Koreai kirándulás,  Napi beszámoló

[315. NAP] Korea-kaland – 2. rész. Utazás a történelmi sorozatok világába: az MBC Dramia. Koreai vidék = Románia? Átváltozásom koronaherceggé :D Újabb szöuli látnivalók (buddhista templom, folyópart, kilátó stb.). Képgaléria!

A Korea-kaland második napján már el is távolodtam Szöultól: a koreai történelmi sorozatok forgatási helyszínére, az MBC Dramiához utaztam.

Reggel korán keltem, majd elmentem a szállás közelében lévő Angguk metrómegállóig, és elmetróztam a Nambu Bus Terminalig. Ekkor egy kicsit szemerkélt az eső, de nem volt vészes. Megtaláltam a buszállomást, és a váróteremben megvettem a jegyemet Pegamig. Eddig kell ugyanis menni először, ha az MBC Dramiához igyekszik az ember. Húszpercenként vagy félóránként van amúgy busz Pegamba. A papírra, amit vittem, előzetesen kinyomtattam, hogy „kérek egy buszjegyet Pegamig”, meg „kérek egy buszjegyet Szöulig” koreaiul, a neten megtaláltam, és ezt vittem magammal, ezt mutogattam 😀 (Ja, ha valaki Pegamot keresné, akkor a nem magyaros átírással „Baegam” néven keresse.) Volt még kábé negyed órám, húsz percem a busz indulásáig, addig üldögéltem a váróteremben, majd tíz perccel az indulás előtt kimentem a megfelelő kapun (több kijárat is van a buszok felé, mindegyik fölé oda van írva, hogy hányas kocsiállásról hová mennek buszok), mondtam az ott álldogáló egyik buszsofőrnek, hogy „Pegam?”, erre ő mutogatott, hogy menjek vissza, még nem jött el az idő. Visszamentem, és néztem kifelé az ablakon, aztán egyszer csak látom, megérkezett a buszsofőr, mások is elkezdtek beszállni, na én is kimentem, felszálltam. A buszról jut eszembe, ahogy Japánban is megfigyeltem, hogy az autók 90%-a hazai, Toyota, Suzuki, Nissan stb., úgy Koreában is megfigyelhető ez, az autók, buszok mind Hyundaiok, Daewoo-k stb., csak elvétve lehet látni nyugati márkát. A busz amúgy kényelmes volt, mellettem nem is ült senki, kicsit szunyókáltam is, de nem nagyon mertem, mert ugye figyelnem kellett, hol szálljak le. Viszont nincs kiírva a következő megálló, csak egy rögzített hang mondja be, így egyszer, amikor kihallottam valami Pegamot, akkor lementem a kis papírkámmal, amelyre az is rá volt írva, hogy „Pegamnál szeretnék leszállni”, és mutogattam, hogy ez-e Pegam. A sofőr visszamutogatott, hogy majd a következő lesz az. Oké. Összekészülődtem, és a következő megállónál leszálltam.

