Napi beszámoló

[144-149. NAP] Az utolsó napok a félévben. Havazás. Hétvége. Prezentáció. A paprikák és a kolbász esete. Couchsurfing-tervek. Szpesöl míting. Képek a tantermekről és egyebekről.

Nézzük az utolsó tanítási napok eseményeit!

Pénteken reggel volt az utolsó Edo-kori törióra, azt mondta a tanár, hogy jó a beadott repótom, kiderült, hogy neki pont az a szakterülete, amiből írtam a beadandót! Az utolsó órán Hokkaidóról és Okinaváról, és ezen területek Edo-kori szerepéről esett szó. Vicces volt, amikor mondta, hogy az okinavai küldöttség ment fel Edóba, de előtte Kagosimában átöltöztek (japán öltözékben érkeztek Kagosimába, ott vették fel a hagyományos okinavai ruhákat), hogy a köznép azt higgye (ahol elvonultak), hogy valami idegen ország követsége megy a sógunhoz, és így a sógunt még hatalmasabbként tüntessék fel 😀 Amúgy meg Okinava (a Rjúkjú királyság) fizetett adót anno a kínai császárnak és a Szacuma daimjóbirtoknak is – a japánok tudták, hogy az okinavaiak a kínaiaknak is az „alattvalóik”, a kínaiak viszont nem, így amikor Kínából követség érkezett, gyorsan kínai stílusúra meszelték a falakat, és elrejtették a szamurájokat XDDDDDD

Amúgy pénteken durván nagy havazás volt, ez volt az első olyan havazás itt, ami meg is maradt… egy kis ideig csak, mert délutánra, estére utána el is olvadt. De gyorsan legalább lefényképeztem, hogy néz ki a kampusz, amikor esik a hó. Egyúttal a CJLC tantermeiről is csináltam pár képet, ezeket is felteszem.

Mami utolsó hallottszövegértés-órája is lejárt, a beadandó kis papirost viszont én véletlenül magammal hoztam, hétfőn el akartam kérni Mami e-mail címét, hogy elküldjem neki lefényképezve, de azt nem adták ki, szóval ott hagytam a papírt az irodában, hogy adják oda neki. De ha nem adják, szerintem az sem nagy baj.

Mami órája után pedig Hongjó utolsó órája következett, mindenki hozott kaját, üdítőket, és ezeket ettük meg, beszélgettünk. Az egyik thai lány csinált thai kaját, finom, csípős volt. Aztán valahogy szóba kerültek a himnuszok, és mindenki elénekelte a saját országa himnuszát 😀 Érdekes volt 😀

Hétvégén aztán a takarítás, mosás stb. mellett a prezentációmmal foglalkoztam, amit kedden kellett előadjunk, meg átnéztem hétfőre a modern kori törit, mert abból még tesztet írtunk (igaz, az elején lehet használni a jegyzetet, szóval nem nehéz, csak ugye azért tudni kell, hogy a jegyzetben mit hol kell keresni).

Hétfőn aztán megkaptuk az olvasottszövegértés-óra tesztjét, az órai részvétellel együtt 97%-ra teljesítettem ezt az órát. Az utolsó mangás óra ugyanolyan unalmas volt, mint az előzőek, egy kis ízelítőt kaptunk, mivel fogunk foglalkozni a következő félévben (ugyanazzal…), de nem tudom, ki fogja felvenni az órát… mi nem, az biztos 😀 Az újkori töris dolgozatot megírtuk, másnap megkaptuk, a két dolgozattal stb. összesen ezt az órát is 97%-ra teljesítettem.

Hétfőn délután aztán tutorozás volt, az utolsó, előtte viszont felugrottam a koleszba valamiért, és látom, jött egy levél. Mondom ki küld nekem levelet? Hát nézem, valamilyen növény meg állat meg minisztérium kandzsik… hoppá, mondom, a csomaggal lesz a gond! Ugyanis otthonról csomagot vártam, benne fehérjeporral, pár doboz teával, csokival, kolbásszal, szalámival és három darab csípős paprikával. Jó sokáig nem érkezett meg a csomag, már azt hittük, hogy elveszett, aztán utánanéztünk, kiderült, hogy véletlenül nem elsőbbségivel, hanem normál postával érkezik a csomag, azért lassú. Na a levél. Kibontom, kiderült, hogy megtalálták a három paprikát a csomagban, és zöldséget nem lehet behozni Japánba (vagyis Magyarországról és Nyugat-Európából nem, Szlovákiából, Romániából például lehetne), ezért kérik, hívjam fel őket, hogy mi legyen a paprikával. Na jó. Mentem tutorozni, mondom neki is ezt a paprika-sztorit. A tutorral átnéztük az előadás szövegét meg a powerpointot, mondtam neki, ne haragudjon, ha ásítozom, mert A Dal miatt 4-kor keltem, és azóta ébren vagyok. Na megcsináltuk az előadást, azt mondja, mi legyen azzal a 2 órával, ami múlt héten elmaradt. Nincs a héten még időm, hogy bepótoljuk? Hát mondom, holnap véget ér a félév, kirándulás lesz, már kérdésem sincs… hogy akkor mi legyen. Mondom, írd be azt a két órát, én meg aláírom. Jaj, nem, hát ők 2000 jent kapnak ezért, hát hogy írja be, ami elmaradt? Mondom, nyugodtan, engem nem zavar. Nem nagyon akarta beírni, aztán elgondolkodott, hogy ő otthon kijavította az én irományaimat, az időbe telt, meg egy kicsit ráhúztunk hétfőn, szóval végül beírta a két órát. Így ért véget az e félévi tutorozás.

