Napi beszámoló,  Tokiói és kantói kirándulás

[193. NAP] A nagy tokiói-kantói út – 10. rész! Japán újabb arca: a Cukidzsi halpiac! Tokió Torony, templomok, szakurák, Mori torony – gyönyörű kilátások magas helyekről! Sok-sok kép!

A következő napon is sok izgalmas dolgot láttam, mindjárt az első hely egy teljesen új dolog volt: a tokiói halpiac! Aztán újra nosztalgiázhattam, mégpedig a Tokió Toronynál, este pedig a Mori Toronyból nézhettem meg a kivilágított Tokiót… és ez csak egy töredéke a történéseknek!

Megint lemaradtam közben a beszámolókkal, de igyekszem hamar pótolni! Tehát péntek reggel ismét útnak, a Cukidzsi halpiac volt az első úti célom. Mivel arról volt szó, hogy megint esni fog, megint esernyővel, esőkabáttal felszerelkezve indultam útnak. Reggelente, amikor Urajaszunál szálltam fel a metróra, mindig hatalmas tömeg volt, nem volt ez másképp pénteken sem, azon filóztam, hogy fogok én vasárnap, a hazaindulásom napján elpakolódni a Tokió állomásig, nagy hátizsák, laptoptáska, több nagy szatyor, esernyő ugyebár… aztán rájöttem, hogy vasárnap nem munkanap, vagyis nem lesz olyan nagy káosz 😀

Tehát először a Cukidzsi halpiacra mentem. Itt hajnalban van egy „tuna auction”, amire korlátozott számban lehet nézői „jegyeket” kapni, de ez hajnali 4-5 körül van, így természetesen erre nem mentem, hanem a belső piacot akartam megnézni, ahová 9-től bemehet bárki. Odafelé már az úton vannak kisebb árusok, bent pedig komoly üzlet folyik. Hú micsoda nyüzsgés van ott! Árusok, vevők, mindenki járkál ide-oda, szeletelik a halakat, folyik a víz (néhol a vér), közben jönnek az ilyen rakodós kocsik, hozzák az árut, viszik a dobozokat, odakint szintén ezek a kis targoncák járkálnak, meg a teherautók, meg a biciklisek, meg a motorosok, meg az eladók, meg a vásárlók, meg a bámészkodó gaidzsinok… van káosz 😀 Erről is lesz majd videó, mármint arról, hogy olyan az egész piac területe, mintha a KRESZ-t nem ismernék 😀 Nagyon érdekes hely amúgy a halpiac, én a halak 90%-át nem ismertem, sok furcsaságot láttam, egy egészen más világ 🙂 A képeket érdemes megnézni, a kedvencem az eladók pultja közötti kis ösvényen random feltűnő halfej 😀

A halpiac után a szomszédos Hamarikjú parkba mentem, ekkor még eléggé borús volt az idő, gondoltam is, hogy aznap nem megyek a Tokió Toronyba, mert úgyse lehet majd semmit se látni – ez később megváltozott. A Hamarikjú kert szép helyen van, a part mentén, csakhogy a kert egy része nem volt megközelíthető, mert az előző napi nagy esőzés miatt egy hatalmas nagy tó keletkezett az ösvényen 😀 Viszont voltak szép virágok, meg egy nagyon öreg fenyőfa, szép hely ez is. Itt is próbáltak rátukmálni az emberre „ingüriss ódiogájdót” 😀 A Hamarikjú után elindultam a Tokió Torony felé, hogy ha nem is megyek be, legalább a közelében lévő Zódzsódzsi templomot nézzem meg. Ahogy sétálok, egyszer csak szembetalálom magam a Capsule Towerrel, azzal a híres épülettel, ami ilyen kis „kapszulákból” épül fel, a tervező úgy gondolta, a jövő embere ilyen lakásokban fog majd lakni, a lényeg, hogy a mai kapszulahoteleknek az úgymond elődje ez az épület, innen jött a kapszulahotelek ötlete. Meg is akartam nézni ezt az épületet azon a napon, amikor Ginzában is voltak, de valahogy kimaradt, szóval nagyon örültem, hogy most megtaláltam. Miután megnéztem, nem volt kedvem gyalogolni a Toronyig és a Zódzsódzsiig, így metróra ültem.

