[322. NAP] Korea-kaland – 9. (befejező) rész. Puszan. A tenger, tengerparti templom. Repülés haza. Galéria!

A koreai kirándulásom utolsó napján a puszani tengerpartokat (majd pedig a puszani repteret :D) néztem meg.

Reggel összeszedtem a holmimat, és elmentem Heunde állomásig, ahol bezártam egy coin lockerbe a nagyobb csomagjaimat, majd buszra szálltam, és elmentem a Jonggungsza templomig, egy a tenger partjára épült buddhista templomig. Ez eléggé kiesik a városból, lényegében ki is értünk Puszanból a busszal, közben próbáltam silabizálni a megállókat koreaiul, kevés sikerrel 😀 Aztán leszálltam, elsétáltam a Jonggungszáig. Elég sokan voltak ott, főleg turisták. Nagyon szép hely, szép a tenger, a táj – ajánlom a képeket. Volt egy szomorú látvány is, egy végtagok nélküli (konkrétan se lábak, se kezek) hajléktalan rá volt hasalva egy kicsi kocsira, amin egy hangszóróból buddhista szútrák szóltak, és így gurult az utcán, kéregetve. Miután megnéztem a templomot, visszatértem a buszmegállóhoz, és visszamentem Heundéig, ahol ismét a tengerpartra mentem, strandolni szerettem volna, de nem találtam zuhanyzót és öltözőt (utólag láttam, hogy lett volna), és mivel aznap még hátravolt a repülőút, végül nem fürödtem, csak sétáltam a part mentén. Ez is nagyon szép volt, ezeket a képeket is ajánlom.

A tengerparti séta után metróval elmentem a „light train” csatlakozásig, ahol erre a vonatra szálltam át. A vonatjegy egy kis korong volt, ilyen pókeres zsetonszerűség 😀 Ez a vonat is vezető nélkül közlekedik, csakúgy, mint például a tokiói Jurikamome. A reptéren aztán beváltottam a megmaradt vonomat jenre, a maradék apró vont elköltöttem kajára, a becsekkolásnál meg egy csomót álltam sorba, mivel itt a Peachnek nincs self check-in gépe, a pulthoz kell menni.

A repülés gond nélkül lezajlott, aztán három órát utaztam haza Minóig. Összességében jól ért véget a nagy koreai út, örülök, hogy eljuthattam ide is, sok szép és érdekes dolgot láttam, jó volt élőben megnézni azokat a helyeket, amelyeket eddig csak képen vagy a sorozatokban láttam. Viszont arra is rájöttem, hogy Korea nagyon különbözik Japántól. Japánban valahogy udvariasabbak az emberek, nagyobb a tisztaság, rendezettebb. Így bár továbbra is érdekel Korea, főleg a történelme és az újkori problémái (pl. Északkal való viszony), de én maradok Japánnál 🙂 Már amikor megérkeztem Oszakába, éreztem, hogy „itthon” vagyok. Persze nem úgy „itthon”, mint Magyarország esetén, de amikor a reptéri shuttle busznál az irányító bácsika percre pontosan irányította a buszokat, udvariasan köszönt és elnézést kért a késésért, akkor kicsit úgy éreztem, hazaérkeztem 🙂 Így zárul tehát a Korea-kaland, az utolsó előtti nagy kirándulásom Japánban. Az utolsó nap képei következnek: