[210-213., 217-219. NAP] Tanórák. A végleges órarend. Újabb magyar szakos óra. DR. Szakdolgozat, nyelvvizsga, cikkírás. Az új tanulmányi kirándulásról. A harmadik csomag. További rövidhírek.

A múlt héten véget ért az az időszak, amikor ki lehetett próbálni az órákat, kedden le kellett adjuk véglegesen, milyen kurzusokat veszünk fel.

Előtte viszont hétfőn bementem a dzsukugoórára, amelyen még eddig nem voltam. Kubota tanárnő tartja, aki előző félévben az olvasottszöveg-értést, jó óra lesz ez, eldöntöttem, hogy felveszem. Az N1-re készüléshez is hasznosnak tartom. Utána következett a kötelező repótoírás-óránk, ami borzasztó unalmas, mivel a tanárnő alapfokú dolgokat ismételtet át. Az egyik orosz lány, aki szintén ide lett beosztva, peches volt, mivel előző félévben pont ugyanezt az órát vette fel, ugyanennél a tanárnál, szóval most másodjára kell végigszenvedje az unalmat. Amúgy aranyos a néni (kicsit szigorúnak néz ki külsőleg), csak hát ugye uncsi. Viszont az orosz csaj konkrétan egy paraszt, akármilyen unalmas is legyen az óra, nem kéne az első sorban hangosan sóhajtozni, feltűnően a telefont nyomkodni, majd ráborulni a padra… Nókomment.

Az óra után lyukasórám van, majd következik Szano, a sidószenszeiem újkori töriórája, 1853-1945 a téma. Ez jó is, érdekes is, vetít videókat stb., csak ugye még mindig megvan az a probléma, hogy mindent felír a táblára, egész mondatokat, furiganázva, és ez jelentősen lelassítja az óra menetét. Sebaj, addig tudok mással foglalkozni 😀

A héten csomagokat vártam, különböző rendeléseim szétdarabolva érkeztek, úgy nézett ki a szobám, mint aki költözik, dobozok mindenhol, kisebb dobozok, nagy doboz, aztán pakoltam a nagy bőröndömben is, kiderült, hogy a jegyzetek, kiosztmányok, különböző kirándulásokon kapott prospektusok stb.-val megtömött bőröndöm, amelyben ruha egyáltalán nem volt, már 28 kilót nyom, szóval kipakoltam belőle a papírokat, bedobozoltam, hogy majd ezeket is feladom csomagban. A mangáim is összegyűltek, elkértem a koleszvezető bácsitól a mérleget, lemértem, becsomagoltam őket, így is maradt sok egy következő szállítmányra. A bácsi amúgy vicces volt, mutatta, hogy milyen táblát talált az irodában, röhögött rajta, az a tábla volt, miszerint lányok csak az iroda előzetes írásos engedélyével mehetnek be a fiúk szobájába. Mondom neki, ez ki van rakva a lépcsőfordulóban is 😀

Kedden aztán DR volt, előtte elmentem hosszú kihagyás után edzeni, szóval jó kis izomlázam lett, a DR-en nem sok minden történt, megmutattam a vázlatot, amit a repótomhoz írtam, jövő alkalomra ki kell bővítsem, és el kell kezdenem megírni a repótot. Közben pedig én a szakdogámat is elkezdem megírni, magyarul. Amúgy a héten nagyon jó idő volt, 23-25 fok, semmi eső, napsütés, el is raktam az őszi-tavaszi kabátomat is, és lecseréltem a nyári dzsekire. Aztán a hét vége felé még a rövidnadrág is előkerült, de erről külön  bejegyzés lesz, mivel kirándulgattam ismét.

Szerdán a megszokott nem-dzsójó és dzsójó kandzsis órák voltak, meglepetésemre a nem-dzsójóról hirtelen elfogytak a népek, a dzsójón viszont nagyon durván megnőtt a létszám. Most végre a dzsójón is voltak olyan kandzsik, amelyek elég ritkák, nem igazán láttam őket még. Utána következett a japán szellemekről szóló előadás, itt akkora lett az érdeklődés, hogy nem maradt ülőhely, így átraktak minket a földszinti díszterembe. Érdekes volt, olyasmikről is szó volt, amiről annak idején előadást tartottunk az internetes gyakorlat órán (jókaiok). Viszont megint elálmosodtam, úgy tűnik, van valami a tanár hangjában 😀

Végül a térképolvasásos óra következett, megint hozott a tanár mindenféle régi papírokat, ezt-azt, olvasás nem nagyon volt, csak mesélt, jó óra ez amúgy, kaptunk rjúgakuszeieknek szánt törikönyveket ingyen.

