Csoportos kirándulások,  Napi beszámoló

[150-151. NAP] Tanulmányi kirándulás: Mijadzsima, őzikék, rjokan, japán stílusú vacsora, Hirosima, atombomba-emlékmúzeum, vár. Sok kép!

Csütörtökön tanulmányi kirándulásra indultunk (ez alkalommal csak a J-programosok) Hirosimába és Mijadzsimára.

Két busszal mentünk, szerencsére sikerült arra szállni, ami kevésbé zajosabb 😀 (A többi zajos európai a másik buszon volt, a mi buszunkon meg az aranyos indonézek, vietnamiak, indiaiak, kínaiak voltak körülöttünk :DD) Az út hosszú volt, mivel ugye Hirosima/Mijadzsima kb. 350 kilométer tőlünk, és ugyan autópályán mentünk, de az autópályán itt a megengedett legnagyobb sebesség 80 km/h :O Nem is szívesen nevezem a kószokudórot („gyorshajtási út”) autópályának 😀 Meg ugyebár meg kellett állni kétszer is pisiszünetet tartani (a visszaúton még többször, azt majd leírom a végén). Mondom, nyáron Erdélyből 700 kilométert hazavezettem egy pisiszünet+kajaszünettel és egy tankolási szünettel, itt meg tökölődünk egy csomószor 😀

Az útra magammal vittem Tezuka Oszamu Ajako című mangáját, nagyon jó sztorija van, ajánlom mindenkinek! Van itt minden: háború, amerikai kém, családi intrikák, házasságtörés, vérfertőzés, gyilkosság, egy kisgyerek elhallgattatása, nyomozás, szerelmi szál, évtizedeken átívelő bonyodalmak… nagyon jó történet! Közben magyaráztam az indonézeknek, hogy miért nem veszek fel a mangás óra folytatását, meg az egyik indiai lánynak a kjúsúi utamat (ő is hasonló utat tervez, és szintén a Szeisun 18 kippuvel szeretne utazni).

A második megálló mondjuk annyiban jó volt, hogy szép kilátás nyílt innen a hegyekre és a Szeto-beltengerre, illetve a célállomásunkra, Mijadzsimára. Meg volt egy öreg néni egy hiperaktív kutyával, aki két lábra állva rohant a rjúgakuszeiek után (mármint a kutya, nem a néni :D). Meg két kóbor macska épp kiscicákat gyártott 😀

Ezek után megérkeztünk a mijadzsimai komphoz, a buszt ott hagytuk, és áthajókáztunk Mijadzsimára. A rjokanhoz (hotelhez) mentünk, közben már találkoztunk is egy-két őzikével (itt is járkálnak az utcákon ugyanúgy, mint Narában). Lepakoltunk a szobánkban (természetesen japán stílusú tatamis szobáink voltak – az eredeti beosztás szerint én egy szobába kerültem volna a korábbi bejegyzésekben már említett bunkó paraszt személlyel, de szerencsére cserélt az itteni egyik szomszédommal, hogy együtt lehessen a haverjával, szóval csend volt a szobában :D). A hoteltól az Icukusima szentélyhez mentünk, megnéztük közelről is a híres toriit, amit az apály-dagálytól függően hol ellep a víz, hol nem. Mijadzsima híres a spatuláiról (na ez angol fordítás volt, magyarul nem biztos, hogy így mondjuk; a samodzsiról (sakusi) van szó, amivel a rizst kiszedik tálba), itt látható a világ legnagyobbja (később lesz kép), és a dzsindzsában is árulnak kis faspatulákat. Vettem is egyet emlékbe, rajta van a hely neve, illetve egy ló (mivel a ló éve van). Mivel eddig itt volt a legolcsóbb az omamori (kis szerencsehozó amulett), azt is itt vettem emlékbe (nem hiszek abban, hogy szerencsét hozna, de emlékbe jó :D). A szentélylátogatás után ki-ki elmehetett, amerre akart, mi Attilával járkáltuk körbe a látnivalókat. Megnéztük a pagodákat, majdnem a Szendzsókakut is (amit Hidejosi építtetett), viszont az zárva volt, fényképezkedtünk őzikékkel, majd benéztünk egy vagasiboltba – Mijadzsima híres még a momidzsi-mandzsújáról (őszi falevél alakú japán édesség benne ankóval és egyéb töltelékekkel). Keresgéltük, milyet vegyünk, kérdezem az eladónénit, milyen ízű az egyik, erre odahívott minket a pulthoz, elővett egy-egy hagyományos ízű mandzsút meg egy-egy különlegeset, hogy kóstoljuk meg. Hozott zöld teát is, tehát lényegében ingyen megehettük, amit venni akartunk ^^ Közben kérdezgettek, hogy honnan jöttünk, mit tanulunk stb., aztán megtudtuk tőle, hogy Mijadzsima egész szigete egy női istenség, épp ezért nincsenek is sírok a szigeten, illetve kiderült, hogy a szigeten jelzőlámpák sincsenek. Kérdezték, melyik hotelban lakunk, mondom, nem emlékszem a nevére, de megmutatom képen – mutatom nekik, erre azt mondják, ja, hát az itt van a szomszédban, ott is árulják a mandzsúkat! Mert ugye mentünk egy kört az utcák között, és nem vettük észre, hogy a végén pont a hotel háta mögé lyukadtunk ki 😀 Na ezek után még sétáltunk egy kicsit, aztán visszavonultunk a hotelba.

