[133-137. NAP] Az utolsó előtti hét az őszi félévben. Makizusi-készítés a magyar szakosokkal. Az utolsó DR. Az aláírás majdnem-elfelejtése. Meglepetésbuli Noi-szannak. Órák.

Hétfőn megkezdődött az utolsó előtti hét az őszi félévben, és két közös programunk is volt a magyar szakosokkal.

A hétfői órák a megszokottak voltak (= uncsik), de a leguncsibb mangás órát (aki nem érti, miért lehet egy mangás óra uncsi, az olvasson vissza ;P) sikerült ellógnunk, mivel a déli ebédszünetben a magyar szakosok makizusi-készítést (vagy ahogy a FB-eseménynél írták: „makizusi főzést” ^^) szerveztek. Az egyik másodéves srác, Maszaki-szan találta ki, hogy szecubun alkalmából készítsenek együtt hagyományos makizusit, és erre minket, magyarokat is meghívtak.

Mivel az előző órám hamarabb véget ért, előbb odaértem a magyar szakos „közös kutatószobájába”, mint a többiek. Ott volt egy lány, akit már a welcome partiról ismerhettünk, ővele beszélgettem magyarul (direkt nem japánul, hadd gyakoroljon 😀 – később a többiekhez is csak magyarul beszéltem, csak akkor váltottam japánra, ha nagyon muszáj volt). Elmondta, hogy egy délutáni órájára készít prezentációt a Harry Potterről, mert hogy van Harry Potter faktjuk :O Szóval vele beszélgettem, aztán megjöttek a másodéves magyar szakosok, majd Attiláék is, végül Levente és Marcsi (a felesége) is. Elkezdődött a makizusi-készítés, mi is becsatlakoztunk. Jól megszervezték a diákok, mindenkinek megvolt adva, hogy mit kell hozzon, volt, aki a tojásrántottát (nevezzük így, jakitamago), volt, aki az uborkát, más a norilapokat stb. hozta. Én azt hittem, hogy ezt a makizusit majd felvágjuk kis darabokra úgy, ahogy általában a szusit szokás, de nem: szecubunkor egyben, harapva szokás megenni! Ezt nem tudtam. Aznap később aztán láttam az üzletben is ilyen „rúd” makizusikat. Szóval elkészültek a makizusik, majd északkelet felé fordulva csendben megettük. Állítólag ez egy hagyomány, hogy minden évben egy megfelelő irányba fordulva kell megenni a makizusit, és nem szabad addig megszólalni, amíg az egészet meg nem ettük, nehogy balszerencse történjen velünk. Hát én valószínűleg balszerencsés leszek eszerint, mivel én lassan eszem, és egy óráig nem beszélhettem volna, ha ezt betartom, márpedig én szeretek dumálni 😀 Közben megjött Noi-szan is (akinek a búcsúbulijáról később lesz szó), ő hozott tokaji bort, aztán 13 óra előtt egy kicsivel a másodikosok le is léptek, mert vizsgáztak (magyar kultúrából :D). Ott maradtak Leventéék, Noi-szan, Mari-szan (nem, ő nem egy új magyar, ő is japán 🙂 akivel a HP-ról beszéltem) és mi. Mivel ekkor következett volna a mangás óra, úgy döntöttünk, hogy mivel már úgyis elkéstünk, nem megyünk be az órára 😛 Kiderült ezen a héten, hogy múlt héten pont a sódzsomangákról volt szó, és az volt az érdekes, hogy az összes fiú hiányzott az óráról XD Mivel a Hong Kong-i srác még Hong Kongban volt, a koreai nem tudni, miért hiányzott, mi magyarok meg ugye makizusisztunk. Így hát a sódzsomangákról csak a lányok tanultak 😀 Na tehát  mi ott maradtunk, beszélgettünk, aztán egyszer csak visszatért Maszaki-szan és két lány, mert hogy már le is járt a vizsga. Mind készültek a HP-s órára, velük beszélgettünk aztán, kérdeztem a lányokat, jelentkezett-e valaki a szakról tutornak, mert hogy ugye az én tutorom már jövő félévben nem lesz. Mondták, hogy igen, ők is, mondtam, én magyar szakost szeretnék, oda is írtam a jelentkezési lapra. Nagyon örültek, mondták, hogy ők is szeretnék, ha magyar diákot kapnának.

