Napi beszámoló,  Tokiói és kantói kirándulás

[184. NAP] A nagy tokiói-kantói út – 1. rész! Utazás Tokióba a Szeisun 18 kippuvel. Az érkezés.

Na végre meg tudom írni a beszámolókat a tokiói út első napjáról. Hogy honnan? Kérem szépen, egy Starbucksból, amit amúgy rühellek, de csak itt van wifi 😀

Szóval az indulás napja. Pocsék idő volt, eső, de hát gondoltam, utazni ez pont jó. A félcipőmmel mentem (ld. hikonei út decemberben), gondolván, az átszállásokkor nem fogok elázni… hát kezdjük ott, hogy ahogy a Matani dzsútaku buszmegállóhoz mentem, és a lépcsőn mentem lefelé, ahogy behajlítottam a lábam, a cipőmben éreztem, hogy kezd átázni… komolyan mondom, ha hazamentem, én ezt a cipőt kivágom a francba… ugye elvileg „légáteresztős” vagy milyen, cirkulálja a levegőt, a francokat, a vizet cirkulálja! Szóval idejében felkeltem, elindultam, bepakolva a cuccok a hátizsákba, plusz a laptop a táskájában, a táskámban benne ugye a nem átázós cipő is (most abban járkálok napok óta, az átázósat meg hurcolom magammal), fel a buszra, el Szencsúig. Szencsúnél felszálltam a metróra, volt is egy hely… na de a reggeli csúcsidő volt! Én ilyet még Oszakában nem tapasztaltam. Álltunk egy csomót megállóknál, bemondták, hogy az előző vonat még nem tudott elmenni, ezért be kell várjuk… na de nekem időre volt megtervezve az útirendem, ha lekésem az Oszaka állomásról induló első vonatot, borul az egész… na valahogy eljutottunk Umedáig, addigra jól megtelt a metró, ahogy közeledtünk Umeda állomás felé, felálltam a helyemről, próbáltam átverekedni magam a tömegen… megérkeztünk, kinyílt az ajtó… és betódult a tömeg!! Egyszerűen nem engedték leszállni a leszállókat, kívülről meg ott mindenki nyomta egymást, így hát kénytelen voltam elmenni Jocubasiig (vagy Honmacsi, nem tudom fejből, melyik a következő állomás). Amikor onnan leszálltam, volt kb. durván 10 percem az oszakai vonat indulásáig. Jött a következő metró, fel gyorsan rá, Umedánál le, rohantam, mint egy idióta a JR-állomáshoz, hátamon a zsákkal, vállamon a táskával, gyorsan lepecsételtettem a Szeisun 18 kipput, és kérdezem gyorsan, melyik vágányról indul a vonat, közben alig kapok levegőt a rohanástól… Erre az állomásfőnök elkezd nekem nine-ozni, az anyádat, gondoltam, mondom akkor kjúban, vagy honnan?! Kjú, igen, jó, rohantam a 9-eshez, és elértem a vonatot izzadtan, kifulladva, picit átázott cipővel, álmosan, idegesen. Na így indultam Tokióba.

Egy kicsit megpihentem, szunyókáltam, aztán nem volt különösebb gond, kandzsizgattam, az egész út alatt átvettem az összes N2-es kandzsit, most majd jönnek az N1-esek (az összes dzsójó kandzsi minden olvasatát meg akarom tanulni), meg zenét hallgattam. Ami kicsit kényelmetlen volt, az az, hogy amíg a JR Nyugat-Japán vonatain utaztam, normális, menetirányba néző, kettes ülések voltak, viszont a JR Tókai, majd a JR Kelet-Japán vonatain ilyen metrószerű, egymással szembe néző ülések voltak, az egy kicsit kényelmetlen volt. Illetve a vécézés meg az evés. Ugye átszállásokkal együtt kb. 9 és fél órát utaztam, és volt, amikor csak 2-3 perc volt átszállni. Egyszer volt 13 perc, na akkor mentem el a vécére, de hát rohanni kellett, nem volt túl kellemes. Közben amúgy végig esett az eső, szar idő volt egész Japánban.

