JAPÁN kirándulás 2016.

[2016/1] Előkészületek. Az error fare-rel vett repjegy és az utazás megtervezése. A csomag tartalma.

2015. december 2-án, amikor hazaértem a munkából, és bekapcsoltam a gépemet, az Utazómajom Facebook-oldal bejegyzése fogadott, miszerint egy error fare jóvoltából féláron lehet repülőjegyeket vásárolni Japánba. A féláron itt azt jelenti, hogy körülbelül 70 000 forintért. Nagyon elkezdtem gondolkodni: vegyem, ne vegyem? Vissza nem térő lehetőség ennyiért repjegyet venni Japánba…

De ha az ösztöndíjpályázatom sikerül, akkor amúgy is nemsokára mehetek… De mi van, ha nem sikerül? Akkor meg jó lenne kiruccanni egyet, találkozni az ismerősökkel, barátokkal… Nézegetni kezdtem az időpontokat. Tavasz még nem jó, mert sok elintéznivaló van a suliban. Utána vizsgaidőszak, szintén nem jó. Nyáron túl meleg van, nem az igazi… Legyen mondjuk szeptember! Hiszen Öcsi augusztusban hazamegy, így ha szeptemberben mennék, lakhatnék náluk. Az egyetem itt még épphogy nem kezdődik, Japánban meg ugye csak októbertől kezdődik az egyetem, szóval az ismerősök, barátok többsége is nagy valószínűséggel még ráér. Szeptemberben még eléggé nyárias az időjárás, bár ha kifog az ember egy tájfunt, az azért necces. Jó, legyen szeptember! Még mielőtt kijavítanák az error fare-t, gyorsan megveszem a jegyet, gondoltam, és le is csaptam rá 🙂 Megosztottam én is a hírt, írtam a tolmács kollégáknak is, egyikőjük szintén vett jegyet, csak ő tavaszra. Egy másik ismerősöm másnap még olcsóbban vett jegyet. Egy-két napot vártam, tényleg levonják-e a pénzt a kártyámról, tényleg bekerül-e a foglalás a rendszerbe, és igen!

Image00001

Ezután eltelt körülbelül 7-8 hónap, és elkezdtem megtervezni konkrétan az utamat. Azt eddig nem írtam, hogy természetesen Oszakába, a Kanszai reptérre szólt a repjegy – de vannak barátaim Tokióban is, őket is meg kéne látogatni… Meg aztán el kéne ugrani Kiotóba is. Jó lenne új helyekre is eljutni – így gondolkodtam. A Facebookon megnyitottam az ismerősök listáját, és elkezdtem kiírni, közülük kikkel kéne találkozni, és hol. Sorban megírtam mindenkinek, mikor hol tervezek lenni, ki mikor, melyik kirándulásra csatlakozna be szívesen. Megnéztem a neten, milyen passok, olcsó jegyek vannak, amelyekkel ha csak egy kicsit is, de spórolni lehet. Összeírtam, miket szeretnék enni, miket szeretnék venni, onszeneket (termálvizű fürdő) kerestem (nagyon szeretem őket). Végül, hosszas egyeztetés után nagyjából így nézett ki az útitervem:

Szeptember 4. – repülés este Budapestről Isztambulba, ott átszállás az oszakai gépre (a Turkish Airlinesszal repültem)
Szeptember 5. – érkezés az esti órákban, találkozás Öcsi családjával
Szeptember 6. – szakirodalom-gyűjtés a kutatásomhoz az Oszakai Egyetem tojonakai kampuszán, utána találkozás Motoharáékkal (host familym 2013-2014-ben), együtt a Banpaku-kinen-kóen (1970-es világkiállítás emlékparkja) mellett felépült EXPO City szórakoztatókomplexum megnézése és a szintén oda felépült Osaka Wheel (Japán legnagyobb óriáskereke) kipróbálása, utána takojaki-parti (polipos tésztagombóc)
Szeptember 7. – Kiotó – Kandzsimúzeum (nemrég nyílt), vasútmúzeum (nemrég nyílt), Fusimi Inari nagyszentély. Együtt jön velem: Maszaki és Öcsi. Este utazás Tokióba éjszakai busszal.
Szeptember 8. – Tokió – Takaoszan, találkozás Kassíval, Fukaja-szannal, a Fundosibu tagjaival, a tavaly Magyarországon tanult, Tokióban élő ismerősökkel (Takujáék – az „új szereplőkről” majd később részletesen)
Szeptember 9. – Tokió – Nagy Ghibli-kiállítás Roppongiban, Odaiba – visszautazás Oszakába
Szeptember 10. – Oszaka – különösebb tervek nélküli kóválygás a városban
Szeptember 11-12. – nagy Sirahamai-Kii-félszigeti körút, 5 fővel, Öcsi vezet, kocsival
Szeptember 13. – Kójaszan, a singon buddhizmus központja
Szeptember 14. – Oszaka – kóválygás a városban ismét, hazaút.