Más különös igazából hétfőn nem történt. Mondjuk még annyi, hogy rohamtempóban elkezdtem összedobni a félév végi prezentációm powerpointját, hogy a másnapi DR-en be tudjam mutatni, hogy csináltam valamit. Gondoltam, jövő héten majd úgyis megbeszéljük. Hát igazából kiderült, hogy a keddi az utolsó DR, a tanárom aláírta a második féléves témabejelentő lapomat, megnéztük a prezit, mondta, hogy jó lesz, majd adjam le neki a kiosztmányt, amit használni szeretnék az előadáshoz. És ennyi 😀 Közben egész héten a nyelvtanórára tanultam, mert csütörtökön írtunk az N1-es nyelvtanokból, az összesből! Tehát egy egész N1-es vizsgára felkészítő könyvet kellett megtanulni. Szerdán aztán lejártak az utolsó kandzsis órák is (igazából az utolsó ezen a héten volt, de most már csak tesztet írtunk), a biztonságpolitikás órán pedig „vitáznunk” kellett, mindhármunknak volt egy témája, és azzal kapcsolatban kellett beszélgetni. Igazából egyikőnk sem nagyon készült fel rá, de mivel egész félévben hasonló témákról beszélgettünk (ugyebár hárman vagyunk csak az órán), nem volt gond. A japán alkotmánymódosítás problémája, a kollektív önvédelmi jog és a harmadik világháború kirobbanásának valószínűsége volt a téma (a japán alkotmányról és a kollektív önvédelmi jog kérdéséről az áprilisi Mondóban lehet majd olvasni, a japán békepolitikáról írott cikkemben ezekről is szó lesz, érdekes téma!).

Csütörtökön volt az ösztöndíj aláírásának határideje. És szerdán jutott eszembe, hogy elfelejtettem februárban aláírni! Nagy betűkkel kiírtam magamnak, nehogy elfelejtsem csütörtökön. Megyek reggel az irodába, előttem áll a szomszéd bolgár srác, neki épp nézegetik a papírjait, azt mondja az egyik TO-s bácsi, hogy sajnos ma már nem lehet aláírni, majd csak egy fél hónappal később kap ösztöndíjat… Na mondom, a francba, így hogy megyek utazgatni a tavaszi szünetbe?! De ez mégse lehet, hát ma van a határidő… Végül utánanéztek, kiderült, tényleg alá lehet még aznap írni, a srác is megnyugodhatott, és én is, hamar alá is írtam 😀 Aztán lejárt a nyelvtanteszt, szerintem jól sikerült, mondjuk ez valójában holnap derül ki. Jamamoto óráján megint tök másról volt szó, mint kellett volna: ezúttal a büdös ételekről beszélt (egyszer valamilyen büdös svéd ételt hozott be a diákjainak az órára, és pár percen belül az egész CJLC bűzölgött, minden tanár kijött a terméből, hogy utánanézzen, honnan jön a bűz XD aztán lecseszték az irodában az órája után :D), meg arról, hogy a Kiotó állomáson hogy rohant ide-oda vécét keresve, mivel mindegyik vécé foglalt volt, aztán végül elvégezte a nagydolgát egy felmosóvödörbe… és hasonló témák kerültek elő, ismétlem, az ókori japán történelemórán :DDD Vicces volt! Jövő félévben tervezi, hogy menjünk együtt a csoporttal Kiotóba kirándulni, jó lesz! Ezután Mami órája következett volna, de mivel aznap volt Noi-szan meglepetésbulija, nem mentünk, először is vártam Attiláékat, hogy ők bemennek-e az órára, mondtam Maminak, hogy valószínűleg nem megyünk, beadtam a házi fogalmazást neki, amit a nyelvtanteszt után csaptam össze, meg segítettem lefényképezni az előző csoportját. Közben hívott Viktor, hogy ő is jön Leventéékhez a bulira, hol vagyok most, mert hogy ő itt van a kampuszon. Mondtam, mindjárt jövök, na közben kiderült, Attila nem megy be az órára, Laci a felére, így hát elkértem Mamitól Attila papírjait is, majd elindultam, közben Viktor már itt volt a CJLC-ben, és épp Renivel beszélgetett. Szóval ez ilyen magyaros nap volt 😀 Együtt felmentünk a koleszba, ott még eldiskuráltunk (pl. Viktor MA-s felvételijéről stb.), aztán megbeszéltük, mikor indulunk.