18:30-kor kezdődött a vacsora, egymás után hozták a különféle érdekes japán stílusú kajákat. A savanyú uborka és tojássültbe tekert rák(?) finom volt, ugyanígy finom volt a szasimi (nyers hal) meg pár apróság, amiről nem tudtam megállapítani, hogy mik. A legjobb a tengeri keszeg (tai) sült volt, egy nagy, ronda, morcos halfej, de nagyon finom volt a húsa 😀 Ami nekem nem jött be, az a sült kagyló (amúgy Mijadzsima a nyers kagylóról is híres – csak hát Jamamoto múltkori sztorija után, amikor ugye a feleségével meg az anyósáékkal együtt ételmérgezést kaptak a kagylótól, és fölül-alulról jött ki minden belőlük, hogy kórházba is kellett menjenek, na azóta még kevésbé szimpatikus étel számomra – azelőtt sem akartam mondjuk kipróbálni :D), illetve a csavanmusi (gombás zselészerű izé). Jött még aztán retek, rizs főtt le, volt gyümölcs is… jóllaktunk. Aztán volt egy rövid karaoke is, de most nem volt mindenki oda érte, egy-két dal után véget is ért.

Mindezek után a hotel halljában taiko-bemutató (dob) volt, ezt megnéztük, majd mindenki az onszenbe indult (forró fürdő). Jó volt a fürdő, csak sajnáltam, hogy nem volt rotenburo (szabad ég alatti fürdő). Ezek után mindenki visszavonult a szobájába – legalábbis én igen 😀 -, még egy kicsit olvastam, aztán próbáltam aludni. Hát ez nem ment jól, mert először is megint nagyon befűtöttek, és meleg volt. Aztán égett a villany, mert a többiek még olvastak. Elaludtam, megébredtem, lekapcsoltam a villanyt. Na de odakint is égett a villany, és pont beszűrődött a fény. Aztán valamelyik szobatársam kezdett horkolni. Elővettem a telefont, beraktam a fülembe a zenét. Elaludtam, újra megébredtem, hogy meleg van, aztán hogy hideg van. Aztán megint horkolás volt. Egy szónak is száz a vége, szarul aludtam, de fél hét körül felkeltem, hogy menjek reggel is az onszenbe. Reggelre megcserélték a női és a férfi fürdőt, így a másik fürdőt is kipróbálhattam. Kívülről sikerült lefényképezni, meg belülről a vetkőzőhelyiséget, magát a fürdőt nem sikerült, mert mindig volt ott valaki, így ha meg elkezdenék meztelen férfiakat fotózni, az egy kicsit furcsán venné ki magát, na XDDDDDDD Az onszen után 7-től lehetett reggelizni, svédasztalos reggeli volt, először elkezdtem körbejárni a japán stílusú kaják asztalát, mint ahogy mindenki, de hát én reggelire nemigen tudok sült halat meg főtt levest meg mindenféle kis apró halakat enni… Egy-két izét ráraktam a tálcámra, de aztán megláttam a zsemle-szerű péksüteményeket és a lekvárokat! Hoppá, ez jó lesz nekem reggelire, gondoltam 😀 Ez volt tehát a reggeli, mások jól teletömték magukat, de hiába, én nem tudok reggelire annyit enni. Reggeli után összepakoltunk és útnak indultunk. Amúgy a szálloda nagyon szép és luxuriózus volt, meg is néztem utána itthon, egy éjszakára amúgy 20 000 jen lenne az ára! O____________o Mi meg ugye 3 000 jent fizettünk az útért+szállásért+belépőkért… durva!

