[305-307. NAP] Tendzsin macuri – avagy ekkora tömeget még nem láttál! Oszaka nagy fesztiválja. Minó macuri – kisvárosunk fesztiválja. Felvonulás. Galériák!

Múlt hétvégén két fesztivál is lezajlott a közelben: Japán három nagy macurijának egyike, a Tendzsin macuri Oszaka belvárosában (a másik a Gion macuri volt, melyről két bejegyzéssel lentebb írtam, a harmadik pedig tokiói Kanda macuri), illetve kisvárosunk fesztiválja, a város különböző klubjait, társadalmi szervezeteit, iskoláit felvonultató Minó macuri. Ezeket mutatom most be.

A Tendzsin macurit pénteken délután tartották Oszaka belvárosában. A fesztiválnak már az előző napokon is voltak eseményei, de a fő felvonulás pénteken zajlott. Az Oszaka Tenmangútól indul a menet, elérnek Jodojabasiig, ott felmennek a Nakanosimára, végigvonulnak Nakanosimán, majd hajóra pakolják magukat, és a folyón hajókáznak fel-alá, míg a jónép a folyó partján felállított jataioknál kajál és tömörül 😀 Na de kezdjük az elején. Délután lementem Jodojabasiig, és ott elindultam a Nakanosimán… elértem a sziget közepére, amikor rájöttem, hogy hülye vagyok, hát nem a sziget túloldalán jönnek fel a szigetre, hanem ott, ahol a vonatmegálló volt, így visszafordultam, de szerencsém volt, mert így találtam egy árnyékos helyet, ahol nem is voltak annyian, ahonnan lehetett látni a menetet.

A menet kicsit szétesettnek tűnt, le voltak egymástól maradva a felvonulók, volt, aki cigizett, beszélgettek, kicsit ilyen gengszter-kinézetűek voltak a résztvevők, szóval a kiotói macurikhoz képest ez eléggé, ahogy a japán mondja, „gehinnek” tűnt. Mivel lassan jöttek csak a felvonulók, elindultam velük ellentétesen, hogy közben haladjak valamerre. Végignéztem a menetet, lefényképeztem őket, aztán kerestem egy kajáldát, hogy egyek valamit. Közben egyre nagyobb lett a tömeg, ahogy közeledett a 6 óra, amikor is hajóra száll a menet. Miután megkajáltam, a Tendzsinbasi sótengaion indultam lefelé a part felé… na itt már kezdett borzasztó nagy lenni a tömeg. Mindenfélét árultak, még a kombinik is kipakoltak az épületük elé, piákat árultak behűtve. Nagyon nagy volt a hőség aznap is. Leértem a partra, épp akkor indultak el az első hajók, akkor érkezetek meg az utolsó felvonulók. Sikerült fölmenjek az egyik hídra, onnan néztem a hajók indulását. Majd a túlsó parton továbbmentem a következő hídhoz, na ott már igazán durva lett a tömeg, csak úgy hömpölygött a nép. Igaza volt Kunikata szenszeinek, amikor azt mondta, akkor menjünk a Tendzsin macurira, ha nagyon sok japánt akarunk látni kis helyen 😀 Átmentem a hídon a túlpartra, ott megnéztem, mit árulnak a jataiok (kajásbódék), majd még ott kóvályogtam erre-arra, amikor összefutottam Erikával és a svájci barátnőjével, Fabival. Hozzájuk csatlakoztam, a tömeg közepén megvártuk a tűzijátékot. Azt mondták nekünk annak idején, hogy a Tendzsin macuri fénypontja a tűzijáték, nagyon szép meg minden, hát ez inkább lehangoló volt… egyperces kis tűzijátékok köztük öt-tíz perc szünettel… semmi extra. Közben be is sötétedett, így elindultunk hazafelé, a nagy tömegen átverekedtük magunkat, majd hazautaztunk. Azt mondom, egyszer jó volt, szép volt megnézni ezt a macurit, de ahogy a budapesti, augusztus 20-ai tűzijátékra sem mennék el semmi pénzért, hogy élőben lássam, úgy ide se jönnék el többször 😀 Tényleg durva a tömeg. Hazafelé aztán, mivel azt hittem, hogy a kitaszenri egyik szűpá már zárva van, a másik, drágább szűpában vettünk kaját, vettem egy leértékelt dinnyét is, de a szaitói szűpában vett dinnyével ellentétben ez borzalmasan rossz volt. Aztán a buszmegállótól a koleszig mindenféle állatokat láttunk, macskát, kabócát, kabócának a levetett páncélját, mukadét, csótányt és valami furcsán nagy cincérszerű bogarat 😀 Jó kis helyen lakunk 😀 A macuriról a képeket tessék megnézni amúgy, azok beszédesebbek az én leírásomnál.