Az útitervem alapján valami harminc-akárhanyas buszra kellett volna szálljak az út túloldalán. A biztonság kedvéért megkérdeztem a távolsági buszokra jegyeket áruló kis bódéban, mire szálljak fel, hogy az MBC Dramiához jussak. A pasas viszont azt mondta, menjek vissza a túloldalra, és várjam meg a shuttle buszt, a 105-öst, 10:00-kor jön. Na de én gondoltam, nekem az a harminc-valahanyas is jó, így egy kicsit vártam a túloldalon, majd visszamentem az előző oldalra. A pasas meglátott, és mutatta, hogy nem-nem, menjek csak vissza! 😀 Visszamentem, de hát csak nem jött semmilyen busz, mondjuk még nem is volt itt az ideje. Továbbra is azt hittem, az én útitervem a jobb, így megint visszamentem a másik oldalra, és ott várakoztam. Mikor már eltelt háromnegyed tíz, és nem jött semmiféle harminc-valahányas busz, hát visszamentem oda, ahová a pasas tanácsolta. Közben néztem a pegami utcát, hát mondom, ez eléggé hasonlít a román vidékre, lepukkant épületek, öreg nénik virágos ruhákban stb. A buszmegálló tele volt öregekkel, mivel ott volt a helyi sztk. Mint később kiderült, a környéken mind kis falvak vannak, és ide járnak az anyókák gyógyszerért meg az orvoshoz. Na, egyszer csak megérkezett a 105-ös busz! A nénik is erre szálltak fel, mert az MBC melletti kis faluban laktak. Én is felszálltam, elindultunk. Ahogy kiértünk Pegamból, magas, lepusztult társasházak, szemétkupacok, rossz út, kosz fogadott, na mondom, ez tényleg román vidék 😀 Zötykölődtünk a busszal, az úton több fekvőrendőr is volt, a kis busz hatalmasokat ugrott rajtuk. Közben az öreg nénik, mint valami kiskirályok (királynők :D), hangosan kiabáltak a buszban, mindenki más csendben volt. Gondoltam, úgy látszik, tényleg igaz, hogy Koreában az öregeknek nagyon magas pozíciójuk van, nem szólt rájuk a buszsofőr meg senki (konfucianizmus?). Egyszer csak a buszsofőr kiszúrt egy másik nénit az út mentén baktatni (amúgy tényleg a semmi közepén mentünk, rizsföldek meg mezők között), megállt (nem volt buszmegálló meg semmi), kikiáltott, hogy nem akar-e a néni felszállni, hát persze hogy akart, felszállt, és mentünk tovább 😀 Az MBC előtti megállónál, a faluhoz vezető bekötőútnál aztán leszállt az összes néni, ketten maradtunk a buszon, ami szerencsésen begördült az MBC Dramia parkolójába, ahonnan már látszott az az épület, melynek falára a sorozatok főszereplői (Dongi, Tokmán, Dzsanggüm stb.) voltak felfestve.

Megvettem a jegyet, majd felbaktattam a dombon, közben megcsodálhattam a forgatás alatt készült képeket. Megérkeztem a főépületbe, ahol a kis „kávézó” van, itt lehet beöltözni a sorozatbéli jelmezekbe. Ezt már régóta terveztem, mondom, ez biztos jópofa dolog, muszáj lesz kipróbálni. Bementem, kérdezem, „do you speak English?”, hát persze „English nooo”, de nagy szerencsémre az egyik hölgy tudott japánul! 🙂 Megörvendtem, tudtunk kommunikálni. 50 000 vont fizettem, ebben benne volt a beöltözés, egy fotó, amit egyből meg is kapunk kinyomtatva (ilyen háttér elé kell beállni, melléd állítanak ilyen kartonból kivágott sorozatszereplőt 😀 ) meg szuvenírek, mégpedig ilyen kis kerek izék (szerintem ez a hagyományos női ruhára valami felvarró, én sok mindent nem tudok kezdeni vele 😀 ) meg egy kártya alakú pendrive, rajta forgatás alatt készült képpel. Utólag belegondolva a beöltözés meg talán még a szuvenír is megérte a csomagban, a kép viszont nem, mert a hölgy a saját gépemmel jobb képeket csinált, mint a „professzionális” eszközzel 😀 Szóval egy 20 vagy 30 ezer vonos opció talán jobban megérte volna. Na mindegy, emlék marad az a kép is. Szóval beöltöztem Csoszon-korabeli koronahercegnek, és lefényképeztek mindenféle díszlet előtt 😀 Jó móka volt, közben eldiskuráltam japánul a hölggyel, meg közben jött két japán középkorú nő is, ők is beöltöztek, meg furcsán néztek, hogy a koreai alkalmazott meg az európai turista japánul diskurál 😀 Itt töltöttem el tehát egy kis időt, majd felmentem az épületek közé. És aztán itt két-három órán keresztül bolyongtam, bejártam minden zegzugot, közben felidéztem a sorozatokat, melyik helyszín melyik sorozatban szerepelt. Egy élmény volt élőben látni azokat az épületeket, díszleteket, amelyeket eddig csak a tévében láttam! 🙂 Nem voltam amúgy sokan aznap ott, nyugis volt a hely, volt viszont sok darázs meg bogár meg pók, vigyázni kellett velük. Az eső eleinte nem esett, csak nagyon párás meleg volt, aztán később el-elkezdett csöpörészni, de nem volt nagy zápor. Mást nagyon nem tudok most elmondani erről, lőttem vagy 400 képet, akik szeretik a történelmi K-drámákat, nézzék meg, találkozhatnak pl. Misil palotájával A Silla királyság ékkövéből (Seondeok yeowang), vagy például a hvarangok gyakorlóterével (szintén a Sillából), aztán pl. a királyi zeneakadémiával / zenehivatallal A korona hercegéből (Yi San), meg hát ugye itt van a királyi palota, ami ugyebár minden sorozatban kötelező helyszín 😀 A közvádló hivatalában is jártam, csináltam képet a börtönben 😀 meg a hordszékben 😀 Vicces volt.