Megérkeztem Tokió állomásra. Hatalmas az állomás, de nagyon modern és tiszta. Rohadt sok az ember, én ilyet még sehol nem láttam állomáson (később majd Sindzsuku lesz durvább, de arról majd a továbbiakban írok), Oszaka ehhez képest semmi… A JR-állomás alatt/közelében futnak a metróvonalak, az állomáson mindenféle üzletek, boltocskák, karakter-shopok (pl. NHK-karatkerek, Pokémon- és egyéb „szaküzletek”). Éttermek, kajáldák, üzletek, az egész egy nagy labirintus. Én a Nihonbasi kijáratot kerestem, mivel ott volt egy Tic Tokyo elnevezésű turistainformációs központ, ahol Nikkóba lehet vonatjegyet venni (akciósan, benne van az oda-vissza jegy Tokiótól, illetve az Edo Wonderland belépője). Na amíg itt a nagy csomagokkal körbejártam az állomást… nem egykönnyen találtam meg. Végül meglett, nagyon kedves volt a hölgyike, aki ott volt, kaptam térképet is meg mindenfélét (az egyik kis térképes infós füzetecskével kedvezményeket lehet kapni sok helyen, szóval egy kicsit még spórolni is tudok!). Látszik amúgy, hogy ez egy kulturált információs iroda, angolul tökéletesen jól beszélt az előttem lévő nőcivel. Ezek után kajáldát kerestem, olcsót, mert ami a JR-állomás épületében vagy az alatt van, azok mind extra drágák. Már sötét volt, szóval nem volt könnyű dolgom, ugye ehhez tegyük hozzá, hogy a sok csomaggal járkáltam mindenhová, na végül találtam egy Yoshinoyát (amúgy felmerülhet az olvasókban a kérdés, hogy például ezeknek a gyorséttermeknek a nevét miért nem magyarosan írom át? Úgy gondoltam, hogy mivel ezek inkább márkanevek, ezért meghagyom őket úgy, ahogy itt is használják őket).

Az első éjszakai szállásom egy netcafé volt, mivel erre az éjszakára nem volt couchsurfinges emberem, hisz ezt a napot utólag csaptam hozzá a többihez. Ez a netcafé pedig Sibujában volt (lehet, hogy lett volna, sőt biztos, itt a Tokió állomás környékén is, de ezt a sibujait néztem ki valahol, és szimpatikus volt, mivel nem volt túl drága, volt zuhany stb.). Átcuccoltam tehát a sok csomaggal metróval Sibujáig. Na itt aztán még nagyobb tömeg volt… 8 óra körül volt ekkor, Sibuja tele volt fiatalokkal (meg nem fiatalokkal), nagyon bulihangulat volt, átmentem a híres-neves kereszteződésen is (erről csináltam egy videót is, azt majd valószínűleg otthonról töltöm föl), lefényképeztem Hacsikó szobrát is, na de Sibujába úgyis megyek még, szóval itt nem töltöttem sok időt. Az viszont időbe telt, hogy megtaláljam a szállást, mivel már sötét volt, plusz mindenhol színes fények és nagyon sok ember… de tényleg, idétlen és extravagáns ruhájú fiatalok, öltönyös üzletemberek, öreg, gazdagnak tűnő bácsika két kikent ribanccal, minden volt… Végül meglett a szállás, itt ugye regisztrálni kellett netcafé-tagnak, egy kicsit tökölődtek az útlevelemmel, de nem volt gond, a kis boxocska is tűrhető volt, mellettem volt egy kis horkolás, de azért összességében jobban aludtam, mint pl. a sikokui netcafékban.

Galéria:galéria

 

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

A weboldalon sütiket (cookie-kat) használunk, melyek segítenek minket a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. A honlap további használatához, kérem, engedélyezze a sütik használatát. További információ

Weboldalunkon „cookie”-kat (továbbiakban „süti”) alkalmazunk. Ezek olyan fájlok, melyek információt tárolnak webes böngészőjében. Ehhez az Ön hozzájárulása szükséges. A „sütiket” az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény, az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001. évi CVIII. törvény, valamint az Európai Unió előírásainak megfelelően használjuk. Azon weblapoknak, melyek az Európai Unió országain belül működnek, a „sütik” használatához, és ezeknek a felhasználó számítógépén vagy egyéb eszközén történő tárolásához a felhasználók hozzájárulását kell kérniük.

Bezárás