Eldőlt: áprilistól visszatérek Japánba, ezúttal két évre kutatni! Az első teendők, elintéznivalók.

A múlt héten megérkezett a végleges döntés a Nagykövetségtől a kutatói ösztöndíjjal kapcsolatban! Eldőlt, áprilistól két évig az első helyen megjelölt egyetemen, a Kanszai Egyetemen fogok kutatni. Ebben a cikkben leírom, milyen teendőknek kezdtem neki a döntés kézhezvételét követő egy héten.

Január 12-én, csütörtökön érkezett a végleges döntés. Épp dolgoztam, és mivel az irodában nincs térerő, csak ebédidőnél tudtam elolvasni az e-mailjeimet. Eddigre már egy csomó üzenet befutott, olyan ismerősöktől, akik szintén jelentkeztek, és szintén sikerült nekik; valamint olyanoktól, akik már értesültek arról, hogy másoknak sikerült, és érdeklődtek nálam, nekem sikerült-e 😀 A nagykövetség e-mailjében az szerepelt, vegyük fel a kapcsolatot az érintett egyetemmel, értesítsük a többi megjelölt egyetemet is, kezdjük el a vízumigénylési procedúrát, érdeklődjünk a lakhatásunkról stb. A kiutazás pontos ideje ugyanakkor még nem ismert, majd csak március környékén lesz meg a repülőjegy, akkor fogjuk tudni, melyik nap utazunk. Az egyéves ösztöndíjhoz hasonlóan, ez alkalommal is alá kell írnunk egy „esküt”, melyben megfogadjuk, hogy betartjuk a törvényeket, szabályokat stb. Ezt e-mailen és postán is el kell küldeni a követségnek.

Másnap, pénteken terveztem, hogy mindenkit értesítek, de reggel már várt egy e-mail a postafiókomban a Kandaitól. Az egyetemeket értesítette ugyanis a Monbusó, hogy elvileg minden országban tájékoztatva lesznek a jelentkezők az eredményről, a Kandai pedig már érdeklődött is, hogy mi a helyzet. Pontosabban megint azt akarták, hogy folytassam le az ő eljárásukat is (erről egy előző posztban már írtam). Mivel az ő eljárásukhoz közjegyző által hitelesített diploma- és indexmásolat kell, ezért ezt is el kellett intézni. Továbbá kellett nekik egy külön ajánlás a témavezetőmtől, ezt is külön intézni kellett. Mindezek mellett még 14 000 jent is be kellett fizetni nekik eljárási díjként, ezt viszont ők majd visszakapják a Monbusótól, és szeptember környékén visszautalják nekem. Írtam tehát a Kandai illetékesének, a második és harmadik helyen megjelölt egyetemeknek (tanároknak és a külföldi diákokkal foglakozó irodai illetékesnek is), a magyarországi témavezetőmnek, illetve kerestem közjegyzőt. Fontos, hogy angolul kell hitelesítve legyenek az iratok, az angol nyelvű hitelesítés viszont nem mindegyik közjegyzőnél lehetséges.

A Kandai procedúrájának hivatalos határideje január 17., kedd volt, nálam – mivel ösztöndíjas vagyok, tehát így is, úgy is eldöntetett már az, hogy náluk fogok tanulni – ez annyiban más volt, hogy a határidőn túl is elküldhettem az irataimat, de PDF-ben e-mailben is el kellett küldenem nekik. Hétfőn meglettek a hiteles másolatok, kedden az ajánlás, így kedden már fel is adhattam a postán a dokumentumcsomagot.

Az útlevelemet 2013-ban sajnos csak öt évre csináltattam meg, így pont a kintlétem alatt járna le, és mivel Tokióba felutazni a követségre macerás és költséges is, úgy döntöttem, még idehaza csináltatok egy 10 évre érvényes útlevelet. Ezt szerdán este sikerült elintéznem a Kormányablakban. Emlékszem, 2013-ban még ismerősön keresztül kellett időpontot kérjünk az Okmányirodába, ahol hosszú sor volt, várakozás, ehhez képest most odamentünk azon a napon a Kormányablakba, amikor este 8-ig nyitva tart, sorszámot húztunk, és kb. 10 perc alatt sikerült elintézni az egész procedúrát. Nagyon meglepődtem, pozitív tapasztalat volt.

E-mailben tájékoztattam Szanót, a tanárt, aki a Handaion a témavezetőm volt, hogy sikerült a pályázat, és visszatérek Oszakába. Megírta, hogy ő úgy hallotta, hogy idén a Monbusó pénzügyi kereteit szűkebbre szabták, ezért nehezebb lesz megkapni az ösztöndíjat, de nem akart ezzel izgalmat okozni, ezért eddig nem szólt erről. Közben megérkeztek a válaszok a többi egyetemtől is.