Mire megérkeztem a Tokió Torony közelébe, nagyon jó idő lett, kezdtek eloszlani a felhők, kiderült az ég, így hát felsétáltam a Toronyhoz, és úgy döntöttem, fel is megyek. Meglepetésemre kiderült, hogy a rjúgakuszeieknek kedvezmény jár, így olcsóbban feljutottam az első kilátóba. A második kilátóba a jegyet az első kilátóban is meg lehetett venni, így először csak az elsőbe vettem jegyet. Itt amúgy nincs az a tömeg, mint a Sky Tree-nél (ld. később). Ez a hely is nosztalgikus a számomra, mivel a Digimonban annak idején itt is harcoltak, és a tornyos rész volt a második Digimon-rész, amit életemben láttam 😀 Odaföntről nagyon jó volt a kilátás, csak Szumida és a Sky Tree környéke burkolózott még sűrű, szürke felhőbe. Körbenéztem és vettem egy Torony-makettet meg egy képeslapot az esti kivilágítással (mivel úgy tudtam, hogy jelenleg szakura-színű a Torony a szakuravirágzás tiszteletére – aznap nem volt az, de később láttam a pink színű kivilágítást is), majd úgy döntöttem, felmegyek a felső kilátóba is. Ide elég sokat kellett várni, sor állt a lifthez, kb. fél órát vártam. Aztán feljutottam a fölső kilátóba is, ahol igazából ugyanazt láttam 😀 , csak magasabbról, de így is egy élmény volt. És eddigre a Sky Tree környékén is kiderült az ég, szóval szép kilátás volt. Lefelé jövet megint sorba kellett állni a lifthez, mögöttem amerikaiak társalogtak, és ami fura volt, hogy nem tudtak a Sky Tree-ről. Hát azért azt nehezen tudom elképzelni, hogy valaki ide jön a Tokió Toronyhoz, Tokióban turistáskodik, és nem hall a legújabb büszkeségről. Ott tárgyalták, hogy „hú, mekkora torony!” (igen, a világ legmagasabbja -__-), meg hogy az vajon mi, mondták, biztos tévétorony (miért, mi más lenne? A Tokió Torony is az), meg hogy fel akarnak oda is menni… Aztán volt egy tábla, amire rá volt írva, hogy miket lehet látni a kilátóból, és ott írta a Sky Tree-t is, és akkor jöttek rá, hogy ja ezt úgy hívják, hogy Tokyo Sky Tree.

Miután végeztem a Toronnyal, a Zódzsódzsihoz mentem, ahol valami nagy ünnepség volt, mert nagyon sok ember volt, mindenféle kajáldás bódék, sátrak, buddhista szerzetesek, valamiféle előadás, közben tök jó idő volt, a szél fújta a cseresznyevirágokat (cseresznyefavirágszirom-hullás! – ezt a szót nagyon le akartam írni :D), és ráadásul épp most voltak azok a napok, amikor a Tokugava-sírokat meg lehetett szabadon nézni, ide is bekukucskáltam. Ezek után a Siba Park mentén folytattam utamat. Aki azt mondja, hogy a Zódzsódzsi udvaráról lehet a legjobb képet csinálni a Toronyról, az hazudik! A Siba Parktól sokkal jobb képet lehet csinálni! Szintén nincs igaza annak sem, aki azt állítja, hogy a Tokió Torony a legnagyobb turistacsalogató átverés (ilyet is olvastam), mert nem szép a kilátás. Szerintem tök jó volt a kilátás, talán a többi torony azért jobb, mert azoknak a kilátóiból látszik a Tokió Torony ;PP

Tehát folytattam az utamat, aminek a következő állomása Magyarország Nagykövetsége volt, legalábbis kívülről, megnéztem ugyanis, hova kell majd menjek vasárnap szavazni. Tök vicces volt, hogy a választásról szóló kiírás ide is ki volt tűzve, itt, Japánban 😀 Ezek után a Szengakudzsi templomhoz mentem, közben pedig útba ejtettem Sirokane városrészt is, mert a Nana mangában itt lakik Komacu Nana és Takumi 😀 A Szengakudzsi amúgy nem nagy szám, van egy-két érdekes szakura, de ennyi. (Amúgy azért híres, mert itt van a „47 rónin” sírja.)

Mivel még mindig sok időm volt, ezért a másnapra tervezett programokból is próbáltam többet megnézni aznap. Így először is a Fukugava Edo-múzeumba mentem. Na ez tényleg nem nagy szám, pont olyan, mint az oszakai Kondzsakukan (Musem of Housing and Living), csak kisebb, egy Edo-kori városrész van felépítve, ott lehet sétálgatni, de nagyon kicsi az egész, nem éri meg a pénzt szerintem. Annál inkább az Edo-Tokió Múzeum, ahová ezután mentem, na ez egy több emeletes nagy komplexum, mindenféle jóságok ki vannak állítva, tényleg az egész Edo-kort lefedően, meg az azt követő korokról is vannak érdekességek, ez sokkal jobban megérte a pénzt.