Kedden reggel aztán felhívtam a hatóságokat a paprika miatt, mondtam, dobják ki nyugodtan a paprikát, nem az a lényeg, hanem a többi. Azt mondják, jó, de majd fog jönni egy levél egy másik hatóságtól is, mert húsnak kinéző dolgot is találtak a csomagban… Ne! A kolbász és a szalámi! Hát jó, várom a követező levelet…

Elmentem kinyomtatni a prezentációmhoz a kiosztmányt, de mindenki az utolsó napra hagyta, így hát ott egy csomót kellett várakozni. Ott volt Reni is, mesélem neki, hogy lehet, hogy a kolbász és a szalámi sem fog megérkezni (előző este írtuk FB-n, hogy a következő csomagban majd ő is kérne vmi kolbászféleséget)… Kinyomtattuk a papírokat, aztán megvolt a prezentáció is. Az én csoportomban voltak, akik irodalomról kutatnak, voltak, akik a teaszertartásról, voltak, akik a ruhákról… és akkor ott volt az én jogi témájú kutatásom 😀 Hát mondanom sem kell, szerintem nem nagyon érdekelt senkit az én témám, de én legalább jól előadtam XDDD Ezek után a kirándulásokkal kapcsolatban volt egy eligazítás.

Így tehát véget ért a tanév, és elkezdődött a tavaszi szünet, amely április 6-áig tart. Szerdán reggel ágyneműcsere volt, valamint a tokiói utamat tervezgettem. Hogy megspóroljak 30 000 jent, és ne kelljen ezt kapszulahotelre költenem, a Couchsurfingen keresek tokiói embereket, akiknél megszállhatnék egy-két éjszakára. Egyelőre két éjszakát sikerült leszerveznem, illetve van még egy srác, akinél lehet, hogy meg tudok szállni (Akihabarában, az nagyon jó lenne), meg írtam még pár embernek, csináltam egy listát a szimpatikus és megbízható (jó értékelése, referenciái vannak) emberekről, akiknek írni szeretnék. Ha sikerülne minden éjszakát megszervezni, akkor az anyagilag nagyon jól jönne, és még új ismerősökre is szert tehetnék. Ezenkívül meghosszabbítottam az utazásomat egy nappal, mert akárhogy is számoltam, a tokiói látnivalók nem fértek bele az eredetileg tervezett napokba… Így hát a jelenlegi tervek szerint hat napom lesz Tokióra, plusz egy-egy nap Hakonéra (+Odavarára), Kamakurára, Nikkóra, Jokohamára és Kavaszakira (plusz azon a napon lesz a választás – ja megjött a helyi választási irodától az értesítés ide levélben is!).

Megjött közben a levél a csomagomról, benne, hogy a húskészítményeket ki akarják szedni. Volt mellé válaszboríték, be kellett jelölni, hogy beleegyezem, hogy a húst tűzön megsemmisítsék, a csomag maradékát pedig elküldjék. Este el is vittem a borítékot a postaládába (szerencsére nem kellett rá bélyeg, így nem kellett legyalogoljak a messzi Aomatani Nisinél lévő postához).

Szerda estére a koleszvezető bácsi újabb „szpesöl mítinget” hirdetett a J-programosoknak. Előtte ugye felröppent az a hír (pontosabban a Leventénél tartott összejövetelen a magyar szakos Maszaki felröppentette nekünk), hogy a koleszban valami felújítás lesz, és hogy mondták valami japánok, hogy az ő koleszukba külföldiek is fognak kerülni, és lehet, hogy minket is átköltöztetnek. Én már variáltam fejben, mondom, én egy csomó pénzt ráköltöttem, hogy leszigeteltem az ablakot, ajtót, ragasztottam ilyen műanyag izét az asztalra, polcokra, hogy ne azon a régi, mocskos asztalon kelljen könyökölni / polcra kelljen pakolni; itt van a hűtőm, mikróm, minden… nem szívesen költöznék. Már az is lepörgött a szemem előtt, hogy biztos a tavaszi szünetben kell költözni, azért most van a „szpesöl míting”, de én meg ugye kirándulni akarok a szünetben, most el fogják rontani a terveimet… Na szóval ilyeneken filóztam, aztán lementünk a mítingre… a többiek tudhattak valamit, vagy csak okultak az októberi szpesöl mítingből, a lényeg, hogy kábé hatan-heten voltunk a hatvanból… A bácsika elkezdte, elmondta, hogy ő most megy nyugdíjba, hogy ő hány évig dolgozott itt, beszélt a családjáról, a feleségéről, a gyerekeiről, a Sóva-korról, a történelemről, az elöregedő társadalomról, a társadalmi problémákról, a nyelvtanulásról, az olimpiáról, az olimpiai versenyzőkről, a sportokról, a havazásról, a hólapátolásról… majd fél óra múlva megköszönte a figyelmet, és ennyi volt a „szpesöl míting” XDDDDDDDDDDD Hát nem kellett volna a költözés miatt izgulni 😀

Másnap tanulmányi kirándulásra indultunk, de az a következő poszt témája lesz! Galéria következik a havazásról, a tantermekről, az utolsó órákról:

galéria

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

A weboldalon sütiket (cookie-kat) használunk, melyek segítenek minket a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. A honlap további használatához, kérem, engedélyezze a sütik használatát. További információ

Weboldalunkon „cookie”-kat (továbbiakban „süti”) alkalmazunk. Ezek olyan fájlok, melyek információt tárolnak webes böngészőjében. Ehhez az Ön hozzájárulása szükséges. A „sütiket” az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény, az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001. évi CVIII. törvény, valamint az Európai Unió előírásainak megfelelően használjuk. Azon weblapoknak, melyek az Európai Unió országain belül működnek, a „sütik” használatához, és ezeknek a felhasználó számítógépén vagy egyéb eszközén történő tárolásához a felhasználók hozzájárulását kell kérniük.

Bezárás