Megvártuk Lacit, és elindultunk a monorail-állomás felé, közben nekem be kellett mennem a FamilyMartba kifizetni mindenfélét, rendelést, buszjegyet (a sikokui nagy körutamon Kócsiból Macujamába csak busszal lehet majd eljutni). Megérkeztünk Leventéékhez, már ott voltak egy páran a magyar szakosok. Az a lényeg, hogy Noi-szan most végez itt MA-n, és Magyarországra megy dolgozni a Magyarországi Japán Nagykövetségre. És mivel sokat segített a magyar szakosoknak, meg szerették volna köszönni ezt neki. Leventéék meghívták vacsorára (csirkepaprikás volt nokedlivel, savanyú uborkával, hmm… magyar ízek! :D), de ő úgy tudta, hogy csak ő, Levente és Marcsi lesznek ott. Mikor megérkezett, be volt húzva az elválasztó paravánféleség, így nem látott minket (később azt mondta, azt hitte, rendetlenség van, azért van elhúzva a paraván), aztán kinyitották a paravánt, és ott voltunk mi XD Vicces volt, utána beszélgettünk, ettünk, közben megjött a magyar szak egyik japán magyartanára is. Az este legjobb része az volt, amikor szóba került az, hogy magyarul az „anyád” szó mást is jelenthet, és az egyik diák kérdezte, hogy mit. Erre Noi-szan azt mondta, hogy „hát azt is jelentheti, hogy kurva az anyád!” (Noi-szan nagyon jól tud magyarul :D). Erre Takusi, a másik srác: „Mi az a ‘kurva’?” – Noi-szan: „Hát a ‘kurva’ az egy káromkodás, olyan, mint a ‘fasz’! – Takusi: „‘Fasz’? Az mi?” :DDDDD Aztán Noi-szan elmagyarázta neki. Közben a japán magyartanárnő nem volt ott, épp jött vissza, kérdezi, mi a téma, mondjuk neki 😀 Azt mondja, „jajj, az ilyeneket nem kell tudni!”. Erre Levente: „dehogynem kell, nem kell használni, de ha Debrecenben [oda mennek nyári egyetemre sokan a magyar szakosok közül] azt mondja valaki neki, hogy ‘te hülye fasz’, akkor nehogy azt gondolja, hogy az valami jó dolog!” :DD Szóval vicces egy este volt.

Pénteken aztán elmaradt a középkori töriről szóló óra, Mami és Hongjó órája szokás szerint érdekes, vicces volt. Délután aztán a Takarazuka Revüről kaphattunk eligazítást, mert hogy szombaton oda mentünk megnézni egy előadást (teljesen ingyen!). Ez egy női zenés színház, úgy értve, hogy női, hogy csak nők adnak elő darabokat, a férfi szerepeket is nők játsszák. Na de erről majd a következő bejegyzésben! Jöjjön a galéria!

1.

2.