[175. NAP] Kóbe: park, idzsinkan, felvonó, állatkert. Panda!! Vöröspanda! Képek!

Hétfőn Kóbéba ruccantam ki. A múltkori kóbei kirándulás után mindenképpen szerettem volna még egyszer elmenni ide, mert azért elég sok dolgot nem láttunk, de a végső löketet az adta meg, hogy láttam egy csoporttársam facebookos albumát a kóbei állatkertről. Van panda!!! 🙂

Reggel indultam, Hankjú-vonattal mentem. Először egy parkot, a Szórakuent néztem meg, ez egy kicsit félreesik a központtól. Nyáron lett volna jobb megnézni, akkor virágzanak szép virágok, de most is elég hangulatos volt. Innen visszasétáltam Kitano-kerületbe, itt jártunk decemberben is, itt vannak a volt külföldi diplomaták, kereskedők régi házai. A múltkor nem mentünk be egyikbe se, most rááldoztam a pénzt, és megnéztem két ilyen házat (többet nem, mert mindegyik hasonló, másrészt meg ugye még előttem van a tokiói út). Amúgy Japánba megérkezett a tavasz, ez eddig nem derült ki a bejegyzéseimből. Ezen a napon is 20 fok volt, le is kellett vegyem a kabátomat, olyan meleg volt. A téli kabátot pedig már szépen visszahelyeztem a nagy bőröndömbe, fokozatosan visszakerültek a téli pulóverek, ingek is, most már azt várom, hogy az őszi-tavaszi kabát mikor kerülhet vissza 🙂 Néha jönnek esős napok, de akkor sincs annyira hideg, mint a hosszú ősz, akarom mondani tél során (az egész tél lényegében egy hosszú ősz volt… az őszt meg rühellem).  Amúgy a képeimen ami virágzik, az még nem a szakura (cseresznyefavirág), az majd március 25-26-ától kezd, ez még az ume (szilvavirág).

Szóval itt a házak körül járkáltam a kellemes időben, majd átsétáltam a Sin-Kóbe állomás környékére, innen van felvonó a közeli hegyre. Befizettem az oda-vissza utat, és felmentem. Nagyon szép a kilátás a kis kabinból, pontosabban szebb lett volna, ha nem fogtam volna ki megint a szmogos napot… úgy tűnik, valahogy mindig olyankor indulok el magas helyekre kilátást nézni, amikor Peking felé erre hordja a szmogot a szél… szóval például odafentről a tenger nem látszott olyan szépen, mint kellett volna. Odafent egy botanikus kert van, és a hegyoldalon lefelé vezet az ösvény, ez is nyáron lesz szép, de a kellemes tavaszi időben jól lehetett sétálgatni itt.

A következő állomás volt az állatkert. Azt tudtam, hogy az állatkertnél van megállója a Hankjú-vonatnak, így hát gondoltam, Sin-Kóbétől elmegyek a kóbei metróval Szannomijáig (a Hankjú-vonat főállomása), onnan meg a Hankjúvel az állatkertig. Át is mentem az IC-kártyámmal a metró kapuján, de mondom azért csak megkérdezem, nem lehet-e például csak metróval menni. Kérdezem a metrónál az állomásfőnököt, azt mondja, hogy ha itt kimegyek az egyik lépcsőn, ott a buszmegálló, és 200 jenért 10 perc alatt ott vagyok az állatkertnél 😀 Na mondom, jól van. Rendes volt, kitörölte az IC-kártyámról a kapun való belépést, és így mentem a buszhoz, az letett az állatkertnél. Ódzsi állatkert a neve amúgy. A fő attrakció természetesen a panda. Szerencsém volt, épp elcsíptem, amikor a panda kint volt a szabad ég alatt, és épp rágcsálta a bambuszt… hogy lehet valami ennyire aranyos? 🙂 Nagyon jó arc volt. Körbejártam ezután a helyet, megnéztem mindenfélét, volt még sok aranyos állat, mindenki nézze meg az albumban. A vöröspandát is épp elcsíptem, ahogy kajál, ő is nagyon cuki volt. Miután mindent körbejártam, hazavonatoztam, így telt el a hétfői nap Kóbéban.

Galéria sok-sok állattal – PANDA!! Íme:

És most látom, hogy ez a 100. bejegyzés itt, a Nipponföldi krónika blogon! :)) Még legalább ennyi lesz szerintem 🙂