Csütörtökön aztán ismét egy magyar szakos órára voltam hivatalos. Kiírtam ugyanis a Facebookra, hogy milyen érdekes volt a múltkori óra, a másodéveseké, és erre egy harmadéves magyar szakos srác odakommentelt, hogy menjek be az ő órájukra is, majd megbeszéli Leventével. Így hát Jamamoto órája előtt, a 3. órában ismét a magyar szakosoknál jártam. Ezen az órán kiselőadást kell tartaniuk egy-egy híres japán és magyar nőről, két előadó volt aznap, utána pedig egy harmadik diák egy cikket kellett keressen (magyarul, aktuálisat), és elmagyarázza a tartalmát. Az előadások érdekesek voltak, az egyikőjük kicsit lassabban, megfontoltabban beszélt, a másik előadó viszont meglepően gyorsan, gördülékenyen. Úgy vettem észre, az első inkább arra figyelt, hogy helyesen mondja, amit mond, a második viszont a folyamatosságra törekedett. Persze voltak hibák, hogy ne lennének, mi is hibázunk japánul. (A legaranyosabb hiba a „második virágháború” volt 🙂 ) Utána a többi diákok kérdezhettek, mit nem értettek, mit szeretnének még megtudni, új szavakat tanultak stb. Érdekes volt!

Jamamoto órája aztán szokás szerint jópofa volt, ennyit erről, Ószaki tanárnő hallottszöveg-értése pedig szintén érdekes volt, az óra közben pedig volt egy kisebb földrengés, most először ért a CJLC épületében a földrengés, eddig mindig itthon éreztem. Ez amúgy a negyedik földrengésem, mióta itt vagyok. Az eddigieknél egy kicsivel erősebben lehetett érezni, mivel itt, Észak-Oszakában volt az epicentrum, de az epicentrumnál is japán mértékegység szerinti 2-es volt csak.

A péntektől vasárnapig tartó napokat kihagyom most, mivel ekkor kirándulgattam, ezekről külön írok majd, most viszont előreugrok erre a hétre.

Hétfőn jött az ösztöndíj, voltak órák, a repótoírás továbbra is borzasztó unalmas, alapszintű dolgokat veszünk, viszont szerencsére a harmadik órára tervezett pótóra elmaradt, mivel voltak ketten, akiknek múlt csütörtökön lett volna a pótóra, viszont a két diák és a tanárnő is elfeledkezett róla 😀 Így hát jövő pénteken lesz pótóra, de csak az kell menjen, akinek kérdése van, hát én pont aznap fogok átmenni a tojonakai kampuszra szakirodalmat gyűjteni és fénymásolni a szakdogámhoz, szóval én kihagyom ezt a csodás alkalmat 😀 Szano órája érdekes volt, szó volt többe között Szakamoto Rjómáról, Szano viszont még mindig sokat ír a táblára, de nem baj, addig olvasgattam a kutatáshoz talált egyik szakirodalmat.

Kedden nem volt DR, cikkeket akartam írni, de nem maradt rá idő, mivel kandzsiztam, az augusztusi koreai utamat terveztem, meg eurovízióztam, mivel elkezdődtek a próbák Koppenhágában, én meg hűséges rajongóként követek minden eseményt és cikket innen Japánból is 😀 (A dalokról szóló előzetes értékelésem jövő héten, az elődöntők napján felkerül majd a nagy Miyazakiblogra.)

Szerdán kandzsis óra, szokásos, az ebédszünetben pedig egy hangfelvételre voltam hivatalos. Történt ugyanis, hogy egyik nap még a múlt héten bekopogtak hozzám, egy kínai csaj volt, kiderült, hogy kutatóis, és hangmintákat gyűjt külföldi diákoktól, mivel a japán kiejtés a kutatási témája, kérdezte, nem működnék-e közre egy ilyen kísérletben, mondom, miért ne. Szóval a könyvtár negyedik szintjére kellett menjek, kiderült, hogy itt van egy stúdió (nem is tudtam róla), és ki kellett töltenem egy kérdőívet, majd felolvasni kb. 30 mondatot japánul. Kábé tíz perc volt az egész, és kaptam érte 1000 jent! :O Na mondom, ez komoly, hogy tíz perc alatt a semmivel kerestem kb. 2000 forintot 😀

A következő kandzsis óra megint a szokásos volt, a szellemes óra elmaradt, így elmentem a lyukasórában edzeni, aztán következett a térképes-töris óra, ez is jó volt, megint nézegettünk sok térképet, meg hozott be a tanár régi pénzeket, dokumentumokat, kaptunk is ajándékba egy-egy Edo-kori pénzérmét (ez az, amiből ugye nagyon sok van, nincs igazán értéke, írtam is róla a tokiói út során, hogy vettem egyet).

