[195. NAP] A nagy tokiói-kantói út – 12., befejező rész! Szavazás a nagykövetségen, a hírhedt kavaszaki falloszfesztivál, a világ legkisebb mozgólépcsője, utazás a sinkanszennel, választási műsor éjjel 3-kor! Sok kép!

Eljött a tokiói-kantói út utolsó, 12. napja is (bár a beszámoló eléggé elkésett ^^””). Ezen a napon csupa különleges vagy furcsa helyeken jártam, dolgokat láttam / csináltam: szavaztam a tokiói magyar nagykövetségen, megnéztem a világ legkisebb mozgólépcsőjét, megnéztem a kavaszaki falloszfesztivált, majd hazautaztam a leggyorsabb japán szuperexpresszel, a Nozomi sinkanszennel.

Reggel 7 körül keltem, kábé négy órát aludtam összesen, így hát elég fáradtan vágtam neki az utolsó napomnak. Összepakoltam mindent, ahhoz képest, hogy egy hátizsákkal és egy laptoptáskával jöttem, hazafelé ezek mellé legalább négy megtömött szatyor társult. Zolitól kaptam egy nagy szatyrot, amibe a kis szatyrokat belepakoltam, elbúcsúztunk, majd elindultam az állomás felé. Kaját akartam venni egy kombiniben, hát furcsán néztek rám, amikor meghajlottan nagy nehezen bementem, hátamon a zsákkal, oldalamon a megtömött táskával, kezemben a nagy szatyorral és az ernyőmmel 😀 De hát nem volt mit tenni, valahogy el kellett ezt a sok holmit szállítsam a Tokió állomáshoz, ahol egy coin lockerbe akartam bezárni a csomagom nagyját.

Szerencsére a metrón nem volt probléma, vasárnap nem volt olyan nagy tömeg, így a sok csomaggal is könnyen el tudtam jutni a Tokió állomáshoz. Itt a sinkanszenhez vezető egyik bejáratnál bezártam a laptoptáskát, a nagy szatyrot egy csomagmegőrzőbe, majd elindultam Mita állomás felé, a magyar nagykövetség irányába. 8:30 körül értem a nagykövetséghez, vicces volt magyarul beszélni Tokióban 😀 Hárman ültek a bizottságban, plusz egy negyedik férfi a bejáratnál állt, megkaptam a szavazólapomat, majd egy másik helyiségbe mehettem be szavazni. Elmondhatom, hogy japán festett paraván mögött szavaztam 2014-ben! 🙂 Miután éltem jogommal, és leadtam szavazatomat arra a pártra illetve jelöltre, akit a legjobbnak találtam, megkérdeztem a bizottságot, szabadna-e egy képet csinálni, ahogy épp leadom a szavazatomat, emlékbe, nem mindennap szavaz ugyebár az ember Tokióban. Sajnos odabent nem lehetett, mert a nagykövetség épületén belül tilos fényképezni (miért? államtitkok vannak a falakon vagy a földön? ez annyira értelmetlen…), de a negyedik segítő odakint lefényképezett a nagykövetség előtt – legalább ennyi van 😀 Odafelé menet amúgy olyan fáradtság jött rám a kialvatlanság miatt, szerencsére ez később elmúlt. Visszamentem az állomásra, itt felfedeztem, hogy az új fényképezőm tud olyat, hogy wifi-jelet bocsájt ki magából, ad magának hálózatnevet és jelszót, és egy letöltött alkalmazással az okostelefonról rá lehet kapcsolódni, és áttölteni a telefonra a fényképezőről a képeket, amelyeket utána az okostelefonról fel lehet tölteni a netre. Mivel japánban az ingyenwifi igen ritka, örültem, hogy az egyik JR-állomáson találtam, így itt variáltam egy kicsit a készülékekkel, hogy a szavazáson készült képet megmutathassam az ismerősöknek FB-on (még mielőtt odahaza elkezdődött volna a szavazás) 😀

Miután ezzel megvoltam, vonatra ültem, és Kavaszaki városáig mentem, a vonaton egy kicsit szunyókáltam 😀 Kavaszaki állomáson ezután megkérdeztem egy biztonsági őrt, merre találom a More’s áruházat. Útbaigazított az úr, meg is lett, és mivel tudtam, hogy egy földalatti szinten kell keresni, nem mentem be az áruházba, hanem egy kinti lejáraton lementem az aluljárószintre. Megtaláltam azt a kijáratot, amelyik fel volt írva, bementem, és ott volt!!! A világ legkisebb mozgólépcsője! Nagyon cuki! 😀 És az emberek csak úgy simán átmennek rajta, nem is vesznek tudomást róla, hogy micsoda különlegességre lépnek rá :DDDD Van egy tábla kirakva arról, hogy ez hivatalosan a legkisebb mozgólépcső a világon, és hogy az a beceneve, hogy „pucsikarétá”, vagyis „pici mozgólépcső” 😀 Csináltam róla képeket, meg majd a videós posztban lesz videó is róla.

