[126-129. NAP] Órák. Tutor. DR. Találkozás Miszakiékkal. Ningjó-dzsóruri előadás. Zab. Galéria!

Most nem egy hetet tömörítek össze, hanem a hét első felét, képeket viszont majd legközelebb fogok feltenni.

Hétfő ugyebár az uncsi nap, ez most sem volt másképp. Az órák után egy rövid DR-em volt, ahol is a tanár aláírta a beadandó papírokat (pl. a tutorról – végül kértem tutort a következő évre is, de odaírtam a papírral, hogy ha lehetséges, a magyar szakosok közül legyen valaki ^^), majd arról beszéltünk, hogyan kéne megcsinálni a februári prezentációt, illetve hogy két témakör közül melyiket választom a tavaszi féléves folytatásra. Ezen még jövő hétig gondolkodom.  Az időjárás mostanság elég idióta dolog errefelé, voltak napok, amikor teljesen tavaszi, kellemes idő volt, máskor meg este elkezdett havazni (de el is olvadt egyből) és erősen fújt a szél, utána megint tavaszi idő lett, ma meg például végig párás, esős idő volt… nem lehet kiigazodni. Megrendeltem egy újabb adag könyvet a listámról, és mivel a közeli üzletbe nem hoztak zabot, most kipróbáltam azt, hogy a zabot is Amazonról rendeltem. Ma érkeztek meg a könyvek is és a zabok is, nyolc tasakkal rendeltem egyszerre, bevált a módszer 🙂 Kedden nem volt DR-em (mivel hétfőn volt), helyette reggel elmentem edzeni, aminek hatására most alig bírok lábra állni az izomláztól 😀 Délután tutorozás volt, az Edo-kori töriórára írt beadandómat (Az Edo-kori büntetőjog) ellenőriztük le, pontosított rajta sok mindent, meg kicsit átvariáltuk a dolgokat, hogy logikusabb legyen a felépítése. Aztán kedden jött az ösztöndíj is, félre is raktam belőle a tokiói útra, közben kiírtam a Japánban élő magyarok csoportba, hogy valaki nem tud-e befogadni. Eleinte senki sem válaszolt, majd egy valaki írt, hogy ha akkor épp otthon lesz, akkor pár napot lehetek nála – ez már jó lenne, mert így kb. a szállás költsége megfeleződne.

Szerdán és csütörtökön pótnapok voltak, vagyis nem volt tanítás, csak ha valakinek pótórája volt. Én szerdán későn keltem, aztán a kajáldával kis magyaros találkozót tartottunk 🙂 Ránk írt ugyanis Miszaki-szan (elsőéves koromban a japánnyelvgyakorlat-tanárom, magyar szakos volt ugyanitt, ahol most én tanulok), hogy a férjével jönnek a minói kampuszra (jelenleg Vakajamában laknak), és ha ráérünk, találkozzunk. Úgy volt, hogy 2-kor találkozunk, de Viktor előbb telefonált, hogy már itt van, szóval én is összekészülődtem, és pont jókor értünk a kajáldába, ugyanis akkor érkeztek oda Miszakiék is. Később csatlakozott Laci és Attila is, és pont akkor jött kajálni Levente (az itteni magyartanár) is, szóval ő is odajött hozzánk. Mindenféléről beszélgettünk, jó hangulatban telt az az egy-másfél óra. Kaptunk ajándékba kalocsai paprikát 😀 Mondtuk is, hogy ez egy érdekes jelenet, hogy a magyarok kapnak a japánoktól ajándékba magyar paprikát 😀 A beszélgetés után a tojonakai kampuszra kellett menjek, Viktorral együtt az ingyenes shuttle-busszal jutottunk el oda. A tojonakai kampuszon találkoztam a tutorommal, hogy megmutassa, a könyvtárban hogyan kell a folyóiratok között keresgélni, illetve mi a teendő, ha az adott folyóirat az egyik kutatószobában (kenkjúsicu) van. Ez egy kicsit kínos is volt, mert bementünk az egyik kenkjúsicuba, hogy kivegyünk egy folyóiratot, csak nagyon szűkös volt a hely, és mindketten hátizsákkal voltunk, nekem a kezemben volt egy nagy köteg A3-as papír, amin ki voltak emelve a tanulmányok címei, amiket kerestem, na a nagy lapokkal nem nagyon tudtunk mit kezdeni, szóval elég idétlen helyzet volt… 😀 Aztán mondta Csihiro-szan, a tutorom, hogy én majd még fogok ott keresgélni, mert a kutatási témámhoz ott vannak anyagok. Szóval ez is megvolt, most majd összeírom az összes tanulmány címét meg a folyóiratok nevét, illetve kikeresem, hogy mi hol található, aztán egy napot rááldozok majd, hogy reggel átmegyek Tojonakába, veszek fénymásolókártyát, és szerre kiveszem a folyóiratokat és lefénymásolom őket. Szerdán este még egy ningjó-dzsóruri előadás is volt, vagyis tradicionális japán bábelőadás, ide is jött a tutorom is, ezt betudtuk tutorkodásnak (sok óra maradt vissza). Ez érdekes volt, bár magából az előadásból sokat nem értettem, de előtte oda lehetett menni, és a mozgatók bemutatták a bábokat, meg lehetett fogni, kipróbálni a mozgatását, lefényképezkedni velük 😀 Aztán az előadás közepén is volt egy rész, amikor elmagyarázták, hogy hogyan mozgatják a bábokat stb., ez volt a legérdekesebb szerintem. Elvileg majd áprilisban az egyik kirándulás alkalmával is megyünk ningjó-dzsórurira, majd beszámolok arról is.