Már az utolsó épületeknél jártam, azt hittem, lekésem a shuttle buszt, de nem, pont elértem egyet, örültem neki. A buszon rajtam kívül egy japán házaspár ült 😀 Hát igen, a japánok nagyon szeretik a koreai történelmi sorozatokat, főleg a háziasszonyok, a host familys anyuka meg a szomszéd anyuka is nagy kanrjúdorama-fan 😀 Visszamentem tehát Pegamig. Pegamnál megvettem a jegyet vissza Szöulba, és vártam, hogy jöjjön egy távolsági busz. Jött egy, felléptem a sofőrhöz, mondom neki, „Szöul, Nambu?”. Integet, hogy nem. De volt más külföldi is, az is ugyanezt csinálta 😀 Aztán kábé tíz perc múlva jött egy busz, na az már Szöul Nambu volt 😀 Felszálltam, és ezzel visszautaztam Szöulba.

Szöulban aztán elmetróztam Kangnamig (Oppan Gangnam Style! :D), a Szamrung parkot akartam megnézni, ahol királysírok vannak, de hétfőn szünnap volt ott is. Így csak kívülről kukucskáltam be, és továbbsétáltam a Pongunsza templomig. Ekkorra ismét dögmeleg volt. A Pongunsza nagyon szép hely, szép templom, hangulatos. Teljesen mások amúgy a koreai buddhista templomok, mint a japánok, jóval díszesebbek, csicsásabbak. Meg a hívők is valahogy lelkesebbek, mindig vannak bent, akik kandzsikkal teleírt szövegeket bújva imádkoznak, meditálnak… Japánban ilyet nemigen szoktam látni.

A templom után tovább sétálgattam Kangnamban, mégpedig egy buszmegállót keresve. Nem találtam, így metróra szálltam, és jó sokat utaztam egészen a Parlamentig. Kívülről megnéztem a koreai országgyűlés épületét, majd lesétáltam a közeli folyópartra, a Joido Hanggang Parkba. Nagyon barátságosan ki van alakítva ez a park, van zöld terület, koncerteknek hely, kis szökőkút-féleség, ahol a kisgyerekek pancsoltak, padok, nagyon hangulatos hely, valami ilyesmit kéne otthon is kihozni a Duna-partból. A park végénél pedig ott van az út túloldalán a 63 Building, Szöul egyik legmagasabb épülete. Számos iroda található itt, meg persze szórakozási lehetőségek, akvárium, talán mozi is, butikok, kajáldák. Én a kilátóba igyekeztem, elég sokan voltak itt, családostul, várni is kellett. A kilátó igazából nem egyszerű kilátó, hanem „a világ legmagasabb művészgalériája”, mindenféle kortárs modern alkotások vannak kiállítva itt… de a kutyát sem érdeklik a festmények, mindenki csak elmegy mellettük, és a kilátást nézi XDD De komolyan, egy embert se láttam, aki ne a tájat, hanem a festményeket csodálta volna 😀

A kilátó után elsétáltam egy másik metrómegállóig (ekkor kicsit esett az eső), ismét Mjongdongig mentem, a Namszangol Hanok Village-et kerestem, de nem találtam (nem is baj, mert már sötétedett), végül aztán a Mjongdong katedrálist néztem meg, majd hazatértem a szállásra. A Korea-kaland folytatódik 😉 Tessék képeket nézni!

galéria

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

A weboldalon sütiket (cookie-kat) használunk, melyek segítenek minket a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. A honlap további használatához, kérem, engedélyezze a sütik használatát. További információ

Weboldalunkon „cookie”-kat (továbbiakban „süti”) alkalmazunk. Ezek olyan fájlok, melyek információt tárolnak webes böngészőjében. Ehhez az Ön hozzájárulása szükséges. A „sütiket” az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény, az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001. évi CVIII. törvény, valamint az Európai Unió előírásainak megfelelően használjuk. Azon weblapoknak, melyek az Európai Unió országain belül működnek, a „sütik” használatához, és ezeknek a felhasználó számítógépén vagy egyéb eszközén történő tárolásához a felhasználók hozzájárulását kell kérniük.

Bezárás