Napi beszámoló

[323-328. NAP] Két nagy kirándulás között. Pihenés. Nagojai kirándulás. Majdnem-megfázás, a meghiúsult inujamai út. Galéria.

Koreából hazatérve eredetileg egy napot adtam magamnak pihenésre, másnap már indultam volna is ide-oda, végül ez nem jött össze.

Kipihentem magam, kialudtam magam, mostam, pakoltam… de úgy ki voltam fáradva Korea után, hogy a pihenőnapot követő nap nem volt kedvem elmenni Iga Uenóba, ahová eredetileg terveztem. Hajnalban kellett volna kelni, egész nap vonatozni, nem vállaltam be.

Helyette viszont elmentem Nagojába. Egy három napos kis kirándulást terveztem Nagoja környékére, első nap néztem volna meg Nagoja nevezetességeit, a második nap Inujamát (az inujamai várat és a Meidzsi Mura nevezetű parkot, ahová Meidzsi-korabéli épületeket pakoltam), a harmadik nap pedig a gifui várat, majd a Szeisun 18 kipput kihasználva, hazafelé jövet kisebb várakat, végül pedig Kiotóban a daimondzsit, a kivilágított nagy írásjegyeket (a bon ünnep záróaktusa).

Nagojába hajnalban indultam el, monoraillel mentem Szenricsúóig, onnan pedig metróval Oszaka állomásig. Megvettem a Szeisun 18 kipput, és útnak is indultam. Az utam megegyezett annak az útnak egy részével, amikor Tokióba mentem fel a Szeisunnel. Maibaráig kellett menni, majd Ógakinál ismét átszállni, így jutottam el Nagojáig. A Maibaráig közlekedő sinkaiszokun még ülőhelyem is volt, nem volt probléma, Maibaránál viszont már az átszállás sem volt zökkenőmentes. Baromi sok ember egyszerre szállt le több vonatról, és próbált felpréselődni a lépcsőre, hogy a pici állomáson átérjen a másik peronra, ahonnan a vonat pár perc múlva indult. Szerencsére a vonat bevárta, amíg mindenki fel nem szállt, de így is úgy meg volt tömve ez a kis személyvonat, hogy állóhely alig volt. Ógakinál aztán megint ugyanez volt, nagy tömegnyomor, ide-oda sodródó embertömegek, sietség, és megint egy tömött vonat. Hát mégis mi van itt?! – gondoltam, mivel amikor Tokióba mentem, ezek a vonatok konkrétan üresek voltak. Aztán rájöttem! Bon ünnep van, ilyenkor mennek haza a japánok a szülőfalujukba a halottaikra emlékezni, vagy ha nem oda, akkor pedig nyaralni, kirándulni… ezért voltak ilyen tömöttek a vonatok! Ezért volt ezen a napon ilyen sok ember mindenhol! És ezért tudtam, annak ellenére, hogy csütörtök volt, megvenni azt az akciós nagojai metrójegyet, amit csak szombatonként árulnak.

Megérkeztem Nagojába. Párás, borús, esőre álló idő volt, nem egy kellemes kirándulóidő. De sebaj, gondoltam. Terveimnek megfelelően először a nagojai várba mentem el. Ennek egy része épp most lett felújítva, ezt nagyon gondosan rendben tartják, nem vihetsz be táskát, le kell venni a cipődet stb… na de érződik rajta az új parketta illata, minden vadonatúj, egyáltalán nem olyan, mint amilyennek egy régi várnak kellene lenni. A vártorony pedig nagy csalódás: pont olyan becsapás, mint az oszakai vár. Belül lift, dupla lépcsősor, és az emeleteken kiállítások (pl. rovarkiállítás). Egyáltalán nincs vár-hangulata. Ahogy felértem a legmagasabb szintre, nem hittem a szememnek: az egyetemünkről az azonos J-programos diákok közül két koreai és két hongkongi ismerős is pont ott volt! Ők is meglepődtek, azt hitték, Koreában vagyok 😀

A nagojai vár után Szakae városrészt, és a tévétornyot akartam megnézni, el is mentem oda, de egyik se volt túl nagy szám, és közben kezdett csöpörögni az eső is. Benéztem az Oasis 21 nevű plázaféleséghez is, itt épp egy Conan, a detektívvel kapcsolatos kiállítás volt, de hatalmas sor állt, és rohadt drága is volt, így kihagytam. (Aztán később láttam Facebookon, hogy sokan egyenesen ezért felutaztak Nagojába tőlünk az egyetemről… na én ekkora fan azért nem vagyok :D) Ahogy sétálgattam tovább, eleredt az igazi, kemény eső, így gyorsan lehúzódtam a metróaluljáróba, találtam egy Yoshinoyát (vagy Sukiyát?), ott kajáltam, majd metróra és vonatra szállva elmentem Kindzsofutóig, a kikötő közelébe, ahol a JR Tókainak van egy vasúti múzeuma.

A vasúti múzeum nekem nagyon tetszett, bár én nem rajongok különösképp a vonatokért. Sok régi sinkanszen és egyéb régi vonatok voltak kiállítva, be lehetett menni a kocsikba, körül lehetett nézni, mindenről volt bőséges információ. A negatívum az volt, hogy ugyebár mivel ünnepnap volt, nagyon sokan voltak, rendszerint kisgyerekes családok, és minden kisgyerek eszeveszettül ordított 😀 Mielőtt jöttem volna el, a múzeumi boltból akartam volna venni 1 db Nozomi sinkanszenes clear file-t, de olyan sor állt a kasszánál, hogy inkább kihagytam.

Mire végeztem itt, elállt az eső, és szép idő lett. Következőnek a Nagoja állomással átellenben lévő Midland Sqaure nevű irodaház (és bevásárlóközpont) kilátójába mentem fel, ha jól emlékszem, ez a legmagasabb kilátó Nagojában. A kilátás a borús, párás idő miatt nem volt túl jó, de például lehetett látni a sinkanszeneket is, ahogy ki- és befutnak a Nagoja állomásra.

Ezután elmetróztam az Ószu Kannon templomig, ami nevezetességként szerepelt mindenhol, pedig nem volt egy nagy szám, egy sima templom. Egy néni galambokat etetett is, amik nagy számban összesereglettek, majd hitchcocki módon reppentek szét. Az Ószu Kannon után sétáltam egy kicsit a közeli bevásárlóutcán, majd vonattal az Acuta dzsindzsához mentem, elvileg ez az Isze-szentélyhez hasonló, nagyon szent hely. Uncsi volt 😀 Végezetül, mivel még volt időm, lemetróztam a kikötőhöz, és ott tettem egy kört, na ez például szerintem egész szép volt. Ezután még elmentem a várhoz is, mert elvileg valami rendezvény volt ott a bon alkalmából, de még egyszer ki kellett volna fizetni a belépőt, azt meg nem akartam.

Visszamentem a Nagoja állomásra, vettem kaját, és elmentem az internetcaféhoz, amit kinéztem szállásnak. Media Café Popeye a neve, ez is egy ilyen üzletlánc, ez a nagojai állomási üzletük. Egy lepukkant, kis netcafé volt, a weboldalukkal ellentétben nem adtak takarót, szerintem zuhanyzó se volt (nem használtam), a cigiszag átérződött a dohányzórészlegről, nem volt flat box, csak kanapés, fölöttem fújt a mocskos légkondi, kellett szóljak, hogy vegyék egy kicsit lejjebb, mert nagyon hideg van… És a mellettem lévő boxban a világ leghangosabban horkoló embere aludt…. borzalom volt, volt, hogy egy nagyot vágtam az elválasztófalra, hátha észhez tért, de meg sem ébredt! Én ilyen hangosan horkolni még embert nem hallottam. Szóval pocsékul aludtam, fáradt voltam, kedvetlen, és elkezdett kaparni a torkom, ami aztán másnap reggel is kitartott. Ráadásul másnap is egy hasonló netcaféban kellett volna megszállnom. Így úgy döntöttem, nem kell ez nekem, nem kockáztatok, hogy lebetegedjek a nagy okinavai útig, inkább hazajövök. Tehát másnap reggel szépen vonatra ültem, és hazajöttem. Ógaki állomásig tudtam aludni (közben Hals cukorkát szopogattam… mármint nem alvás közben, hanem az út közben végig 😀 mivel más torokgyógyszer nem volt nálam). Ógakinál már meg is állt a vonat, amikor felébredtem, félálomban átcuccoltam a másik peronra… és egyszer csak a mozgólépcsőn ereszkedik le egy újabb handaios diák, az M-programos osztrák srác. Meglepődtünk egymáson, mit keresünk itt, mondtam, hogy én Nagojából jövök haza, ő meg a japán barátnőjénél volt. Így hát hazafelé együtt jöttünk, ismét rájöttem, hogy az aktív némettudásom három év alatt leromlott, elbeszélgettünk, és végigálltuk az utat Ógakitól Oszakáig… mert megint akkora tömeg volt :/

Oszakába érkezve aztán vettem a kedvenc szusisomnál szusit, majd hazamentem a Hankjúvel, és pihentem. A torokfájást szerintem nem megfázás okozhatta, hanem valami aphtaszerűség nőhetett a toroki részhez, és az irritált, szerencsére. Mindenesetre a következő három napot pihenéssel töltöttem, nem mentem sehová, még a daimondzsit megnézni se. Bepakoltam Okinavára, közben még rendezkedtem ezt-azt. Jött egy üzenet az irodától, hogy a repülőjegyünk valószínűleg augusztus 20-án fog megérkezni. És kaptunk egy jó hírt: nem 12-én raknak ki minket a koleszból, maradhatunk 16-áig! Ennek nagyon örültem. Más különös nem történt, következhet a bejegyzések sorában a nagy okinavai kirándulás! 😉

De előbb még a nagojai képek:galéria

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

A weboldalon sütiket (cookie-kat) használunk, melyek segítenek minket a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. A honlap további használatához, kérem, engedélyezze a sütik használatát. További információ

Weboldalunkon „cookie”-kat (továbbiakban „süti”) alkalmazunk. Ezek olyan fájlok, melyek információt tárolnak webes böngészőjében. Ehhez az Ön hozzájárulása szükséges. A „sütiket” az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény, az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001. évi CVIII. törvény, valamint az Európai Unió előírásainak megfelelően használjuk. Azon weblapoknak, melyek az Európai Unió országain belül működnek, a „sütik” használatához, és ezeknek a felhasználó számítógépén vagy egyéb eszközén történő tárolásához a felhasználók hozzájárulását kell kérniük.

Bezárás