(1-2) Cseresznyevirágzás az Expo Emlékparkban és Kiotóban. Találkozás a host familymmel. Bevásárlás és cipekedés Kiotóból.

Szombaton és vasárnap a borús, esős idő ellenére útra keltem, hogy megnézzem a környék szakuráit (cseresznyvirágait). Szombaton a host familymmel találkoztam, együtt mentünk a Banpaku-kinenkóenbe (1970-es Expo Emlékpark), vasárnap pedig egyedül utaztam el Kiotóba, hogy végigjárjam a legnevesebb szakura-lelőhelyeket 🙂

Még a hét elején írtam rá a host familys „japán anyámra”, hogy nem lenne-e kedvük eljönni szombaton a Banpakuba szakurákat nézni. Mondták, hogy nincs más programjuk, szívesen eljönnek, csak lehet, hogy esni fog az eső. Úgy egyeztünk meg, hogy viszünk bentót (ételdoboz), és majd ott elfogyasztjuk. Ha meg esni fog az eső, akkor bevonulunk az Expo Citybe (a park mellett tavaly megnyílt nagy szórakoztatókomplexum, a 2016-os kirándulásom idején már írtam róla). 11-kor találkoztunk a Banpaku állomásnál. Kiderült, hogy mivel rossz volt az idő, ők végül nem vettek bentót, úgy gondolták, majd az Expo Cityben kajálunk, de mivel én vettem, végül ők is vettek az állomásnál. Bent körbejártuk a parknak azt a részét, ahol a szakurák és a tulipánok vannak, nagyon szépek voltak, a szakurák teljesen ki voltak nyílva. Sajnos az időjárás nem volt túl jó, ennek ellenére rengeteg ember piknikezett. Volt egy kerámiavásár is, pont ugyanazokat a tálakat, poharakat árulták, mint 2014-ben Kasiharában (erről is van egy régi bejegyzés).

Körbejártuk tehát a parkot, gyönyörködtünk a virágokban, megettük a bentóinkat, és közben elbeszélgettünk mindenféléről. Majd átmentünk az Expo Citybe kávézni (én nem kávézom, gyümölcsleveztem :D). Odafelé vettem az automatából egy jüzüs (citrusféle) forró italt, a kedvencemet, amit 2016-ban mindenhol kerestem. Mondta Kazue (host family anyuka), hogy létezik jüzütea, ami ugyanilyen, és otthon elkészíthető. Az Expo Cityben megmutatott egy boltot, ahol mindenféle különleges teákat árulnak, és vett is nekem egy nagy üveg jüzüteát. Tulajdonképpen a jüzü héja van lereszelve és mézzel vegyítve, ezt kell forró vízben feloldani. Pont ugyanolyan, sőt még jobb, mint az automatában kapható ital, azóta minden este ezt iszom 🙂

Elbúcsúztam Motoharáéktól (host family), majd Szenricsúóban még bevásároltam egy százjenes boltban, aztán hazamentem.

Másnap dél körül indultam el Kiotóba. Vasárnap sem volt túlságosan jó idő, de legalább nem esett (szombat délután elég nagy zápor volt). Nagyon nagy tömeg volt a vonaton, az egyik állomáson le is szálltam a tokkjúról (gyorsvonat) és átszálltam egy dzsunkjúra (gyorsított vonat), ahol le tudtam ülni. Kiotóban először a Jaszaka-szentély parkjának (Marujama-park) cseresznyefáit néztem meg, majd tovább sétáltam a Csion-in buddhista templom felé. Innen a Heian Dzsingú (szentély) felé vettem az irányt, megnéztem itt is a parkot, majd egy konbiniben (éjjel-nappali kisbolt) vettem kaját és megebédeltem. Ezután a Nanzendzsi templom következett, majd végigsétáltam a Filozófusok útján (Tecugaku no micsi), Kiotó talán leghíresebb „szakura szpotján”. Elképesztő mennyiségű cseresznyefa van itt, mindegyik teljes pompájában virágzott épp. Ha még az idő is jó lett volna (meg ha nem egyedül lettem volna…), tökéletes lett volna, de így is nagyon jó élmény volt. Ja, rengeteg külföldi turista volt, de ezt talán mondanom sem kell.

Ezután buszra szálltam, és a Hankjú-vasútvonal Szaiin nevű állomásáig mentem. Hogy miért? Azért, mert előzetesen kinyomoztam, hogy Kiotóban van egy olyan Nitori („japán Ikea”) áruház, ami közel van egy vasútállomáshoz (ez a Szaiin nevű állomás), így gondoltam, körbenézek ott, van-e függöny, ágyneműhuzat stb.

Hatalmas nagy volt ez a Nitori üzlet! És minden van, tényleg, nagyon jó árakon! Vettem egy függönyszettet (sima függöny és sötétítőfüggönyt), egy állványt teregetéshez (kipróbáltam az előző lakos által itt hagyott mosógépet, teljesen jól használható, csak mint a minói gép, ez is nagyon gyűri a ruhákat), serpenyőt és lábast (mivel a lakásomban IH-főzőlap van, a sima edények nem használhatók – a Nitoriban viszont nagyon olcsón tudtam IH-kompatibilis edényeket venni), szeletelőkést, ágyneműhuzatot (teljes szettet csak single futonra találtam, nekem meg semi-double volt, ezért később rendeltem egy single futonszettet, és a semi-double lesz a vendégágy :D), fürdőszobaszőnyeget, esernyőtartót… Ez mind szép és jó, csak ugye ezeket haza is kellett cipelni. A tömött gyorsvonatot elég furán néztek rám, hogy ennyi csomagom van, így a hazaúton is inkább átszálltam egy gyorsított vonatra. A Nitoriban találtam amúgy polcot, tévéasztalt, kisasztalt, takojakisütőt is, csak ezeket már tényleg nem tudtam volna hazahozni, kocsi kellett volna. Később Motoharáék (host family), Öcsi, sőt még a szomszéd takojakis is felajánlotta, hogy elvisz kocsival a közeli Nitoriba, szóval majd egyszer valamelyikőjükkel el fogok menni és bevásárolok. (Lehet neten is rendelni, de valamiért az csak május végére érne ide.)