[261-263. NAP] Marék Veronika az Oszakai Egyetemen és a magyar szakosok diafilmfordításai. A zaklatós bácsi és az elájulós néni. Séta a városban. Levélfeladás, órák. Az ebédlő eddig felfedezetlen emelete, csomagok. Képek!

Szerdán Marék Veronika, A kockásfülű nyúl, a Laci és az oroszlán és megannyi más híres magyar rajzfilm és gyerekkönyv szerzője látogatott az Oszakai Egyetemre. A könyvtárban tartott rendezvényen mi is részt vettünk. Egyúttal a csütörtöki és pénteki napokról is írok.

Szerdán a hjógai kandzsis első óra után az ebédszünetben tutorozás volt, direkt foglaltam jó sok helyet, hogy majd megint sokan leszünk, végül kiderült, hogy a négy csak Nina jött, meg mi voltunk ugye, négy magyar. Aztán a kajálás után mentünk a könyvtárba, ott volt ugyanis a „közönségtalálkozó”. Először a Marék Veronika könyveit japánra fordító, régen magyar szakot végzett hölgy mesélt arról, hogy találkozott a könyvekkel és a szerzővel, illetve hogyan zajlik a munkája. Aztán kis szünet következett, ekkor a fordító hölgy férjével beszélgettünk, elmondta, hogy kb. két éve költöztek Japánba, és most tanulja a nyelvet, szó esett még a nyári melegről és a torrentezésről is, majd megérkezett a szerzőnő is, aki beszélt munkájáról, két magyar szakos diák tolmácsolt (meg persze Vaszeda szenszei is), aztán megnéztünk két A kockásfülű nyúl-epizódot. Ezután Marék Veronika játékos rajzos mondókákat (nem tudom, milyen néven futnak ezek hivatalosan :D) mutatott be, majd egy magyar szakos diák is bemutatott egy hasonlót. Ezután pedig diafilmeket néztünk, mégpedig azzal a japán felirattal, amit Levente óráján a magyar szakosok készítettek. Jópofa volt ez a kis rendezvény, és nagyon meg is lepődtem azon, hogy a japánok körében mennyire ismertek ezek a gyerekkönyvek, szinte mindenki olvasta gyerekkorában a japánok közül… Én bevallom őszintén, csak A kockásfülű nyulat ismertem ^^”” Az egésznek a végén lehetett autogramot kérni a szerzőnőtől, mi addig Lacival (Attila órára ment, mi ellógtuk a dzsójó kandzsit) a könyvtárosnőkkel diskuráltunk. Amit még meg kell említeni, megjelent az előadáson a külföldieket zaklató furcsa bácsi! Még október környékén írtam róla, amikor Bogi és Viktor mesélte, mennyire nyomul a bácsi a külföldiekre. Na most megjelent az előadáson, szorgalmasan jegyzetelt, leírta például a füzetébe azt, hogy „A kockásfülű nyúl Lejátszás Epizódok” 😀 Aztán a diafilmvetítésen elaludt, majd az autogramosztás idei kavarodásban nagyon aktív volt, ment oda a magyar vendégekhez, meg hozzánk… Ja és hihetetlenül hosszú, ősz kósza szőrszálak lógnak a nyakából! XDDDDD És ki volt még ott a közönségben? A múltkori buszmegállóban elájulós néni! Nem vagyok 100%-osan biztos benne, le is fényképeztem a közönséget, hogy megmutassam Annamarinak, hogy vajon tényleg ő volt-e az, de én hülye, kitöröltem véletlenül végleg azt a képet, szóval 100%-osan biztos már nem leszek benne, de nagyon úgy tűnt, hogy ő az 😀