Tehát elindultunk, visszamentünk a komppal a túlsó partra, beültünk a buszba, és Hirosimáig mentünk. Ott először is mindenki megnézte az atombomba-emlékmúzeumot. Ez is sokkoló és elgondolkodtató, de a nagaszaki nekem személy szerint jobban tetszett. A múzeum után szabad foglalkozás volt, körbejártuk a békeparkot, megnéztük az Atombomba Dómot (ugyebár ez egy lerombolódott épület, amit meghagytak abban az állapotában, ahogy az atombomba-támadás után megmaradt), majd a hipocentrumot (Nagaszakival ellentétben itt a hipocentrum helyét csak egy egyszerű tábla jelzi). Ezek után elsétáltunk a hirosimai várhoz, amit eredetileg az 1590-es években építettek, majd az 1900-as évek második felében lett újjáépítve, vagyis a mostani csak egy hamisítvány 😀 De azért érdekes volt a kiállítás bent, meg a tetejéről a kilátás is szép volt. Ezek után egy park felé indultunk, de már fogytán volt az időnk, nem is volt annyira érdekes, így továbbmentünk. Egy régi bank romjait kerestük, kiderült, hogy ma már bevásárlóutca van a helyén, és a romokat felújították, átépítették üzletté, szintén csak egy tábla emlékeztet rá, hogy ez egy régi épület maradványa. Ugyanígy jártunk egy régi általános iskolánál is, meg a volt Japán Bank épületénél, mondjuk ott legalább bent is körülnéztünk. Ennyi volt tehát Hirosima, igazából az atombomba-támadással kapcsolatos helyeken és az újjáépített váron kívül nincs más látnivaló itt (ezt amúgy Jamamoto is mondta az egyik órán). Útnak indultunk a busszal, 14 órakor indultunk, és kábé 21-re értünk haza, mivel valamilyen baleset miatt dugóba keveredtünk. Meg aztán mi a fenének kellett négyszer (ha nem ötször) megállni pisiszünetre, ráadásul mindig negyed órára? Én takojakit (sült polipgolyó) akartam enni, kerestem is az első megállóhelyen, hát nem volt, kénytelen voltam a mekiből, ami ott volt az autópálya-pihenőnél, egy sült krumplit venni… a következő megállónál és az az utáninál sem volt… De az utolsónál végre megtaláltam, 8 gombócot vettem, jó nagyok voltak, a buszon szépen elfogyasztottam, jólesett 🙂 Erre mondjuk jó volt, hogy megálltunk negyedjére is.

Így ért véget a második tanulmányi kirándulás. Több mint 400 képemet pedig itt nézhetitek meg:

galéria

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

A weboldalon sütiket (cookie-kat) használunk, melyek segítenek minket a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. A honlap további használatához, kérem, engedélyezze a sütik használatát. További információ

Weboldalunkon „cookie”-kat (továbbiakban „süti”) alkalmazunk. Ezek olyan fájlok, melyek információt tárolnak webes böngészőjében. Ehhez az Ön hozzájárulása szükséges. A „sütiket” az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény, az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001. évi CVIII. törvény, valamint az Európai Unió előírásainak megfelelően használjuk. Azon weblapoknak, melyek az Európai Unió országain belül működnek, a „sütik” használatához, és ezeknek a felhasználó számítógépén vagy egyéb eszközén történő tárolásához a felhasználók hozzájárulását kell kérniük.

Bezárás