Este aztán ismét jött a postás, útra kelt a harmadik csomagom is, így most egyszerre két csomag van úton hazafelé.

Rövid kishírek:

• Megtudtuk, hogy a százjenes boltban az eladósrácnak alapból nincs vinnyogó, magas hangja, csak amikor a vásárlókkal beszél, akkor ad ki ilyen hangot, Japánban ugyanis az udvarias kiszolgáláshoz hozzátartozik, hogy éles, magas, vinnyogó hangon beszélnek az okjakuszamákkal, ez az udvarias. O.o
• Napokig remegett mellettem a fal mögött valami, mintha mosógép, vagy valaminek a motorja lenne, már gondoltam is, hogy megkérdezem a szomszéd bolgár srácot, hogy vett valamit, valamit odaállított a fal mellé, vagy mi van, aztán sikerült rájöjjek, hogy az egyik zuhanyfülkében, ha elzárjuk a csapot, valami elkezd morogni, mintha nagy lenne a nyomás, vagy nem tudom, és ez a hang valahogy eljut az én szobámig a falakon át. Szóltam lent a bácsinak, nem tudom, intézkedett-e ezzel kapcsolatban.
• Van egy új U-programos lakó, egy fura srác, valószínűleg ő az, aki állandóan rohan a folyosón, de valami őrült módon, remeg az egész épület. Ha sokáig folytatja, kiírom a folyosóra, hogy ezt abba kéne hagyni. Nagyon elvont figurának tűnik amúgy, hosszú haja van, és úgy öltözködik, mint egy inas.
• Az olasz ismételten jobbikozott egy sort nekem, de nemigen foglalkozom vele, hadd fújja a hülyeségét.
• Egyik nap a boltból hazafelé jövet összefutottam két magyar szakossal, ha nem köszönnek, nem ismertem volna fel őket 😀 Sajnos utólag jutott eszembe, hogy valószínűleg ők is voltak Tokióban a nagykövetségi interjún, és elfelejtettem megkérdezni, hogy sikerült.
• Kiderült az utolsó tanulmányi kirándulás helyszíne, valóban Sirakava-gó lesz az, érdekes lesz, és csak 3000 jenbe kerül! 🙂 Amire viszont kíváncsi leszek: mindhárom program diákjai jöhetnek, tehát U, J, M, szóval nagyon sokan leszünk.
• Május 7-én lesz az első találkozás az új tutorral, remélem, magyar szakost kapok.

Ma pedig elkezdődött a Golden Week, pontosabban majdnem elkezdődött, ugyanis ez még nem a GW hivatalosan (aki nem tudná, a GW egy olyan hét május elején, amikor egymást követik a munkaszüneti napok, ünnepnapok, a japánok ilyenkor mennek szabadságra, kirándulni, ilyenkor kábé leáll az ország – na azért annyira mégse :D), csak az egyetemi fesztivál (az egyetem alapításának emléknapja). Ugyanolyan Icsó fesztivált tartanak Tojonakában és Szuitában, mint amilyenen ősszel is voltunk, mivel akkor sem volt túl érdekes, én ezt most kihagytam, és ma író-maratont tartok, megírom az elmaradt blogbejegyzéseket, meg kéne írjak három cikket a Mondóba, egyet volt középiskolám diákújságába és egyet Magyarországról a tojonakai nemzetközikapcsolatok-központ (vagy mi, akik a host family programot szervezik) hírlevelébe. Aztán van még sok más egyéb dolgom is, kutatás, a könyvtárakban keresendő könyvek, folyóiratok összeírása, takarítás, N1-re készülés, Eurovízió, Korea és Okinava tervezése, szóval nem fogok unatkozni. Holnap pedig kirándulni szeretnék menni ismét, erről majd később! Hamarosan jönnek tehát a 212-214. napokról a leírások, képekkel!

A végleges órarendem: