[2016/7] Oszakai kajálás. A Cútenkaku és a Spa World. Találkozás Bogival, evés Umedában. Evés Sinszaibasiban.

Az éjszakai busz reggel 7 körül érkezett meg Nambába. Megkerestem a nambai metróállomást (bár egy kicsit elkavarodtam), és elindultam Öcsiék felé. Ahogy az előző bejegyzésben is írtam, amikor Tokióba érkeztem, az egész olyan idegen volt, de visszaérkezve Oszakába, közelinek éreztem magamhoz ezt a várost. 8 óra körül érkeztem haza Öcsiékhez, még mindenki otthon volt, kérdezősködtek, milyen volt Tokió. Megreggeliztem, lezuhanyoztam, rendbe raktam magam, aztán elindultam Tennódzsi felé. Előtte Öcsivel megbeszéltük, hogy délután, miután véget ér a munkája, csatlakozik hozzánk.

Tennódzsiban ismét Maszakival találkoztam, aki egész nap ráért, így betársult a programomba. A program igazából kötetlen volt, egy-két fix pont volt, de nagyjából a lényeg az volt, hogy Oszakában lófrájlunk erre-arra és kajáljunk. Tennódzsiban tehát találkoztam Maszakival, aki mutatott egy elvileg híres, régi takojakist, öreg nénik sütöttek takojakit, erős kanszai nyelvjárást beszéltek, és a takojaki is finom volt, bár ugyebár nagyon forró. Ezután átsétáltunk az állatkert mellett egészen a Sinszekaiig, és ott nézelődtünk körbe. Az állatkert környéke is kissé megváltozott a két évvel ezelőtti állapotokhoz képest. A Sinszekaiban találtunk egy boltot, ahol jópofa feliratos pólókat árultak (pl. kanszai nyelvjárásban felírt szövegek), gondolkodtam, vegyek-e, végül elhalasztottam a dolgot. Felmentünk a Cútenkakura is (torony), megnéztük a kilátást (eléggé sokat kellett várakozni), volt ilyen lefényképezős szolgáltatás, a fényképet készítők borzalmas szóviccekben beszéltek. A Cútenkaku aljában szuvenírbolt van, itt sikerült vegyek egy pár maccsás édességet, meg volt itt épp egy majomshow is, ebbe is belepillantottunk. Következőnek a Spa Worldbe mentünk, ez egy nagy onszen-komplexum, a világ különböző tájainak hagyományos fürdőit másolták le, van egy Európa zóna és egy Ázsia zóna, és havonta változik, melyik zónát használhatják a férfiak, és melyiket a nők. Szeptemberben mi az Ázsia zónát tudtuk megnézni. Ezenkívül van amúgy edzőterem, szauna, mindenféle szépségápolási szolgáltatás, meg a legfelső szinten csúszdás hiperszuper élményfürdő (ez koedukált, fürdőruha kell hozzá). Mi csak az onszenbe mentünk, legelőször pedig a rotenburóba, ahol rakugo-előadás volt 13 órától (rakugo = egyszemélyes „színház”, az előadó humoros történeteket mesél). Gondoltam, kipróbálom, mennyit értek meg belőle. Hát nagyjából semmit. Hadart is az előadó, nagyon durva kanszaibent beszélt, és a poénokat se értettem meg. Maszaki megvigasztalt, hogy a japánok se értik teljesen. És tényleg, mindenki csak ült a vízben, és bambán meredt maga elé 😀 Ezután kipróbáltuk a többi medencét, fürdőt is, kellemes volt. Közben persze elbeszélgettünk mindenféléről.

A Spa World után visszatértünk a pólóshoz, vettem két pólót, aztán egy közeli Donki Hóte (a Don Quijote eljapánosított változata, mindenes üzlet) került az utunkba, ahol jól bevásároltam mindenféle kajákból (maccsás édességektől elkezdve okonomijaki-szószon át mindent vettem). Nem volt túl jó ötlet, mert ezt végig kellett cipelni a nap hátralévő részében a városon. Amikor a fizetésre került a sor, látom, hogy lehet adómentesen vásárolni (mivel turistaként vagyok az országban). Érdeklődöm, mondják, hogy előbb ki kell fizetni a kasszánál, és utána kell ahhoz a pulthoz menni. De van itt olyan kolléga, aki tud angolul. Mondom, köszi, én maradnék a japánnál, mert az angolom lepusztult az utóbbi időben. Mikor fizetés után visszatértem, mondták, hogy csak 5400 jen felett lehet adókedvezményt kérni. Meg azt is mondták, hogy húú milyen már, hogy tudok japánul, ha legközelebb megyek Japánba, menjek én is dolgozni (arubaitózni) a Donkiba 😀

Ezután JR-vonatra szálltunk, és Umedába tartottunk, hogy ott Bogival találkozzunk. Az oszakai JR-állomáson várakoztam két percet, hogy felvehessem a vonat indulását jelző melódiát, ami ezen az állomáson Jasiki Takadzsin „Jappa szuki janen” című dalának egy részlete. Ezután mentünk ahhoz a könyvesbolthoz, ami elé a találkozót megbeszéltük. Mivel még nem volt ott senki, bementünk a könyvesboltba, és körbenéztünk. Amikor kijöttünk, nekünk háttal állt egy lány, kutyás táskával, néztük, hogy talán Bogi az, de mégse tűnik úgy, de mégis 😀 Mondom, megnézem elölről, erre ahogy indulnánk közelebb, a lány is elindult előre. Megyünk utána, mint valami zaklatók 😀 Gondoltam, hiába kiabálok, hogy „Bogi!”, mert ha nem ő az, akkor ciki. A lány felmegy a mozgólépcsőn, mi utána. Aztán szem elől tévesztettük. Visszamentünk a könyvesbolt elé, nincs ott senki. Maszaki megosztotta az internetét, ráírtam Bogira, hogy véletlenül nem egy kutyás táska van-e nála. Mint kiderült, de, tényleg ő volt az! 😀 Pár perc múlva sikerült is találkozni.

Ezután bankokat kerestünk, hogy Bogi pénzt válthasson, végül sikerült is, bár rossz árfolyamon. Az Oszaka állomás közelében lévő utazási irodában, hacsak nem muszáj, senki ne váltson forintot! Váltsátok be otthon, sokkal jobb az árfolyam. Utána a Yodobashiba mentünk, hogy az adómentességemet kihasználva megvegyen Bogi egy fényképezőt – csakhogy a fényképezőt csak rendelni lehetett volna. Így hát ez sem jött össze, végül beültünk egy okonomijakishoz (japán palacsintaszerűség), ahol eléggé jóllaktunk. Következőnek Sinszaibasiba igyekeztünk.

Sinszaibasiban végigsétáltunk a bevásárlóutcán, sikeresen vásároltam egy maccsás fagyit 🙂 Dótonborinál csatlakozott hozzánk Öcsi is, és közösen lefényképezkedtünk a Glico cég reklámjával, a futóval. Utána tovább sétáltunk Dótonboriban, és találtunk egy takojakist is (itt nem értettem, mit gagyog az eladó, mint kiderült, azért, mert a pasast Kwangnak hívták, vagyis nem japán…), vettünk egy adag takojakit, amit megfeleztünk Maszakival. Már elég jól voltunk lakva, de azért a biztonság kedvéért még a nap végére beiktattunk egy udonost is. Lehet, ezt már nem kellett volna, mert már nem esett annyira jól 😀 Végül búcsút vettünk Bogitól, metróra szálltunk, aztán búcsút vettünk Maszakitól is, és Öcsivel hazamentünk… hiszen másnap kezdődött a nagy sirahamai-vakajamai kirándulásunk, amit már nagyon vártunk!