Még mindig volt időm, így hát úgy gondoltam, elmegyek sötétedés előtt a Sky Tree-hez is, és megnézem onnan is a kilátást. Naiv gondolat volt, 1) azért, mert biztos baromira sokan lettek volna, hosszú várakozási idővel, 2) végül más miatt hiúsult meg az egész. Előtte még tettem egy kört az Edo-Tokió Múzeumnál, mivel az ernyőmet ott hagytam az ernyőtartóban, utána meg egy helyen a felszínen kellett átszállni két metróvonal között, útközben meg megláttam egy Sukiyát, oda bementem kajálni, aztán meg ott felejtettem az ernyőt az ernyőtartóban 😀 A lényeg, hogy végül eljutottam a Sky Tree-hez, kérdezem, hol kell venni a jegyet, mondja az útbaigazítós hölgyike, hogy már nem árulnak aznapra jegyet, mivel az erős szél miatt bezártak. (Ekkor még odalent nem is érződött olyan erős szél.) Na mondom jól van, akkor holnap reggel, ha ide jövök, az jó lesz, nem lesznek sokan? Azt mondja, nem tudja biztosan, mivel szombat lesz, lehet, hogy sokan lesznek, lesz egy kis várakozási idő, de ha reggel jövök, akkor szerinte az jó lesz. Na jó. Járkáltam egy kicsit a Sky Tree köré (alá) épült plázaféleségben, megvettem a Sky Tree makettjét is (most itt állnak az asztalomon a tornyok – amúgy a Sky Tree-é világít, és alul óra van, szóval még praktikus is), aztán találtam egy Starbucksot, ahol valami borzalmasan rossz tejes teát vettem, csak hogy használhassam a netet. Itt írogattam egy kicsit, a laptop lemerüléséig, aztán gondoltam egyet, mondom, most már sötét van, akkor elmegyek Roppongiba, úgyis meg akartam nézni aznap a Roppongi Hillst, egyúttal megnézem a Roppongi Midtown kivilágított szakuráit. Odalent még megkérdeztem egy másik csajszit, hogy akkor reggel lehet-e jönni, nyitva lesznek-e, mennyi lesz a várakozási idő, azt mondja, hogy hát nem tudja, lehet, hogy 1 óra, de van, amikor 4 óra a várakozási idő… 4 ÓRA??!! Na, ezt is megtudtam, kiléptem az utcára… és megéreztem az erős szelet! Tényleg nagyon durván erős szél fújt, és ez a későbbiekben csak rosszabbodott… Ja, azt nem mondtam, hogy még a Starbucks előtt, ahogy észrevettem, hogy nincs meg az ernyőm, elkezdett esni az eső… 😀  Tehát este először is visszamentem az ernyőmért, aztán Roppongiba mentem. Szerencsére ekkor már nem esett, csak az az erős szél fújt, de ez nem érdekelt 😀 Megnéztem a kivilágított szakurákat (ezt amúgy az első szállásadóm, Kazuja mutatta a telefonján, aztán a második szállásadóim, Sin és Riko nyomozta ki, hogy ez a Midtownnál van), tényleg nagyon szépen! Mellette volt egy elegáns étterem, a teraszon ott ettek az elegáns emberek, háttérben az elegáns szakurákkal, hangulatos lehetett 🙂 Megnéztem magát a Midtowon üzletközpontot is, majd átsiettem a Roppongi Hillshez. Igaz lehet, hogy Roppongi a külföldiek szórakozóhelye, ugyanis az utcán több gaidzsint láttam, mint japánt… négerektől elkezdve, európaikon át… mindenki angolul beszélt körülöttem. Átmentem tehát a Roppongi Hillshez, mivel ott van a Mori Torony, amit pedig negyedik szállásadóm, Zoli ajánlott, hogy onnan szép az esti kilátás. Na megyek a főépületbe, kérdezem kissé bizonytalanul (este 9 is elmúlt, erős szél fúj) a biztonsági őrt, fel lehet-e még menni, mondja, persze! Átmentem a toronyhoz, megvettem a jegyemet, itt nem zavarta őket a szél 😀 Tényleg gyönyörű a kilátás, látszik a Tokió Torony is meg a Sky Tree is, minden ki van szépen világítva, nem is lehet elmondani, meg kell nézni a képeket! Tehát itt időztem egy kicsit, nézegettem a szép tájat, majd útnak indultam Urajaszu felé, közben Zoli is hívott, hogy hamarosan hazaér. Este aztán még kicsit beszélgettünk, kipróbáltuk a Sky Tree-makettet, megint késő volt, mire lefeküdtem, reggel meg hajnalban kelni kellett, mivel nyitásra, reggel 8-ra mentem a Sky Tree-hez!

Újabb képek, nagyon ajánlott megnézni őket (kilátás a Tokió Toronyból és a Mori Toronyból, szakurák, furcsa halak :D)!

galéria

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

A weboldalon sütiket (cookie-kat) használunk, melyek segítenek minket a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. A honlap további használatához, kérem, engedélyezze a sütik használatát. További információ

Weboldalunkon „cookie”-kat (továbbiakban „süti”) alkalmazunk. Ezek olyan fájlok, melyek információt tárolnak webes böngészőjében. Ehhez az Ön hozzájárulása szükséges. A „sütiket” az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény, az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001. évi CVIII. törvény, valamint az Európai Unió előírásainak megfelelően használjuk. Azon weblapoknak, melyek az Európai Unió országain belül működnek, a „sütik” használatához, és ezeknek a felhasználó számítógépén vagy egyéb eszközén történő tárolásához a felhasználók hozzájárulását kell kérniük.

Bezárás