Sok variálás volt amúgy még a terv letisztázása után is: valaki nem ér rá, valaki csak később ér rá, valaki azt mondja, hogy az általam tervezett programok nem férnek bele egy napba stb. Ijesztő volt az időjárás is: az utazás előtti héten egyszerre három tájfun is lecsapott Japánra, ezek közül az egyik egy olyan „tréfás kedvű tájfun” volt, amely fogta magát, és a haladási irányával szemben visszafordult 😀 (Ilyet tájfunok nem nagyon szoktak csinálni…) Mindennap figyeltem az időjárás-jelentéseket, amelyek mindennap változtak, és nagyon féltem attól, hogy mindennap esni fog, mialatt Japánban vagyok.

Utolsó előkészületként megvettem egy adag ajándékot, főleg kajákat, magyar édességeket, egyebeket, amelyeket az ismerősöknek, barátoknak, vendéglátóimnak adhatok, majd elkészült a csomagom is, melyet még az indulás hetén, korábban elkezdtem bepakolni, mert máskor nem lett volna rá idő. A csomagban az volt a vicces, hogy jóformán csak a csomag fele volt az én személyes cuccom, ruháim, a másik felét Öcsi téli ruhái és egy rizsfőző tette ki. Hogy kell ezt érteni? Ugyebár Öcsiről volt már szó az egyik előző bejegyzésben, ő az a magyar szakos srác, aki Magyarországra jött tanulni, nálunk lakott először 2 hétig, aztán valamivel több mint egy hónapig, együtt mentünk erre-arra kirándulni, és olyan lett, mintha a kisöcsém lenne 🙂 Szóval ő kapott egy adag téli ruhát az anyukájától, amikor még Magyarországon volt, de hazafelé a csomagjába ezek már nem fértek be, így nálunk hagyta, hogy én majd egy hónappal később utána vigyem. A rizsfőző pedig az én saját rizsfőzőm volt, amelyet még Japánban vettem. Japánban nagyon nagy hasznát vettem, és úgy gondoltam, majd Magyarországon is szívesen főznék vele rizst, így hát hazaküldtem a sok-sok hazaküldendő csomagom egyikében. Úgy gondoltam, elég lesz hozzá egy kisebb transzformátor… hát tévedtem. Egy nagy monstrumot kellett volna vennem több tízezer forintért, így hát a rizsfőző a konyha dísze lett egy ideig, aztán bekerült a szekrénybe. Viszont ha sikerülne az ösztöndíjpályázatom, Japánban megint szükségem lenne egy rizsfőzőre, akkor meg miért ne használjam azt, ami már megvan? Nyár lévén nincs sok csomagom, simán belefér a rizsfőző… Öcsiéknél lerakom, aztán ha sikerül a pályázat, áprilisban majd összeszedem. Ha nem, akkor meg lesz egy rizsfőzőjük 🙂 Szóval így hát a csomagom felét Öcsi cuccai és a rizsfőző tette ki, a másik felének meg a felét mondjuk az ajándék kaják… a negyedében meg voltak az én ruháim 🙂

Így zajlottak az előkészületek a 2016-os nagy japán útra… A következő bejegyzés pedig már az első napról fog szólni! 🙂

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

A weboldalon sütiket (cookie-kat) használunk, melyek segítenek minket a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. A honlap további használatához, kérem, engedélyezze a sütik használatát. További információ

Weboldalunkon „cookie”-kat (továbbiakban „süti”) alkalmazunk. Ezek olyan fájlok, melyek információt tárolnak webes böngészőjében. Ehhez az Ön hozzájárulása szükséges. A „sütiket” az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény, az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001. évi CVIII. törvény, valamint az Európai Unió előírásainak megfelelően használjuk. Azon weblapoknak, melyek az Európai Unió országain belül működnek, a „sütik” használatához, és ezeknek a felhasználó számítógépén vagy egyéb eszközén történő tárolásához a felhasználók hozzájárulását kell kérniük.

Bezárás