[273-277. NAP] Órák. Fejlemények a hazamenéssel kapcsolatban. Telefonálás Koreába. A biztosítási csekk. Tantermek=jégvermek. Egyebek.

Lássuk az elmúlt hét eseményeit – újabb intézkedés volt a hazamenésünkkel kapcsolatban, telefonáltam Koreába, a tanárok meg vannak bolondulva a légkondiért…

Hétfőn a „gagyi kandzsis órával” (így hívom újabban, mivel a múltkor a 場所 meg a 台所 szavakat kellett megtanuljuk -___________-) kezdtünk, már itt is át kellett üljek más helyre, mivel pont a fejem fölött nyomatták a légkondit… odakint volt max. 28 fok, de mivel már lehet használni a légkondit, a tanárok a kinti hőmérséklettől függetlenül nyomatják. Óra végére jól megfagytam, már vártam, hogy kimehessek a normális hőmérsékletű folyosóra. Átmentem a Harada-féle órára, ott egész tűrhető idő volt… amíg meg nem jött a tanár, és fel nem nyomta a légkondit. Na erről a teremről tudni kell, hogy egy pici terem, kb. 10-12 fős órákhoz… öt perc alatt lehűl vagy felmelegszik, ha megy a légkondi. Már amikor fél órája ment a légkondi, akkor már nem bírtam tovább, mondtam a tanárnak, hogy kapcsoljuk már le. Egy mianmari csajszi nagyban helyeselt, láttam, hogy ő is meg van már fagyva. A tanár azt mondja: „ja, túl hideg van?”. Hát mondom, csak olyan, mintha egy hűtőben ülnénk… Amúgy nem értem. A japán tanárok nem vesznek pólót vagy rövidnadrágot, fel vannak öltözve, egyik tanárnőn sál is volt, csütörtökön Jamamoto is vastag cipőben, mindenkin több réteg ruha van, a légkondit viszont nyomatják… nem lenne értelmesebb mondjuk nyáriasan felöltözni a hűtés helyett? Na mindegy, eljött az az időszak, hogy nyáron, 30 fokos melegben pulóvert meg zoknit kell vigyek az órákra… lehet, hogy még a télikabát és a vastag paplan is előkerül? 😀 Amúgy Harada óráján, hogy kitöltsük az időt (csak a repótok javítása nem venne igénybe másfél órát) egy tanulmányt olvasunk a színek szerepéről Shakespeare szonettjeiben. ?????????????? Miért pont ezt? Annyira nem releváns…

