[316. NAP] Korea-kaland – 3. rész. Újabb látnivalók Szöulban! Paloták, börtönmúzeum, templom, olimpiai park stb. Elvegyülés a japán turisták között. Képgaléria!

A Nipponföldi krónika kábé egy hónapja megrekedt Koreában, Szöul közepén 😀 Azóta sok minden történt, lassan haza is megyek, így hát az elkövetkezendő pár napban a kedves olvasókra zúdítom a maradék Koreát, Nagoját, Okinavát, a nyelvvizsga-eredményt, a csomagküldéseket, a hazamenéssel kapcsolatos intézkedéseket, a tárgyfelvételeket, a prezentációt, az évzárót, Vakajamát a macska állomásfőnökkel, Himedzsit, több ezer képet és kábé száz videót! 🙂 Most tehát folytatódik a Krónika, mégpedig a Korea-kaland harmadik napjával! 😉

Kedden, a harmadik napon Szöul további nevezetességeit fedeztem fel.

A napomat a Csongmjo-szentélyben szerettem volna kezdeni, de kiderült, hogy ott pont kedden van a szünnap, így átballagtam a Cshanggjonggung palotába, és ezt jártam körbe. Itt ismét kapcsolódik a kirándulásom a sorozatokhoz, mégpedig A korona hercegéhez (Yi San), mivel ha jól emlékszem, itt született Iszan stb. Erről sokat megint nem tudok írni, körbenéztem, tessék megnézni a képeket. A Cshanggjonggung után átmentem a Cshangdokkungba, a szomszédos palotába (hátul van egy átjáró a két palota között). Itt a főbb épületeket mindenki megnézheti egyedül, a Titkos Kertet viszont csak vezetéssel lehet bejárni. A leghamarabb a japán nyelvű vezetés indult, így arra kértem jegyet. Amíg a vezetés kezdődött, körbejártam azokat a részeket, amelyek egyedül is megtekinthetők. Itt aznap nagyon sok turista volt, megkockáztatom, hogy talán még több is, mint a Kjongbokkungnál (talán azért, mert aznap volt a Kjongbokkungnak is a szünnapja, és ide jöttek ahelyett?). Angolul beszélő csoport, kínaiul beszélő csoport, japánul beszélő csoport, mindenféle emberek voltak, összevissza mászkáltak, akadályoztak a mozgásban 😀 Szép volt ez a palota is, de mivel már a sokadik ugyanolyan jellegű hely volt, amit láttam, így már nem voltak annyira lelkes, mint az első napon. Persze, történelmileg fontos, építészetileg is, szép, de amikor az ember már az ötödik hasonló épületegyüttest látja, akkor már kicsit uncsivá válik a dolog. De azért bejártam természetesen az egészet, mindent megvizsgáltam, majd visszatértem a bejárathoz, ahonnan a Titkos Kertbe vezető túra indult. Körülöttem már kezdtek japánok is gyülekezni, aztán amikor elérkezett az idő, odamentem a bejárathoz.

Elkezdődött a túravezetés, beszélt egy sort az idegenvezető, már akkor is furán néztek rám a japánok. Aztán elindultunk, hallom, hogy valaki azt mondja mögöttem, hogy „dehogy tud!”. Hátrapillantottam, majd vissza előre, és mentem tovább. Egy-két perc múlva az előző illető, aki amúgy egy apuka volt, odajött hozzám (valamit megsejthetett abból, hogy hátranéztem), és megkérdezte, hogy beszélek-e japánul. Mondom, igen. Erre a felesége: „ugye, mondtam, hogy tud japánul!” :DDD Aztán utána még kérdezgettek, honnan jöttem stb., de annyira nagyon nem mertek 😀 Amúgy a túra érdekes volt, megtudhattunk érdekes dolgokat pl. az ondolról, a hagyományos koreai fűtésrendszerről, meg a Csoszon-dinasztiáról. És persze szép is volt a kert, ismét csak a galériát tudom ajánlani.