Innen Kavaszaki-daisi állomásig mentem, innen közelíthető meg ugyanis a Vakajama Hacsimangú, a híres-hírhedt szentély, ahol a falloszfesztivált tartják minden év áprilisának első vasárnapján. Hatalmas tömeg volt már a vonatra várva is, és mindenki ugyanott szállt le, ahol én is, így hát sejthető volt, hogy mindenki a falloszfesztiválra tart 😀 És igen, nagyon sok a külföldi 😀 Nagyon közel volt az állomáshoz a szentély, az udvar már tele emberekkel, és a számuk nőttön-nőtt, amikor a felvonulás kezdődött, már hihetetlen sok ember gyűlt össze az amúgy pici szentély udvarán. Mivel előző nap ugyebár esett, kis sártócsákat kellett kerülgetni. Az udvaron megcsodálható volt a három mikosi (ezek azok az „istenségek”, amiket körbehurcolnak a macurik alkalmával), köztük az Elisabeth nevű rózsaszín fallosz, amelyet hagyományosan transzvesztiták visznek körbe :DD Árultak mindenféle kajákat, italokat is, de a legnépszerűbb a fallosz, illetve vagina alakú nyalóka volt, csináltam jó pár lesifotót gyanútlan személyekről, amint épp ilyeneket nyalogatnak nagy élvezettel 😀 Egyéb termékeket is árultak amúgy, fallosz alakú kulcstartótól elkezdve mindenfélét, ami fallosz alakú 😀 Lásd a képgalériában! Lehetett fényképezedni egy falloszfejű emberkével is :D, aztán volt egy kis hagyományos táncelőadás is, majd elkezdődött a retekfaragó verseny! Sajnos erről a nagy tömeg miatt nem tudtam jó képet készíteni, a lényege az volt, hogy a jelentkezők a nagy japán fehérretket fallosz alakúra kellett faragják. Mindezek után találtam a szentéllyel szemben egy házat, ahol egy jó magas lépcső vezetett fel a lakásokhoz, itt már többen is álldogáltak, én is felmentem a lépcső egy magasabb fokára, hogy innen nézzem majd a menetet. Közben még jobban gyűlt a tömeg, nagyon durva tumultus lett. Hamarosan elkezdődött a menet, elindult a három mikosi. Itt volt valami incidens, amit még mindig nem értek. Egy nagy puffanás hallatszott, mindenki meghökkent, először azt hittem, lövés dördült. De nem, talán ellöktek valakit, nem tudom, nem láttam, mindenesetre a rendőrök odarohantak, és lefogtak egy jukatás fickót, majd egy hátizsákos alakot mások kitámogattak a tömegből. Viszont az elfogott fickót se nem bilincselték meg, se nem vitték el, az ott parádézott, mutogatott, meg izélgette a tömeget, hogy fényképezzék csak nyugodtan… Az egyik rendőr maga mellé állította, aztán kicsit később egyszer csak a fickó nekiiramodott, elkezdett menekülni, a rendőrök megint utána futottak, ismét elkapták, de megint nem csináltak semmit. Ezután megint az egyik rendőr mellett állt, beszélgetett a rendőrrel, a rendőr röhögött, vigyorgott, az emberekkel is beszélgetett, azok is röhögtek, aztán mutogatta a tetoválásait (jakuza lehetett?), volt vele egy nő is, ugyanolyan ruhában, ugyanúgy kitetoválva… aztán egyszer csak nem láttam őket, elvegyülhettek a tömegben… hogy mi volt pontosan az incidens, meg miért nem állították elő normálisan, azt ma sem tudom… Szóval a lényeg, hogy elindultak a falloszok, ezekről is van kép a galériában, lesz majd videó is a videós posztban, ami hamarosan kikerül. (Szerk.: A VIDEÓK ITT LÁTHATÓAK! KATTINTS!) Vártam még egy kicsit, hogy hátra visszaér hamar a menet, de nem, helyette elkezdett esni az eső… Én már amikor csepergett, elindultam az állomás felé, mivel a menet elindulásával a lényegi rész véget ért, ezután már csak koncertek vannak, meg ugyebár egész nap ott vannak ezek az árusok (a bevételt amúgy az AIDS-elleni kampányra, küzdelemre fordítják). Én már közeledtem az állomáshoz, amikor nagyon elkezdett szakadni az eső, nosza mindenki elkezdett rohanni az állomás felé, egyszerre olyan tömeg lett, ráadásul ugye sok külföldi turista volt, akiknek nincs IC-kártyájuk, tehát lökdösődés volt a jegyvásárlás miatt az automatáknál. A vonatra természetesen nem fért fel mindenki, a már a vonaton ülők furcsán néztek, ugyanis kábé üres volt a vonat, csak néhányan ültek rajta, itt ennél az egy állomásnál meg betódult annyi ember, hogy egy szabad állóhely, nem sok, annyi nem maradt 😀

Ez volt tehát a falloszfesztivál, különleges volt, az biztos. Ami még komoly volt, hogy apuka a kábé 7-8 éves kislányával sétálgatott ott, ahol álltam a lépcsőnél, szintén 10 év körüli kisgyerek szaladt ki megnézni, elkezdődött-e már a menet… odahaza ilyet azért nem tudna elképzelni az ember, hogy óriási fallosz alakú cuccokat hurcolásszanak körbe az emberek, meg fallosz alakú nyalókákat nyalogassanak (férfiak is! :O), és a kisgyerekek is szabadon járkáljanak itt 😀 Amúgy a falloszfesztiválról a júniusi Mondóba is írok majd. A fesztivál után Kavaszaki állomáson egy kicsit nézelődtem a Book Offban, majd visszatértem Tokióba.

Tokióból a sinkanszen 17:00-kor indult, így hát volt még elég sok időm. Mivel előző nap, amikor Dzsinbócsóban jártam, már sok üzlet zárva volt, így oda mentem vissza még egyszer, végigkutakodtam az antikváriumokat, majd kajáltam, végül visszamentem a Tokió állomásra, mivel még a csomagomat is össze kellett szednem. Azt elfelejtettem írni, hogy amikor reggel az állomáshoz értem, a nagy kék szatyor fogantyúja leszakadt, így alulról is tartani kellett a szatyrot. Tehát most, amikor délután kiszedtem a coin lockerből a cuccokat, úgy kellett végigmenjek a Tokió állomáson, hogy hátamon a nagy táska, oldalamon a laptoptáska, a hátizsákra felakasztottam az ernyőmet, két kézzel fogva, magamhoz ölelve pedig cipeltem a kék szatyrot. Elég idétlen látvány lehetett 😀 Megtaláltam a sinkanszen-kaput, kezeltettem a jegyemet, vettem ekibent (állomáson kapható bentó, ételes doboz, mivel a sinkanszenen lehet kajálni. Végül nem a sinkanszenen ettem meg, hanem idehaza, de nagyon finom volt!), és vártam, hogy megjelenjen a kijelzőn, melyik vágányról indul a vonatom. Amikor megjelent, odamentem a vágányhoz, és amíg meg nem érkezett a vonat, fényképezgettem, videózgattam. Megjött a vonat, leszálltak, majd 16:55-ig nem lehetett felszállni, mivel jöttek a takarítónők, és szépen kitakarítanak mindent, leellenőrzik, tisztaság van-e, és csak azután lehet felszállni. Amíg álldogáltam a sorban, egyszer csak megjelent Attila, kiderült, végül ő is feljött Tokióba, szavazott is, mondjuk ő kevesebb napot volt fent, mint én. Más kocsiba szólt a jegyünk, tehát megbeszéltük, hogy majd Sin-Oszakában találkozunk (a vonat nem Oszaka állomásra fut be, hanem Sin-Oszakába, ami szó szerint lefordítva azt jelenti, hogy „Új Oszaka”, de igazából ez a ‘sin’ a „sinkanszen”-ből származik, tehát lényegében Oszaka sinkanszenállomást jelent).

Hamarosan felszállhattunk a vonatra. Énnekem ugye kicsit macerás volt a csomagokat felpakolni, de végül megoldottam mindent. Elindultunk, kezdetben még nem volt olyan gyors a vonat, mert még megállt közelebbi helyeken, de aztán utána megtapasztalhattuk a sinkansen-sebességet, egy élmény volt, nagyon gyorsan röpültek el mellettünk a tájak, épületek. Kényelmes is volt, volt konnektor is, így hát ott is irkálhattam a blogot, válogathattam a képeimet (pl. a pénteki napon majdnem 2000 képet csináltam, mivel pl. este, amikor a kézremegés elronthatja a képet, beállítottam, hogy exponáláskor egyszerre 10 képet csináljon a gép… na amíg ezeket kiválogattam…). Egyszer csak aztán megjelent a Fudzsi is jobbról, nagyon szép volt ^^ Az út során leellenőrizték még egyszer a jegyeinket, meg jött egy ételeket, italokat áruló hölgy is.

Sin-Oszakába 19:33-ra érkeztünk meg (a sinkanszen másodpercre pontos), itt találkoztunk Attilával, elkezdtük kitárgyalni, miket láttunk, hol jártunk, és mentünk a metróhoz, hogy hazajussunk. Mivel Sin-Oszakában eddig még soha nem volt dolgunk, nekünk is keresni kellett a metrómegállót. Beszélgettünk, jött egy metró, felszálltunk, aztán arra lettem figyelmes, hogy azt mondják, a következő megálló Jodojabasi… mondom, rossz irányba megyünk 😀 Leszálltunk, vártuk a következő metrót, de az meg csak Sin-Oszakáig ment, nem Szenricsúóig… na előbb utóbb sikerült eljutni Szencsúba, ahol más, eddig ismeretlen külföldiek is várakoztak a buszmegállóban. Rájöttünk, hogy biztos ők az új U-programosok! Ugyanis időközben az eddigi U-programosok (ők azok, akik 5 évig vannak Japánban, egy év alapozó képzés után rendes egyetemi képzésre felvételiznek, ahol 4 évig tanulnak, áprilistól érkeznek Japánba) elköltöztek, és 1-jén megérkeztek az új U-sok, köztük az én károlis csoporttársam, Annamari, és mint később kiderült, egy másik magyar srác, Peti, így tehát újra növekedett a magyarok száma. (Mivel az eddigi U-programos magyarokok egyike Oszakában maradt, a tojonakai kampuszon.)

Hazaértünk a sok csomaggal a kampuszra – érdekes látvány volt, hogy a kampusz kiszakurásodott 😀 Az indulásomkor teljesen csupasz fák most tele voltak virágokkal, a 194. nap leírásánál képgaléria is lesz róluk! 🙂 Kipakoltam a cuccaimat, majd egy picit aludni akartam, mivel éjjel 3-kor a választási műsort akartam nézni. Fel is keltem 3-kor, és kábé reggel 7-ig néztem a választást, az eredményéről itt nem írok, mivel a blogban nem politizálok, aki ismer, az úgyis ismeri a véleményemet 😉

Véget ért tehát a nagy tokiói-kantói út. Ez volt az eddigi leghosszabb, legnagyobb szabású kirándulásom. Nagyon sok mindent láttam, nagyon élménydús út volt, ráadásul kipróbálhattam a couchsurfinget, érdekes embereknél szálltam meg, mind nagyon kedvesek voltak, örülök, hogy megismerkedhettem velük. Visszamehettem a gyerekkoromba, megnézhettem kiskorom kedvenc animéjének helyszíneit. Híres helyeket, különleges helyeket láthattam, és örülök, hogy sikerült az előre lefektetett tervemet véghez vinni, mindent megnéztem lényegében, amit szerettem volna. Szavazni is sikerült, ennek külön örülök. Ráadásul a térdem sem fájdult meg, végig bírtam a reggeltől esti tartó sétát. Szerintem több tíz kilométert legyalogoltam amúgy ez alatt a tizenkét nap alatt 😀 Az időjárás sajnos olyan volt, amilyen, lehetett volna jobb is, kevesebb esővel, na de sebaj. Összességében tehát nagyon jól sikerült ez a kirándulás, a három nagy kirándulás közül eddig ez volt a legjobb, bár az összehasonlítás nem igazán állja meg a helyét, mert Kjúsú, Sikoku és Kantó nagyon különbözik, tehát mindegyik helynek megvoltak a maga szépségei. Az utolsó képgaléria következik, benne a mozgólépcsővel, falloszokkal és minden más jóságokkal. Lesznek videók is, hamarosan három külön videós poszt következik, kövessétek figyelemmel az oldalt! 🙂

A nagy tokiói-kantói út összes bejegyzésének listája (mindegyik bejegyzésnél sok-sok képpel) ITT látható.