Sikoku! Ide is a Szeisun 18 kippuvel akarok menni, mégpedig úgy, hogy elmegyek Okajamába, megnézem a várost, majd onnak felmegyek Biccsú-Takahasiba, a Biccsú-Macujama várhoz, majd onnan Okajamán keresztül átmegyek Sikokura. Másnap pedig elkezdem Sikokut az óramutató járásával megegyező irányba körbeutazni, végül Macujamából repülnék haza. Ez az út is tervezés alatt áll.

Csütörtökön aztán beköszöntött az igazi hideg, ami az otthoni hidegekhez képest (bár most úgy hallom, odahaza jó idő volt) semmi. Volt egy nyelvtanóra, jó volt, félév végére befejezzük az N1-es könyvet. Aztán jött a jó kis ókori töri, hát a tanár megint nagy arc volt, megint sztorizgatott. Többek között a feleségéről és az esküvőjükről. A pasas dzsindzsában akart megesküdni, de a felesége mindenképpen fehér esküvői ruhát (nem kimonót) akart. Végül öltönyben és fehér esküvői ruhában ÉS egy dzsindzsában (sintó szentély) esküdtek meg. Mégpedig úgy, hogy a vőlegény késett egy órát :D, majd amikor a szertartás során szakét kellett inni, a menyasszony a fehér kesztyűben nem tudta jól megfogni a kis csészét, és végigöntötte az esküvői ruhát szakéval 😀 A nyugati turisták meg le akarták fényképezni őket, hogy hát ugye esküvő a dzsindzsában, ők meg mondták, hogy ne-ne, mert nincsenek kimonóban, és ez így nem tradicionális 😀 Ez a sztori maradt meg a legjobban, de még sok más egyébről szó volt, minden óra kész szórakozás 😀 Mami fogalmazásórája is jópofa volt, levelet kellett írni kis csoportokban udvarias stílusban a tanárnak, mi meg azon szórakoztunk, hogy minél hosszabb és udvariasabb mondatokat gyártsunk minél durvább keigóban (udvarias nyelv), és olyan szavakat is kandzsival írjunk, amiket általában nem szokás XD Az én kis csoportomban két thai és egy indonéz lány van, mind panaszkodtak, hogy nem bírják a hideget, kirepedezik, kisebesedik a hidegtől a bőrük. Mert hogy náluk mostanság 33 fok van 😀

Csütörtökön már muszáj volt átmennem a boltba, viszont hazafelé konkrétan lefagytak a kezeim. Ugyebár hoztam négy liter vizet, egy liter tejet, egy másfél literes üdítőt, egy kiló kenyeret meg még sok más egyebet, és amíg hazaértem, a sok zacskó egyrészt elszorított a kezemet, másrészt tényleg durván hideg volt. Vagyis ha a hőmérsékletet nézzük, nem volt hideg, de a páratartalom miatt hidegebbnek érződik.

Pénteken aztán volt dupla Edo-kori töri, Oszakáról tanultunk, érdekes volt, csak kiderült, hogy egy több mint egy A4-es terjedelmű repótot kell majd beadnunk, ennek annyira nem örültem. Gondoltam, hogy kiveszem újra a jogtöris könyvet, és elolvasom belőle az Edo-kori részt is, és az alapján írok majd valamit. Mami hallottszövegértés-órája most kicsit uncsi volt, Hongjónál viszont jó beszélgetések zajlottak mindenféléről, utazásról, tájszólásokról stb. Pénteken este aztán folytattam a tokiói út tervezését.

Most nézem, még miket írtam a címbe, mi maradt ki. A tavaszi félévről azt tudtam meg (a sidószenszeitől), hogy igen, valóban nincs semmi február 21-től április 1-ig, kivéve márciusban egy szumómeccs, amire visznek minket. Úgy időzítem, hogy az utazásaim közé beférjen a szumó is 🙂 Áprilisban aztán Kagava megyébe visznek minket kabukiszínházba, szóval nem lesz nagy sikokui út, ezért megyek oda egyedül. Aztán azt hiszem, júliusban lesz még egy kirándulás, de annak nincs még meg az időpontja.

A könyvek. Becsomagoltam 20 kilónyi könyvet, mangát, amit haza szeretnék küldeni. Elkezdtem nyomozni a vámmal és áfával kapcsolatos dolgok ügyében, és kicsit értetlenül állok az előtt, amit olvastam. Ugyanis az Unióba 45 euróig lehet behozni vám- és áfamentesen csomagot, 45 és 150 euró között vámmentes ugyan a behozatal, de meg kell fizetni a 27%-os áfát. Namármost, ha én ráírom, hogy ezek az én használt, régi könyveim, amik nem érnek sokat, akkor nem is lenne ezzel gond, megúsznám az áfát is (ami szintén egy érdekes dolog amúgy, hogy én itt megveszem a terméket, kifizetem rá az 5% áfát, és után fizessem ki után a magyar államnak a 27% áfát, csak azért, mert haza akarom vinni. Ismétlem, nem eladni, nem kereskedelmi forgalomba helyezni, csak feltenni a polcra!). De az a helyzet, hogy több oldal szerint a csomag értékébe bele kell számítani a postaköltséget! Namármost a 20 kilós csomagot kb. 10 000 jenért viszik el a legolcsóbb hajópostával, ez már alapból több, mint 70 euró. Ha két adagban küldeném el, a postaköltség még akkor is 50 euró lenne. Vagyis áfát kéne fizessek lényegében a POSTAKÖLTSÉG miatt!! Tehát a magyar állam egy olyan szolgáltatás után fizettetne velem 27% adót, amit én Japánban vettem igénybe, amire Japánban kifizettem az 5% áfát, majd az én pénzemért a japán posta teljesítette. Egy japán cég által teljesített szolgáltatás ára után akarna a magyar állam áfát fizettetni! Ez csak szerintem nonszensz? Írtam ez ügyben egy bizonyos „NAV Váminformációs Szolgálatnak”, de nem jött válasz. Megkérdeztem Lacit, ő hogy küldte tavaly haza a mangáit, azt mondta, ő nem mellékelt semmi „saját kezűleg írt értéknyilatkozatot”, csak ráírta a csomag értékét a feladáskor, majd otthon hívták, hogy fizessen áfát, ő mondta, hogy ezek a saját dolgai, és ezek után nem akartak áfát fizettetni. Így egy kicsit megnyugodtam, de még nyomozok az ügyben, mielőtt feladnám a csomagot.