Szombaton aztán nem történt semmi különös, készültem a koreai útra továbbra is, meg a gagyi kandzsikat tanultam a hétfői dolgozatra.

A Minó macurit vasárnap délután tartották, a minói városházától a minói állomásig ment a menet, illetve egy közeli parkban itt is voltak jataiok, kajáldák, és egy nagyszínpad is. Ahhoz képest, hogy Minó nem egy nagy város, itt is sikerült jókora tömegnyomort produkálni. Szerencsére én korán odaértem (mivel innen óránként egyszer vannak csak buszok), így volt a járdaszegélyen ülőhelyem. Mindenképp akartam Juzuru-kunos (Minó kabalafigurája) legyezőt szerezni, de nemigen jöttek osztogatni, végül aztán a felvonulást követően a parkban kaptam mindenfélét 😀 Talán nem mondok újat azzal, hogy nagy hőség volt 😀 Amúgy azt talán eddig nem írtam, hogy a hőség mellett eljött a szemi-szezon is, vagyis a kabócaszezon, amikor is a fák megtelnek kabócákkal, és nagyon durván ciripelnek, amikor ezt írom, akkor is, a kabócák zaja szinte elnyomja a zenét, ami épp szól 😀 Majd rakok fel videót erről is. Tehát vissza a macurihoz. A polgármester és más fontos személyek elvágták a szalagot, majd megindult a menet. Tényleg mindenféle klub és szervezet részt vett. Jött az Orendzsi Juzuru busz, nyugdíjasklubok, rendőrzenekar, az Önvédelmi Erők zenekara, a Szóbu Gattai (buddhista szekta) zenekara, minden alsó középiskola zenekara, még az óvodának is volt zenekara, tánccsoportok, Down-kórosok tánccsoportja is volt, a végén joszakoi-csoportok (köztük az a „Va” nevű csapat is, akiket még tavaly a host familys potluck partin láttam), még a Handainak is volt joszakoi-csapata. Egy élmény volt, nagyon jópofa volt az egész, és öröm volt látni, hogy ennyiféle csoportba szerveződnek a japánok, kitartanak különféle klubok mellett, együtt szervezik ezt az egészet. Jó buli volt 😀 Most sietek, így nem írom oda a képgalériába a képek alá, kik vonulnak épp a képeken, de szerintem azért ki lehet találni. Miután lejárt a menet, visszaindultam az állomás felé, de megláttam azt a parkot, amiről az előbb írtam, útba ejtettem azt is. Na ott volt a legnagyobb a tömeg. De legalább sikerült legyezőket szereznem 😀 Itt is mindenféle programok voltak, főleg gyerekeknek, de kint voltak pl. az Önvédelmi Erők is, fel lehetett ülni egy harci járműre 😀 Ezután visszasétáltam a Minó állomásra, ahol épp szembejött velem a Matani Dzsútaku felé tartó busz, ami azt jelentett, hogy kábé egy órát, egy és negyed órát kell várjak a következő buszra. Gondolkodtam, hogy lesétálok a 171-es főútig, és végigmegyek ott, de végül elvetettem az ötletet, helyette találtam egy takojaki-sütödét, bevásároltam, és a buszmegállóban megettem, majd pedig átnéztem a törijegyzeteimet a hétfői Szano-féle dolgozatra.

Jöjjenek a galériák, érdemes most is továbbkattintani! 😉 Mindhárom macuriról (Gion, Tendzsin, Minó) lesz sok-sok videó is, de azok majd később, egy közös posztban!

Tendzsin macuri (+ névnapi dinnye + rizsfőzőben készült maccsás süti + cica)

Minó macuri