[214. NAP] Udzsi és a Bjódóin. Vasúti baleset a hazaúton. Galéria!
Mivel péntekenként nincs órám, ez a nap ideális a szakdogaírásra vagy a nyelvvizsgára készülésre. Vagy pedig a kirándulásra 😀 Múlt héten ez utóbbit választottam, és elmentem Udzsiba. Udzsi három dologról híres leginkább: a Bjódóin Főnix-csarnokáról (Hóódó), a Gendzsi monogatariról (ez egy 1000 éves regény, melyben a főszereplő, Gendzsi a palotában minden nőt megdug, és sír) és a maccsáról (vagyis a zöld teáról és annak porított változatáról).
A JR Ibaraki állomásig mentem először is busszal, onnan pedig egy kiotói átszállással jutottam el Udzsiba. Az állomástól egy kicsit kellett sétálni, úton a Bjódóin felé így megnéztem az Udzsi folyót, és Muraszaki Sikibu (a Gendzsi monogatari írónője) szobrát, majd pedig ettem egy maccsaízű fagyit megszórva maccsaporral (zöld tea). Nagyon jó idő volt aznap, másnapra elő is vettem a rövidnadrágomat, mert a hosszúban meg lehetett főni, tisztára nyári idő volt.
A maccsás fagyi után sétáltam tovább a Bjódóinhez, megvettem a jegyemet. Gondolkoztam, vegyek-e plusz pénzért jegyet a Főnix csarnok belsejébe (időpontra adták), de végül úgy döntöttem, ha már itt vagyok, megnézem a belső részt is. Ez plusz 300 jen volt, kb. egy óra múlva lehetett bemenni. Itt volt megint egy angolos sztori, kérdezem japánul az eladóhölgyeket, hogy mikorra van a következő jegy, mondják japánul, hogy „dzsúnidzsi dzsuppun”, vagyis 12:10. Én gondolkodom, megéri-e nekem várni, kérdezem, hogy most mennyi az idő, erre a válasz: „ten fifty”. ????????????? :@@@ Miért?? 😀
Szóval megvettem ten fiftykor a jegyemet dzsúnidzsi dzsuppunre, majd a fennmaradó több mint egy óra alatt körbejártam az egész Bjódóint, megnéztem a múzeumot is. Aztán 12:10-kor bejutottam a Főnix csarnok belsejébe, sajnos itt nem lehetett fényképezni. Nagyon szép az egész épület.
Miután megnéztem a Bjódóint, átmentem az Udzsi folyó fölötti hídon, láttam még egy Gendzsi-szobrot, majd megnéztem az Udzsi dzsindzsát és az Udzsigami dzsindzsát, egyik sem volt igazából valami nagy különlegesség, még lett volna egy templom, amit kiírtam, hogy érdemes megnézni, de az nagyon kiesett volna, sokat kellett volna gyalogolni, annyira meg nem volt érdekes, szóval inkább kihagytam.
A Keihan vasút megállója felé mentem, mivel gondoltam, elmegyek Kiotóig, ott beugrom a Book Offba megkeresni pár könyvet, ami a rendelésemből kimaradt (nem volt raktáron), aztán a Hankjúvel hazajövök. Sikerült is elkapjak egy gyorsvonatot (tokkjú), csakhogy egy megállónál hirtelen lefékeztünk, majd közölték, hogy öngyilkosság történt az állomáson, és most itt állni fogunk. Mindenki rohant mindenfelé, a bemondó csajszi is a levegő után kapkodva mondta be az információkat (hallatszott, hogy ilyenkor, amikor improvizálni kell, nem megy olyan jól a keigo :D), aztán jött a tűzoltóság, mentők, mindenki próbált kikukucskálni az ablakon, de nem lehetett látni semmit, csak ide-oda rohanó vasúti alkalmazottakat és tűzoltókat, aztán mivel lekapcsolták a szerelvényt az áramról, nem volt légkondi, viszont rohadt meleg volt, bemondták, hogy nyissuk ki az ablakokat, és aki rosszul van, szóljon, hát volt is, aki rosszul lett. Aztán az utolsó kocsit vmiért kiürítették, mindenkit átküldtek a többibe, majd kb. 40 perc múlva haladhattunk tovább. Hát ilyen is volt.
Kiotóban aztán elnéztem valamit, és a Sidzsó helyett a Szandzsónál szálltam le, visszafelé meg megint kellett várni, mert összevissza jártak ugye a vonatok a késés miatt. Aztán lerendeztem a Book Offot, és hazajöttem. Ez most ilyen rövid beszámoló volt, de nagyon nem is történt más, a lényeg inkább a képeken van, tessék megnézni a galériát:
