[319. NAP] Korea-kaland – 6. rész. Az utolsó nap Szöulban. Namszan Park, N Seoul Tower, Tongdemun. A Dal Szöulban?! Képgaléria.

A koreai túra hatodik napja egyben az utolsó Szöulban töltött nap volt. Bepótoltam az elmaradásokat, megnéztem az eddig kimaradt dolgokat.

Jó döntés volt a harmadik napról áttenni a Namszan hegyet és az N Seoul Towert, mert a hatodik napon gyönyörűszép, napsütéses reggelre ébredtem. Reggel elmentem először is a Csongmjo szentélybe, ami a múltkor kimaradt; mégpedig a japán nyelvű körbevezetésre. Álldogálok ott a bejáratnál, mellettem két japán hölgy várakozik, a háttérben további japánok. Megérkezik az idegenvezető, egy fiatal hölgy, és mondja japánul, hogy várjunk még egy kicsit, amíg kezdődik a túra. Aztán kiszúrt engem. Rám néz, elkezd valamit magyarázni… nem értem, szóval koreai kiejtésű angolul beszél, gondolom. Mondom japánul neki, hogy beszélek japánul, és a japán nyelvű vezetésen szeretnék részt venni. Elkerekedik a szeme, elkezd röhögni, a másik két japán hölgy is nevet… vidáman indult a reggel 😀 Aztán a két hölgy megragadta az alkalmat, és az egyikük a kezembe nyomta a fényképezőjét, hogy ha már úgyis tudok japánul, akkor fényképezzem már le őket az idegenvezető csajjal együtt, aki népviseletben volt. A csajnak amúgy szép japán kiejtése volt (a múltkorinak nem annyira), mondta később, hogy ő a Tokiói Gaidaion tanult (kérdezte, hogy én honnan jöttem, mondtam, hogy én Oszakából, és megyek tovább Puszanba). Érdekes volt a túra, ez a szentély ugyebár a Csoszon-királyok egyfajta mauzóleuma, itt tisztelik a királyok szellemét mint ősöket. Volt az út közepén egy kőből kirakott ösvény, arra rá se szabadott lépni, arra csak a szertartások alkalmával léphetnek az arra illetékesek.

A szentélytől lesétáltam Mjongdongon keresztül a Namszam Parkhoz felvezető libegőig, és felmentem a hegyre. Már a hegyről szép volt a kilátás, de az N Seoul Towerből még jobb volt, mondjuk én amúgy is szeretem a magas tornyokat, épületek kilátóit. Megint csak a képeket ajánlom. Lefele a hegyről már nem a felvonóval jöttem, hanem lesétáltam, bár borzasztó meleg volt. Útközben láttam nagyon jól felszerelt kondiparkot, meg az út egyik fele is ilyen puha izével volt lerakva, futók számára. Amúgy ide csak útdíj fizetése mellett lehet feljönni kocsival. Szóval lesétáltam, nagyon kellemes, nyugis hely ez a hegy itt a nagyváros közepén. Lent aztán betértem a Namszangol Hanok Village-be, ami nem volt egy nagy szám, mivel már sok helyen láttam hagyományos házakat – ez azoknak lehet érdekes, akik csak Szöulba jönnek, és máshol nem látnak ilyet.

Miután ezzel is végeztem, elsétáltam a Tongdemunig (keleti nagykapu). Útközben nézelődtem a városban, fényképezgettem. A Tongdemunnál aztán bementem egy épületbe, ami ruhapiac volt… hát ez konkrétan az Ázsia Center szöuli változata! 😀 Több emeleten keresztül ugyanazt árulják, kicsi, zsúfolt kis „üzletek”, mindenféle kínai rongy, patkányszarszag 😀 Sebaj, ilyen helyen is voltam 😀 Ezután körbejártam a Tongdemunt, sajnos az egyik oldala épp nem volt látható felújítás miatt. Aztán ahogy sétálok vissza a metrómegállóhoz, egyszer csak egy bank/kávézó előtt a hangszórókból ismerős dallamra leszek figyelmes… Mi lehet ez? – gondolkodtam egy kicsit, aztán rájöttem! Ez Király Viktor dala, a Running out of time, az ez évi A Dalból, az Eurovíziós Dalfesztivál nemzeti döntőjéből! O.o Szöulban! O.o Gyorsan készítettem is egy videofelvételt, majd a nagy videóposztban ez is benne lesz. Nagyon meglepődtem! Magyar dalt játszanak Koreában! Érdekes volt. Aztán a metróval elmentem a Namdemunig, és a Namdemun piacon járkáltam körbe, szuvenírt keresve… normális szuvenírt nem lehetett találni Koreában, mindenhol ugyanazokat a műanyag, kínai giccseket árulták. És micsoda káoszt és tömeg volt a piacon, hűha! Ezután visszamentem a szállásra, pihentem, majd délután később a közeli utcára mentem (a nevét elfelejtettem), mert a mjongdongi információs központban (ahol amúgy egy gagyi greenboxos háttér előtt lefényképezkedhettem hanbokban, hagyományos viseletben :D) azt mondták, ott ilyen kulturális jellegű tárgyakat, szuveníreket árulnak, és ott találhatok a történelmi k-drámákhoz kapcsolódó dolgokat is (felhívták az MBC-t is, ott azt mondták, majd szeptemberben nyílik a székházukban üzletük… hát az nekem késő). Mondanom sem kell, nem találtam semmi normálisat, konkrétan ugyanazt árulták, mint a két piacon, csak drágábban… -_- Így hát visszamentem a szállásra, és összepakoltam, mert másnap hajnalban indultam Kjongdzsuba! De az már a következő poszt témája lesz! 😉 Jöjjenek a képek!