Az egyik legfontosabb teendőm az volt, hogy tájékoztassam a munkahelyemen a főnökömet arról, hogy áprilistól Japánba megyek. A közeli kollégáim tudtak arról, hogy megpályáztam az ösztöndíjat, de amíg nem volt 100%-osan biztos, nem szerettem volna felelőtlenül kijelentéseket tenni, ezért vártam meg a végleges tájékoztatást, de pénteken rögtön szóltam a főnökasszonynak. Mondtam azt is, hogy két év múlva nagyon szívesen visszatérnék a jelenlegi munkahelyemre, szóval számítsanak rám 🙂

További fontos teendő volt a laptop intézése. 2013-2014-ben ugyanis egy 2008-ban vásárolt öreg laptopot vittem magammal Japánba, amibe ráadásul beleöntöttem egyszer egy adag narancslevet, emiatt beragadtak a billentyűi, ráadásul a nagy melegben túlforrósodott, és random módon leállt. A tavalyi, error fare-es, tíznapos japán kirándulásomra is ezt a gépet vittem, jó kis mulatságot okozva ezzel Öcsiék családjában 😀 Most két évre mindenképp szükséges lett egy új gép beszerzése, de ezzel is várni akartam addig, amíg véglegesen el nem dől az utazás. Most, hogy eldőlt, felvettem a kapcsolatot az illetővel, aki az asztali gépemet is beszerezte, és megbeszéltük, milyen laptopot vegyek. Ez az ügy is folyamatban van. Emellett kisebb ügyeket is intéztem, pl. kiutazás előtt el szeretnék menni a fogorvosomhoz ellenőrzésre, ehhez kértem időpontot.

Nagyon fontos intéznivaló lesz az albérlettel kapcsolatos ügyintézés. Megkérdeztem Öcsit, illetve Motoharáékat, hogy milyen albérletkereső oldalak vannak Japánban, és elkezdtem lakást keresgélni. Azért kell lakást keresnem, mert a végleges értesítésről szóló iraton a Kandai kikötötte, hogy külföldi kutatódiákoknak nem tud kollégiumot biztosítani. (És őszintén szólva, a Handai-kollégium után nem is mennék jó szívvel kollégiumba. Aki nem olvasta még, olvassa el a 2013-14-es kollégiumról szóló bejegyzéseket!) Közben a Kandai Nemzetközi Osztályának illetékese, Josii-szan (úgy döntöttem, bevezetem név szerint „új karakterként”, úgyis lesz még szó róla, hisz ő intézi az ügyeimet) arról értesített, hogy van lehetőség arra, hogy a Kandai legyen a lakásbérleti szerződésen a kezes, illetve a Kandainak van is egy saját, külön lakáskeresős oldala, ahol érdemes keresgélni. Kaptam egy e-mail elérhetőséget egy másik illetőhöz, aki kimondottan a lakásügyekért felelős. Neki is írtam, miután végigböngésztem a Kandai lakáskeresős oldalát, és sok kérdésem felmerült. (Pl. külföldről is el lehet-e kezdeni a lakásbérlési procedúrát; külföldről is lehet-e szerződést kötni; a honlapon lévő összes lakás olyan-e, hogy külföldi diák is kiveheti stb.) Jelenleg úgy tervezem, hogy olyan lakást keresek, ahol a havi lakbér 30 000 jen körül alakul (az ennél olcsóbbaknál nincs külön WC, konyhapult, az ennél drágábbak meg nem érik meg anyagilag, túlságosan nagyok egy személynek, legalábbis szerintem). Találtam is párat, de még bogarászom. A host familys anyuka szerint a rezsi egy fő (ráadásul diák) esetében nem lehet több 10 000 jennél. Így a lakásra kb. 40 000 jent kellene költeni. A legtöbb lakás természetesen üres, nekem azonban kellene mindenféle háztartási elektronika bele. Ehhez nagy segítség lehet a Kandai „single value pack” nevű szolgáltatása. Havi 3 000 jenért felszerelik a lakást hűtővel, mikróval, mosógéppel, lámpával, tévével, tévéasztallal, ággyal. Ráadásul ha ezek közül valami elromlik, ingyen kicserélik. És ugyebár nekem van egy rizsfőzőm, amit Minóból hazaküldtem Magyarországra, majd visszaszállítottam tavaly szeptemberben Oszakába, és most Öcsiéknél pihen… Így tehát tulajdonképpen csak olyasmire lenne szükségem, mint pl. íróasztal, szék, meg a legfontosabb, a takojakisütő 😀

A vízumról szerettem volna még írni. Felvettem a kapcsolatot a Nagykövetség Konzuli Osztályával, akiktől azt a tájékoztatást kaptam, hogy meg lehet kezdeni a vízumigénylést hiányzó adatokkal is (ugyebár még nem tudom, mikor érkezem Japánba, hol fogok lakni, ki lesz a „kezesem” /guarantor, népszerű japán szakos elnevezéssel ’garantátor’/). Ugyebár most az új útlevélre is várnom kell, tehát egyelőre várok a vízumigényléssel addig, amíg letisztázódik pár dolog.

Ezek történtek tehát az értesítést követő héten, elég mozgalmas hét volt, de örülök, hogy sok mindent sikerült elintéznem.