A Titkos Kert után a… következő palotához mentem, aminek most le kell csekkolnom a nevét, mert japánosként borzasztó nehéz megjegyeznem ezeket a kjongokat meg kungokat 😀 És meg is van! Unhjongung! Ez már egy újabb palota, teljesen más stílusban épült, mint az előzőek, kisebb is, és ráadásul ingyenes a belépés! Az épület egyes termeiben pedig életnagyságú bábuk mutatják be a királyi család életét. Érdekes volt. Amikor továbbindultam, látom, hogy valami 3000 vonért be lehet itt is öltözni korabeli ruhába. Elindultam a következő állomás felé, aztán arra gondoltam, 3000 vont megér az, hogy ezúttal pl. Csoszon-korabeli katona legyek! :DDD Szóval visszamentem, de sajnos épp ebédszünet volt, így mondták, hogy 13 óra után menjek vissza. Oké. A terveim alapján amúgy eredetileg ezen a napon még az N Seoul Towerhez mentem volna fel felvonóval, azonban aznap olyan párás volt a levegő, hogy messzire nem lehetett ellátni, gondoltam, hiába is megyek fel a toronyhoz, nem fogok látni semmit. Így hát megváltoztattam a terveimet. Mivel volt még időm 13 óráig, megnéztem a Thapgol parkot, ha jól emlékszem, ez a japánoktól való függetlenségi mozgalom egyik fontos helyszíne volt, aztán pedig a szállásomhoz közel lévő Csokjesza templomot néztem meg. Lehet, hogy már írtam erről, a koreai buddhizmus, a koreai templomok sokkal színesebbek, mint a japánok. A japán templomokban általában csak turistákat látok, meghajolnak, összeteszik a kezüket, ennyi. Itt viszont egy csomó embert láttam, akik bújják a kandzsival írott szútrákat, hosszasan imádkoznak stb.

A templom megnézése után hazaugrottam a szállásomra, megebédeltem, majd visszamentem az Unhjongunghoz fényképezkedni. Az öltöztetős nő nem tudott jól angolul, azt hittem, hogy az utánam érkező kínai lányokat felöltözteti, és utána kijön, hogy lefényképezzen minket tíz perc múlva („áutszájd! tenminit! fotó!”). Közben nem, ez azt jelentette, hogy tíz percig lehet rajtunk a ruha, és azalatt fotózkodjunk. De ugyebár én egyedül voltam, így magamnak kellett megoldani a fotózkodást 😀 Sikerült 😀 Aztán elkészültek a kínai lányok is, csináltunk egy közös fotót is 😀

Ezek után metróval a Szodemun börtönhöz mentem, ebben a börtönben tartották fogva annak idején a japánok a függetlenségpárti, lázadó koreaiakat. Jelenleg múzeumként üzemel, nagyon érdekes hely, bár van egy olyan érzésem, kicsit olyan a hely, mint a tokiói Jaszukuni-szentély mellett található háborús múzeum, mindkettő kissé túlzottan az adott nép szemszögéből, egyoldalúan mutatja be az eseményeket. A metróról jut eszembe, minden metróállomáson vannak kis szekrénykék gázmaszkokkal, védőfelszereléssel, egy esetleges támadás esetére. Hát hiába, na, ez Korea, nem Japán…

Az átvariált programom alapján következőnek a háborús emlékmúzeum következett. Hatalmas nagy, grandiózus épületről van szó, az épületen kívül pedig mindenféle harckocsik, fegyverek vannak kiállítva. Odabent pedig Korea összes háborújáról vannak kiállítások, persze a koreai háború a fő profil, de az ókori csatáktól kezdve mindenféle megtalálható itt. Jó hely ez, csak túl nagy, nekem szinte leszakadt a lábam/hátam, mire a végére értem 😀 De kétségkívül ajánlom mindenkinek.

A nap végére a Mongcshongthoszong erődöt és az Olimpiai parkot hagytam. Erről az erődről azt hittem, valami épület, vagy legalábbis romok találhatók itt, de nem, mint kiderült, egy kanyargós domb ez, ahol annak idején állt az erőd. A kilátás viszont nagyon jó innen, van futópálya, öreg bácsik futkároztak, mások sétáltak, kellemes kis park. De ne szaladjunk előre, először megnéztem az Olimpiai parkot, itt megtalálható a szöuli olimpián részt vevő államok zászlai, illetve mivel egy nagy, lebetonozott térről van szó, biciklisek, gördeszkások voltak sokan errefelé. Ezután mentem a Mongcshongthoszonghoz. Mivel már fáradt voltam, visszaindultam az Olimpiai parknál lévő metrómegállóhoz, amikor is közben böngésztem a kis útikönyvemet, és abban látom, hogy a Pekcse Múzeum este 8-ig nyitva van. Nagy volt a kísértés, hogy hazamenjek pihenni, de gondoltam, ha már eljöttem ilyen messzire (eléggé kiesik a belvárostól ez a hely), akkor egye fene, visszasétálok a Pekcse Múzeumhoz. Vissza is mentem, nem is bántam meg. A múzeum után a park másik végében lévő metrómegállóhoz mentem, hazaértem, így ért véget a harmadik nap.

Jöjjön a képgaléria!