Miután véget ért minden, már belelógtunk az 5. órába, így hát arra már nem mentem be, Lacival nem akartunk még visszamenni a koleszba, így hát lepakoltunk, és átsétáltunk a boltba. Elég hülye idő volt, kezdett esni, állt el, szitált, nem lehetett tudni, most esik-e, vagy sem. Közben a csomagküldésről is beszélgettünk többek között, Laci is akar hazaküldeni könyveket, így dobozt keresett, de a Friend Martban nem volt, így hát úgy döntöttünk, hogy lemegyünk a Maruyasuba és a többi üzletbe. Vagyis megint lepakoltunk, és végül egész Aodancsiig elsétáltunk, nekem tanulnom kellett volna, de nem volt kedvem, szóval mentem én is, de jó volt, eldiskuráltunk, jólesett a kis séta is, csak az idő volt elég furcsa. Aztán amit még intéztem szerdán: megint beadom a pályázatomat a köztársasági ösztöndíjra, de ez ugye Japánból elég macerás. Mivel az űrlapon egy pár dolog számomra nem volt egyértelmű, illetve azt is el kellett intézzem, hogy csináljon a TO nekem indexmásolatot, hívogattam innen a TO-t. A Károli TO-járól azt kell tudni, hogy van vagy húsz telefonszám, és általában egyiket se veszik fel 😀 Próbálgattam sorra a számokat, nem feleltek sehol sem, így hát felhívtam a Dékáni Titkárságot, elvégre oda kell leadni a pályázatot. Na itt felvették, egy kedves hölgy elmagyarázott néhány dolgot, de még ezzel sem tudtam meg mindent, így tovább próbálkoztam a TO-nál. Na az angol szakos ügyintéző telefonszámán felvették, közben kiderült, hogy pont a japán szakos ügyintéző vette fel, a visszhangzó vonal ellenére sikerült valahogy megértetnem magam, és az ügyintéző hölgy is nagyon készséges, rendes volt. Ahhoz képest, hogy első évben mindenki rettegett a TO-tól, mert nem voltak túl kedvesek és segítőkészek, én más második év végén is megjegyeztem, hogy fejlődik a hivatal, új, segítőkész, rendes arcok jelentek meg, és idén is azt hallom, hogy megváltozott a mentalitás. Ezt a fejlődést én csak üdvözölni tudom!

Csütörtökön edzeni voltam, aztán megint lesétáltam Aodancsiig, hogy feladjam az ösztöndíjhoz szükséges papírokat Magyarországra. Ez sikerült is, egyúttal azt is megtudtam, hogy nem kell 1000 jent hagyni a számlánkon ahhoz, hogy tovább éljen a számla, ha lenullázzuk is, akkor is díjmentesen fenntartható a számla, és így nem kell újat nyitni, ha a jövőben ismét Japánba kerülnék. Hazamentem, Jamamoto, Ószaki órája rendben lejárt, más nem igazán történt.

Pénteken megint edzés, aztán tutorozás, mégpedig (mivel azt hittük, sokan leszünk, közben voltunk hatan, a három magyar és a három tutor :D) az ebédlő második szintjén lévő helyiségben. Ez régen kávézó volt, de az megszűnt, és átalakították ilyen pihenőhelyiséggé, vannak asztalok, székek, nagyon kulturált, majd jövő héten lefényképezem. Én most láttam ezt először! Órák után takarítottam, pakoltam, tanultam, N1-re gyakoroltam, a teendőimet ma is folytatom. Aztán megjött a könyvrendelésem meg Magyarországról a csokiszállítmányom :3 Ma megint megrendeltem néhány maradék könyvet, így a rendelési listám végére értem, most már csak 1-2 újabb kötet van a listámon, több nagy rendelésem nem lesz. Nem is tudom összeszámolni hirtelen, mennyi könyvet „exportáltam” haza, otthon majd mindenképp megszámolom őket 😀 A lényeg az, hogy pakoltam itt őket, jövő héten indítom a már elkészült csomagot, aztán lesz még egy könyvcsomag, de előtte a dokumentumjaim, pamfletek, jegyzetek stb. indulnak haza, aztán majd közvetlenül hazamenés előtt hazarepülnek a kisebb emléktárgyak és a rizsfőző is… Hiába, el kell készülni már ezekre is, hogy aztán ne szeptemberben kelljen kapkodni 🙂

Jöjjön a galéria Marék Veronika látogatásáról!