Hétfő volt az ösztöndíj érkezésének napja, szóval a lyukasórámban ki is vettem a pénzt, elszortíroztam a különböző kiadásokra, aztán átmentem a boltba. Nem volt jó ötlet annyi mindent összevásárolni… Vettem egy 5 kg-s rizst, két 2 l-es Aquariust, hoztam 2×2 liter vizet, meg egyéb apróságokat is… Hát alig bírtam ebben a dögmelegben hazacipelni mindent, összecsavarodtak a zacskót fülei, minden bajom volt 😀 Befizettem a biztosítási csekket is. Erről múlt héten elfelejtettem írni, arról, hogy jártak a többiek a biztosítással. Kaptunk kb. egy hónapja egy papírt a minói városházától, hogy nyilatkozzunk, mennyi volt a keresetünk az elmúlt évben, hogy ez alapján megállapítsák az ez évre fizetendő biztosítást. Nem tudtam, mit írjak be a papírra, így hát megkérdeztem a CJLC irodájánál, mondták, hogy 0 jent kell írni, illetve azt a megjegyzéshez, hogy „külföldi cserediák, hazatérés előreláthatólag 2014 szeptemberében”. Jó, ki is töltöttem, mondtam Attilának, Lacinak is (ők se tudták, hogyan töltsük ki, beleszámít-e a keresetbe az ösztöndíj, vagy hogy működik ez), vissza is küldtük a papírt. Később megkaptuk a csekkeket, 1700 és 1600 jen körüli összegekkel. Múlt héten aztán megyek Szano órájára, jön az olasz, kérdezi, hogy én kaptam-e csekkeket. (Ekkor már bent volt Szano.) Mondom, igen. Erre mondja, hogy „de miért ilyen nagyon drága?”. Mondom, kábé ugyanannyi, mint az előzőek voltak. Azt mondja, nem, nézzem meg, 7000 meg 8000 jen. Mondom O.o . Szano felfigyelt ekkor, kérdezi, mi a gond, mutatja neki az olasz, hogy neki milyen drága, bezzeg nekem 1600 jen. És az indiainak meg a lengyel lánynak is ugyanúgy drága! Szano is gondolkodik, mi lehet… Mondom neki, visszaküldtétek ti a papírt a hivatalnak? Azt mondják, milyen papírt. Hát mondom, amit múlt hónapban kaptunk a városházától, hogy nyilatkozzunk a keresetünkről. Hát persze azt nem adták fel. Sokan meg se nézik a postaládájukat! Ott rohad a sok papír, boríték, szórólap a ládában, majd kiesik a földre, de nem szedik ki! (És sokan közülük nálam idősebbek! Ilyen 24-25 évesek is vannak… igazán felelősségteljes emberek, mi?) Szóval nem küldte vissza egyikőjük se a papírt, így hát gondolom, valami átlagbér vagy minimálbér alapján kiszámolták nekik, hogy akkor fizessenek 8000 jen biztosítást. Most aztán járhatnak ügyeket intézni a hivatalokba… vagy szimplán nem fizetnek biztosítást, aztán ha neadjisten történik velük valami, akkor nézhetik… na mindegy. A cipekedés, csekkbefizetés után aztán Szano órájára mentem, az rendben lejárt, de természetesen ő is nyomatta a légkondit.

Aztán hétfő délután telefonáltam Koreába. Mivel augusztusban, amikor Koreába megyek kirándulni, Kjongdzsu városát is felkeresem (régen a Silla királyság fővárosa), itt pedig, mivel a látnivalók eléggé szét vannak szórva, egy buszos kirándulás keretén belül szeretném bejárni a helyeket. Az utazási iroda honlapjának van egy – kicsit nehezen ugyan, de azért érthető – angol változata is, foglalást viszont csak telefonon lehet leadni. Na, felhívtam a kirándulás szervezőjét, valamit mondtak a telefonba koreaiul, mondom „Hello! Do you speak English?”. A válasz: „öööö…. öööö… English? ööö… nóóóóó”. Mondom nekik, „日本語、できますか？”. A válasz: „いいえ—いいえ—日本語いいえ”. Na mondom, akkor megpróbálom még egyszer angolul. Mondom, „I would like to make a reservation for the Silla History Tour, but first I would like to ask some questions about it”. Erre: „öööö…. öööööö….. ööööö… *valami blabla koreaiul*…. FÓNNÁMBÖR!” És elkezdett rossz angolsággal lediktálni egy telefonszámot. Oké, megköszöntem, letettem. Felhívtam a másik számot. „Do you speak English?” – „English? Ööö, little!” – „日本語ができますか？” – „すみません、日本語ができません。 English is better!”. Hoppá, haladunk! Elmondtam a dolgokat, mit szeretnék megkérdezni (hol ér véget a túra, hogy jutok vissza a szállásomra stb.), tök jól megértett szerencsére (angolul), el is jutottunk a foglalásig, mondom az időpontot, nevemet, állampolgárságomat, majd….. megszakadt! Tárcsázok újra, erre: „こちらはソフトバンクです。” Ajjaj! Igen, lement a pénz a sok nemzetközi hívással… hisz a TO-t is hívtam múlt héten (több számot is tárcsáztam), a Dékáni Hivatalt is, aztán egyszer anyut is az ösztöndíjpályázatos papírokkal kapcsolatban, aztán ugye Koreát… Na, átmentem a kombinibe, és vettem egy 5000 jenes kártyát, a 3000-esben nem bíztam… Mérgelődtem, hogy ki kell adjak ennyi pénzt, másfelől annak viszont örültem, hogy az 5000-es kártya nem csak két hónapig jó, hanem egészen októberig, szóval ha addig nem beszélek sokat, többször már nem kell feltöltsem a telefont. Hazaértem, visszahívtam őket, befejeztem a foglalást, majd mondta a csajszi, hogy visszahív, és ad egy foglalási számot. Oké. Nem hívott amúgy.

