[225-236. NAP] Órák. Eurovízió. Tojonakai könyvtár. Tutor. Magyar szakosok és magyarok. Cikkírás. Aoi macuri Kiotóban. Kandzsitanulás. Sok más egyéb! Képek!

Rég nem írtam, sok dolgom volt, így hát most az elmúlt két hét eseményeit foglalom össze röviden.

Múlt kedden itthon voltam, végeztem a dolgaimat, közben megnéztem a Parlament alakuló ülését, aztán korán lefeküdtem, hogy hajnalban ismét felkelhessek megnézni az Eurovíziót. Egész héten követtem az infókat a neten, a végeredményt inkább nem kommentálnám, viszont a magyar csapatnak gratuláció! Szerdán aztán elég nehéz nap volt, mivel reggeltől estig óráim voltak, én meg ugyebár hajnaltól fent voltam. Jelentkeztem a júniusi kirándulásra (Sirakava-gó), és aláírtam az e havi ösztöndíjas papírt, a kandzsis órák a megszokottak voltak, a szellemes órán egy 60-as évekbeli klasszikus júreies filmet néztünk, ez jópofa volt, a térképes óra meg szokás szerint érdekes, csak így a nap végén már nem sok kedve van az embernek hozzá. Az ebédszünetkor, fél egykor pedig ezen a napon volt az új tutorokkal való első találkozás. Szerencsére e félévben magyar szakos tutort kaptam! (Most minden magyarnak magyar szakos a tutorja.) Ninának hívják, harmadéves, az arca ismerős volt, mert az idegen nyelvi színdarabjukban ő játszotta a halottat 😀 Meg a makizusikészítésen is ott volt. Szóval megvolt a találkozás, szimpatikus volt, megbeszéltük, mikor találkozunk legközelebb (másnap).

Csütörtökön aztán reggel nem volt semmi órám, 11-től találkoztam Nina-szannal, elbeszélgettünk a kajáldában (mondtam, hogy nekem az előző tutorom mindig tanulni akart, hasznos is volt a kutatáshoz, de most én csak beszélgetni szeretnék). Mondta, hogy legközelebb (hétfőn) hív más magyar szakosokat is. Délután ezek után Jamamoto órája következett, vicces volt, majd pedig Ószaki tanárnőnél néztünk egy szintén vicces filmet. Ezek után aztán lementem fénymásolni néhány szakirodalmat (délelőtt szedtem össze a könyvtárban), majd korán lefeküdtem ismét, hogy nézhessem az Eurovíziót. A mediaklikk.hu oldal most meglepően jól vizsgázott, nem akadozott! Csak akkor, amikor az internetem akadozik. Van ugyanis egy olyan jelenség (Attilánál is a szomszédban!), hogy minden óra :59-kor elmegy a net, pontosabban a kapcsolat megmarad, de lent megjelenik a pici sárga háromszög, és „Internetelérés” helyett azt írja, „Nincs internetkapcsolat”. Majd :00-kor (mostanság már :00-tól :01-ig csinálja) helyrejön. És ezt eljátssza minden órában. Most pénteken felhívtam a szolgáltatót, mondták, hogy ellenőrzik a dolgot, és visszahívnak. Na azóta is mind hívnak… a probléma meg továbbra is fennáll. Na holnap megint hívom őket!

Azt kifelejtettem, hogy itt minden diáknak a lába meg van őrülve. Én ezt nem hiszem el, hogy nem lehet nyugodtan ülni az órán. A kandzsis órán előttem és mellettem két oldalt is rázta mindenki a lábát, de olyan vadul, hogy a szemem ugrott ki a helyéről, komolyan, ilyen szemellenző kéne, mint a lovaknak 😀 A holland megállás nélkül, 90 percen át rázta a lábát! Mindig kell figyeljem, hogy olyan helyre üljek, ahol nincs a közelben a holland vagy az egyik bolgár, mert ilyenkor a lábrázást látom a szemem sarkában, és megőrülök! Komolyan, mintha ez valami fertőző betegség lenne, ez a lábrázás errefelé…

Éjjel tehát lejárt az Eurovízió, pénteken pedig felkerekedtem, és elmentem a Tojonaka kampuszra a könyvtárba, fénymásolgatni, könyveket gyűjteni a szakdogámhoz. Azt tudni kell, hogy olyan témám van, amihez sem magyarul nincsenek források, de még angolul is csak egy-kettő, így hát amíg itt vagyok, minél több japán szakirodalmat kell begyűjtenem (meg meg is akarom írni itt a szakdogámat). Szóval csináltam előzetesen egy jó kis listát, és azzal mentem a könyvtárba, ahol órákon keresztül böngészgettem, mi kell, mi nem, a könyvraktártól elkezdve a szabadpolcos teremig, mindenhol összeszedtem mindent, aztán fénymásolgattam (egyszer egy diák már anyázhatott, mivel csak az igazolványát akarta lefénymásolni, én meg előtte tökölődtem a sok papírral… aztán nagy nehezen megszólalt, hogy mit akart, és akkor természetesen előreengedtem… hát honnan tudhattam volna, hogy ő csak egy oldalt akar másolni? Fénymásoló meg csak egy van… pontosabban van egy, amihez kártyát kell venni, meg vannak a könyvtár saját másolói (nem a szeikjóé), ahol 25 jen egy oldal, nem 10… aztán vannak odakint is fénymásolók, a könyvtáron kívül, de ahhoz meg ugye ki kéne kölcsönözni a könyveket). Délutánig ott voltam, aztán hazajöttem a fénymásolatokkal és a sok könyvvel.