Másnap reggel DR volt, kijavítottuk az újonnan írt dolgokat a repótomban, mondta Szano, hogy szerinte én haladok a legjobban a repótóval, hát mondom, nem szeretném július végére hagyni a dolgot. A következő DR-re már tényleg be szeretném fejezni. Csak hát itt van a JLPT is… eléggé lutri lesz ez szerintem, a kandzsikat, nyelvtant tudom, a hallott és olvasott szöveg értésével nem szokott problémám lenni, de a goi, vagyis a szókincs… a sok szinte egyforma igét meg hangulatfestő szót nemigen volt még időm megtanulni… hát meglátjuk. Ha esetleg nem sikerül, az se baj, megyek decemberben ismét, addig átnézek mindent.

A héten a tutorozások elmaradtak, múlt héten nekem nem volt időm, ezen a héten a tutoromnak jöttek közbe dolgok, szóval nem tutoroztunk. Kedden még a hazamenéses papírral kapcsolatban kérdeztem az irodában, ugyanis megkaptuk e-mailben a dokumentumot, amit ki kell töltsünk a hazamenésünkkel kapcsolatban, és még egyszer rákérdeztem, hogy akkor második választásnak írhatok-e egy szombati napot. A TO-s pasas rákérdezett, és azt mondta, hogy ha nincs más lehetőség, akkor igen. Szóval a papírt el is küldtem kedden, átnéztem jó sokszor, nehogy hiba maradjon benne, aztán szerdán, ahogy kérték, vittem az útlevelemet és a zairjú kádómat lefénymásoltatni. Mondták, hogy én vagyok az első, aki visszaküldte meg behozta a dolgokat. Hát mondom, én jobb szeretem minél előbb letudni a kötelességeket 😉 A hazamenéssel kapcsolatosan amúgy lesz egy kolis tájékoztató is (ahogy a régi koleszvezető bácsi hirdette volna: „szpesöl míting”) jövő kedden, erről is írok majd. Amúgy pakolásztam is a szobámban, összeraktam, ami már nem fog kelleni szeptemberig stb., nem hagyom a pakolást se az utolsó pillanatra, ami már nem kell, az megy már most a táskába.

Szerdán voltak szokásos kandzsis órák, a júreies órán majdnem elaludtam, a térképes órán majdnem megfagytam, este nem éreztem jól magam, így kábé 10 órát aludtam… Csütörtökön semmi érdekes nem volt, ha azt nem számítjuk érdekesnek, hogy Ószakinál egy olyan történelmi filmet nézünk, amelyben jamagatai nyelvjárásban beszélnek… nem sokat lehet érteni belőle 😀 Pénteken aztán takarítottam, tanultam stb., megint felhoztam a mérleget, és mérgelődtem, hogy az a néhány könyv, ami a múltkori és a most feladandó csomagokból kimaradt, már megint vagy 5 kiló… lemértem a rizsfőzőt is, meg itt variáltam mindennel. Szombaton Kiotóba akartam menni a még nem látott helyeket bejárni meg a Book Offban a nem kellő könyveket eladni, meg órát venni… de mivel esőt jósoltak, ezért holnap (vasárnap) megyek majd.