Szombaton aztán megint csak a teendőimmel haladtam (cikkeket kellett írni stb., még mindig egy csomó minden fel van írva a listámra), este pedig ismét korán lefeküdtem, Eurovízió miatt. Éjjel aztán megint kelés, kommentelgetés élőben (ez már tradíció lett a japános évfolyamunkon, ESC-kommentelés a FB-csoportunkban :DD), majd mérgelődés 😀 Reggel aztán már le se feküdtem, hát már 8 óra volt kábé, szóval folytattam a dolgaimat.

Hétfőn az órák a megszokott rendben zajlottak, a repótoírásos óra továbbra is borzasztó unalmas, alapfok, a tanár meg nem veszi észre, hogy mindenki unja. Ebédidőben tutorozás volt, hozott Nina-szan két másik magyar szakos lányt is, aztán jött Annamari-szan is, szóval elég sokan voltunk, jól elbeszélgettünk, pl. gyerekkori animéinkről, a magyar mangakiadásról stb.

Kedden reggel DR volt, előző nap a lengyel lány rám írt, hogy haladtam-e valamit az outline-nal vagy a repótóval, mondom, nem, kiderült, ő se, na aztán végül hétfő este összecsaptam valamit. Megbeszéltük Szano-szenszeijel, hogy akkor hogy s mint írjam meg a repótót, két hét múlva lesz a következő DR. Hogy ezután kedd délután mit csináltam, igazából nem emlékszem, annyira összefolynak a napok… szerintem kandzsiztam.

Szerdán sem történt semmi különös, ismét együtt kajáltunk, a magyar szakosok száma megnövekedett eggyel (sajnos a lány nevére nem emlékszem), illetve a magyarok közül Laci is becsatlakozott hozzánk. Ismét eldiskuráltunk, vicces volt, hogy a japánok kábé jobban ismerik Budapestet, mint mi, mi pedig több helyen voltunk errefelé a környéken, mint a japánok 😀 Aztán volt nagy lelkesedés, amíg Annamari nem volt az asztalnál, a három lány mondta a negyedik, új lánynak, hogy hű, Annamari-szan meccsá káváíí, jaj-jaj, aitai stb. 😀 Bezzeg mi nem vagyunk kavaiik :DDD Vicces volt 😀 Meg az egyikük mesélte, hogy milyen népmesét fordítanak Levente óráján, hát én szerintem életemben nem hallottam arról a meséről, aztán kiderült, Laci-szan se 😀 Este aztán megint volt egy mini magyartalálkozó, a boltba menet összefutottam Annamari-szannal, aki az egyik U-programos finn lánnyal ment a bolt felé, aztán a boltban beért minket Attila-szan is 😀 Ja, annyi volt még szerdán, hogy a nem-dzsójó-kandzsis órán egy Kanken (kandzsiteszt elsősorban anyanyelvi japánoknak) 2-es szintű tesztet csináltunk meg próbaképp, és ez bebizonyította, hogy konkrétan szart se tudunk japánul 😀 Így hát elhatároztam, hogy begyűjtök mindenféle Kanken-könyveket, és kandzsizom ezerrel, meg persze ezek szerintem elsősorban szókincsfejlesztésre jók.

Csütörtökön reggel Kiotóba mentem, az Aoi macurira. Ez Kiotó három nagy macurijának egyike, ehhez képest nem nagy szám. Fél óra alatt lejárt az egész, semmi zene, semmi tánc, semmi attrakció, csak vonultak -__-. Tömeg az volt, viszont szerintem máskor többen szoktak lenni, mert most esőre volt kilátás, néha el is eredt az eső, mindenki felhúzta az ernyőjét, aztán leeresztette, aztán megint fel, megint le 😀 Szóval ez fél óra alatt lejárt, hazafelé menet gyorsan befutottam a kiotói nagy Book Offba körülnézni, majd hazamenés helyett Umedába mentem. Mivel előző nap hívtak a Jodobasitól, hogy elkészült a fényképezőm. Így hát Umedában átvettem a fényképezőt, és onnan jöttem fel Kitaszenriig, majd haza. Beértem Jamamoto órájára is, ahová az Aoi macuri miatt nem is lett volna muszáj bemenni. De jó volt, az aho-baka határáról szóló régi (90-es évekbeli) vicces showműsort néztünk meg. Aztán Ószaki tanárnőnél is jópofa dolgokat néztünk.

Péntektől máig, vasárnapig egész nap itthon voltam, a teendőkkel haladok, még mindig cikket írok, most ugye a blogot, takarítottam, könyveket rendeltem, kandzsiztam, tanultam, pihentem stb., ma például szúnyoghálót szereltem a szúnyoghálós ablak elé 😀 Mivel tegnap este a boltból hazafelé jövet egy legalább 12 centis mukadét láttunk, ezért úgy gondoltam, megerősítem a szobám „védelmi rendszerét” 😀 Tehát a szúnyoghálós ablak elé felszereltem az otthonról hozott szúnyoghálót. Ide aztán mukade be ne tegye a száz lábát! 😀 Tegnap-tegnapelőtt elkészítettem az udont, amit az előző kiránduláson kaptunk, egész jó lett. Közben elfogyott az otthonról kapott szalámim, kolbászom, csokim, lassan vissza kell térjek a rizsre 😀 Közben koreai történelmi sorozatokat is nézek újra (evés közben), készülve az augusztusi kirándulásomra. Hát nagyjából ennyi történt az elmúlt egy-két hétben. Biztos sok apróságot elfelejtettem már, amiket meg akartam volna írni, hogy megmaradjon az utókornak, de hát így jártam 😀

Az Aoi macuriról azért csináltam jó pár képet, íme: