Napi beszámoló (2017-2019),  OSZAKA 2017~2019.

(6) Összezavarodnak nappalok és éjjelek, avagy eurovíziós hét Japánban. Útitervek. Biciklivásárlás. Találkozás Á-kunékkal Kiotóban. A 30 évvel ezelőtt Budapesten járt ismeretlen hölgy és az angol nyelv.

A május 8-ával kezdődő héten számomra összekuszálódtak az éjjelek és a nappalok. Ennek egyszerű oka volt: az Eurovízió. 12 éve követem figyelemmel a dalfesztivált, így nem hagyhattam ki idén se azt, hogy élőben nézzem a közvetítést. Ez viszont azt jelentette, hogy éjjel háromkor kellett kelnem. A héten megvettem végre a biciklimet is, és találkoztam rég nem látott barátokkal Kiotóban.

Hétfőn nem történt semmi érdemleges, hacsak nem említjük meg azt, hogy a történelmiföldrajz-tanár egy negyed óráig bénázott a vetítővel, majd mikor odahívták az egyik diák segítőt, kiderült, hogy az előző segítő elfelejtette a kábellel összekötni a laptopot a kivetítővel… Csak a legfontosabb dolog maradt le 😀

Kedden, a japán töris napon szintén minden a megszokott módon zajlott. Aznapra terveztük a többi töris csoporttársat azt az ivászatot, amelyen Hasze vett volna részt, aki nem ihat; én, aki nem iszom; és I-kun, aki ivott volna 😀 De mivel a többieknek nem lett szólva, én pedig még egy picit náthás voltam (és éjjel Eurovízió volt…), a jövő hétre halasztottuk a dolgot. Közben elkezdtem megtervezni egy kirándulást a nyári szünetre. Természetesen most is kedvenc vonatjegyemet, a JR-vonalak személyvonatain öt napra korlátlan utazási lehetőséget biztosító Szeisun 18 kipput szeretném használni, ezúttal pedig a Japán-tenger oldalán lévő megyéket keresném fel. Úgy terveztem, hogy Oszakából Fukucsijamába, a Takeda-várhoz, Kinoszaki onszenbe, Tottoriba, Macuéba, Izumóba, Hagiba és Simonoszekibe megyek majd, onnan pedig átmennék Fukuokába. Aztán tovább ötleteltem. Az egyik töris órán a Cusima daimjóbirtok Edo-kori iratait olvassuk (vagyis hát igyekszünk megfejteni a tanár vezetésével a kuzusidzsivel, vagyis folyóírásos korabeli japán írásjegyekkel írt szövegeket), arra gondoltam tehát, ha már elmegyek Fukuokáig, miért ne menjek el komppal Iki és Cusima szigetekre? Aztán arra gondoltam, ha már Kjúsún vagyok, miért ne vegyek egy három napos korlátlan utazási lehetőséget biztosító buszjegyet, és menjek el Kumamotóba, az Aszo-hegyhez, majd Óitán keresztül Kitakjúsúbe? És miért ne jöjjek haza Kitakjúsúból hajóval a Szeto-beltengeren? 😀 Szóval egy ilyen kb. 12 napos utat terveztem meg, persze még mindent meg kell jól szervezni, meg ki kell számolni, ez mennyibe kerülne, lesz-e elég pénzem rá. Mondjuk én már sokszor megszerveztem nagyon alapos és jó kis utakat nagyon kevés pénzből 🙂

Kedden este nem főztem, hanem a takojakisnál ettem egy adag takojakit, aztán igyekeztem minél hamarabb lefeküdni, hogy háromkor fel tudjak kelni. Igazából hiába feküdtem le idejében, nem tudtam elaludni, aztán többször megébredtem a szomszéd zajongására is. De háromkor aztán fölkeltem, megnéztem a felvezető műsort, majd vártam volna az Eurovíziót a Duna netes közvetítésén, mire kiírták, hogy „ez az adás csak Magyarországon nézhető”… Így hát az ESC hivatalos Youtube-ján néztem a közvetítést. Miután véget ért, picit még ledőltem, majd mentem az óráimra. A délutáni, kulturális örökségekről szóló órán igazán idegesítő volt, hogy hátul két csajszi azt hitte, azzal, hogy maguk elé teszik a táskájukat, hangszigetelő hatást érnek el, pedig nem, én az első sorban jobban hallottam őket, mint a mikrofonba beszélő előadót. Többször hátranéztem, aztán egyszer igazán csúnyán nézhettem, mert találkozott a tekintetünk, és kis időre elhallgattak.

Csütörtökön úgy döntöttem, elmegyek metróval, majd gyalog abban a Kohnan üzletbe, ahol anno Teradával voltunk, hogy vegyek biciklit, meg egyéb dolgokat, például kis „ülőszéket” az alacsony asztalhoz. Metróval csak egy megállót kellett mennem, onnan gyalogoltam. Beléptem az üzletbe, és nagyon meglepődtem, mivel ismeretlen volt a hely. Kiderült, hogy az a bolt, ahol Teradával voltunk, egy tojonakai (szomszéd város) üzlet, nem pedig a hozzánk legközelebb eső higasimikuni üzlet. Mivel ez egy kisebb üzlet volt, biciklit nem is árultak, vettem viszont széket, lámpát az íróasztalhoz, hosszabbítókábelt, meg hosszabb tévéantenna-kábelt. Este megint lefeküdtem időben, valamennyire sikerült aludnom, aztán megint hajnalban keltem, hogy megnézzem a második elődöntőt. Drukkoltam Magyarországnak, és meg is lett az eredménye a drukkolásnak 🙂

IMG_2284
A drukkolás 😀

Pénteken, miután fölkeltem az Eurovízió utáni kidőlésből, úgy döntöttem, elmegyek a Teruteru bicikliüzletbe biciklit venni. Múltkor még azt hittem, hogy az Avadzsiban lévő Teruteru van a legközelebb, de jobban utánanéztem, és kiderült, hogy a Szuita állomáshoz közel is van egy, ráadásul egy még nagyobb üzlet. Elsétáltam oda, és kiválasztottam egy biciklit. Ragaszkodtam a váltóhoz, mivel sok a domb a közelben, ez viszont megdobja az árat. Helyben megcsinálták a rendőrségi regisztrációt is, vettem zárat is, mindennel együtt így 23 000 jenbe került a bicikli. Eredetileg arra számítottam, hogy pár ezer jenből ki fogok jönni, és valami használt járgányt veszek, de a 8000 jen körüli használt biciklik is olyan lestrapált állapotúak voltak, hogy úgy döntöttem, érdemesebb beruházni egy újba, és azt használni két évig, mint megvenni egy rozogát, ami aztán egy-két hónap után használhatatlanná válik. Hazafelé már biciklivel tekertem, tök jó volt 🙂 Aztán délután fogtam magam, és eltekertem egészen a Jodogaváig (folyó), a telefonomon navigáltam 🙂 Dzsúszóig mentem, ez a hely ismerős volt számomra, hiszen annak idején itt laktak Bogiék, és náluk szálltam meg pár napig, mielőtt hazamentem volna Magyarországra, meg persze többször találkoztam itt velük is és más ismerősökkel is. Dzsúszótól aztán még eltekertem egy darabon a folyó mentén, aztán a gjómü szűpát útbaejtve (bevásároltam húsból meg egyebekből, rájöttem, hogy itt árulnak Danone joghurtot, ami olcsóbb és finomabb, mint azok a japán joghurtok, amiket a rendes szupermarketekben árulnak) hazatekertem. Még épp hazaértem az eső előtt. (Szombaton aztán egész nap esett.)

IMG_2292
A biciklim. Miután ezt a képet posztoltam, megkérdezték tőlem, miért női biciklit vettem. Ugyebár Magyarországon, ha nincs középen az a „rúd”, akkor az már nem férfi, hanem női biciklinek számít. Japánban viszont szinte mindenki ilyen biciklit teker, nők és férfiak egyaránt. Japán ismerősök nem is hallottak ilyenről (és nagyon csodálkoztak), hogy csak akkor férfi bicikli a bicikli, ha van középen is egy rúdja 😀

Útközben telefonáltak a légkonditisztító cégtől. Történt ugyanis, hogy a nagy melegre való tekintettel bekapcsoltam volna a légkondit, de szerencsémre gondoltam egy nagyot, és bevilágítottam az elemlámpámmal a légkondi belsejébe. És felfedeztem a nagy mennyiségű, undorító penészt. Kiderült, a takarítócég szépen kitakarította ugyan a lakást, de a légkondi belsejéről elfeledkeztek. Na gondoltam, én nem fogom ezeket a penészspórákat belélegezni, így hát elmentem az ingatlanoshoz a kampuszon, és említést tettem a dologról. Fel is írta a problémát, hívtak is a légkondis cégtől, hogy jönnének tisztítani. Megbeszéltünk egy időpontot, aztán az egyik nap összefutottam a lakóház „ügyintézőjével” (kanrinin), aki bocsánatot kért, hogy elfeledkeztek erről.

Szombaton nem történt igazán semmi, este megint igyekeztem korán lefeküdni, hogy hajnalban kelhessek megnézni a nagy döntőt. Valahogy elaludtam, többször megébredtem, aztán hajnali háromtól megnéztem a megszokott módon rendkívül hosszú eurovíziós döntőt. Kábé reggel nyolcig tartott, aztán egy órára ledőltem, de utána már készülődni kellett. Á-kun ugyanis, akivel a magyarországi japános beszélgetős csoportban lettem jóban, barátnőjével Japánban kirándult épp, és rám írt, nem találkozunk-e, mivel épp Kanszaiban vannak. Összetoboroztunk még két barátunkat, Takusit és Micsihát, és megbeszéltük, hogy 11-kor találkozunk Arasijamában. Végül Takusival a Hankjú Kiotóba tartó vonalán futottam össze, Micsihát pedig Kacurában, az Arasijama felé tartó vonaton szedtük össze 😀 Arasijamában aztán csatlakozott hozzánk Á-kun és barátnője. Nagyon jó volt a rég nem látott kedves ismerősökkel találkozni és elbeszélgetni! Együtt fölmentünk a majomparkba, aztán végigsétáltunk az arasijamai bambuszligeten, majd busszal elmentünk az Aranytemplomhoz, aztán pedig a Jaszaka-szentélyhez. Kiotó változatlanul nagyon szép volt, az Aranytemplom is (most voltam harmadjára), de persze a lényeg az, hogy jó volt a társaság. Magyarul és japánul is diskuráltunk. Aztán elbúcsúztunk, majd Takusival felszálltunk a Hankjú-vonatra.

Nem a gyorsvonatra szálltunk, mert az tele volt, és csak állóhely lett volna, inkább az egyik gyorsított járatot választottuk, ahol le lehet ülni. Leültünk, és a japán és magyar nyelvjárásokról meg hasonló témákról beszélgettünk japánul. A Takusi másik oldalán ülő hölgy többször elmosolyodott, láttam rajta, hogy nagyon fülel, érdeklődik. Gondoltam, csak azért, mert fura számára, hogy egy gaidzsin (külföldi) japánul beszélget a japán nyelvjárásokról. Aztán miután kábé negyed óráig hallgatta a beszélgetésünket, közbeszólt. Azt kérdezte: jól hallja, hogy Magyarországról beszélgetünk? Mondjuk, igen. Takusihoz fordulva megkérdezte, én magyar vagyok-e. Mondja Takusi, igen. Erre nagyon megörvendett, majd felém fordulva elkezdte angolul (!) magyarázni, hogy ő volt harminc évvel ezelőtt Magyarországon egy egyetemi csoporttal, voltak a Szovjetunióban, aztán Csehszlovákiában meg Magyarországon is. Nagyon tetszett neki Magyarország, tavaly is volt Budapesten, évente összejárnak az akkori csoporttal, és magyar énekeket énekelnek, mint például azt, hogy „Az a szép, az a szép, akinek a szeme kék…” 😀 Szóval mindezt elkezdte elmagyarázni nekem angolul, majd visszafordult Takusihoz, és megkérdezte tőle, hogy én beszélek-e japánul. Takusi megerősítette, hogy igen, onnantól kezdve japánul folytatta. Nagyon lelkes volt a hölgy, egy-két megálló múlva leszállt, de addig is nagy elragadtatással magyarázta, mennyire szereti Magyarországot. Jólesett, viszont miután leszállt, kérdezem Takusit: neked nem fura az, hogy angolul szólalt meg? Úgy értem, kábé negyed óráig hallgatta a beszélgetésünket, amit japánul folytattunk. Fülelt, mosolygott, tehát vélhetően feldolgozta a fülén át érzékelt, japán nyelvű hangsort, ez alapján úgy értelmezte, itt most egy japán és vélhetően magyar fiatalember a japán és magyar nyelvjárásokról értekezik. Ez érzelmeket váltott ki benne, hiszen ő már járt Magyarországon, és tetszett neki, mindez pedig ahhoz vezetett, hogy megkísérelt ismeretlenül bekapcsolódni a diskurzusba. Mindez nem történhetett volna meg akkor, ha nem tudja értelmezni a fülén keresztül érzékelt nyelvi kódot. Magyarán szólva, ha mi nem japánul beszélgettünk volna. De japánul beszélgettünk, ez adta meg a lehetőséget a néninek az általunk mondottak feldolgozására. Ennek ellenére elkezd angolul beszélni, és ez még nem elég, megkérdezi Takusit, hogy én beszélek-e japánul. Öööö… mivan? 😀 Ez számomra nagyon furcsa volt. Hisz hallotta, hogy japánul beszélek én is, ahogy az előbbiekben kissé körülményesen már kifejtettem 😀 Na ezután Takusival ezekről a témákról beszéltünk, hányszor szólítják meg a magyar szakos japánokat Magyarországon angolul, illetve az európainak kinéző, japánul beszélő külföldieket Japánban angolul stb.

Estére nagyon fáradt voltam, hisz előző éjjel alig aludtam. Alig vártam, hogy kidőljek, egy-kettőre intéztem a dolgaimat, és 9 órakor már ki is dőltem. Volna. De itt kezdődtek a gondok. Valószínűleg annyira fáradt voltam, hogy pont a túlzott fáradtság miatt nem tudtam elaludni. Közben pedig féltem attól, hogy hazajön a szomszéd, zajongani fog, és akkor még kevésbé fogok tudni elaludni. Forgolódtam, bekapcsoltam a tévét, beraktam nyugtató zenét, felkeltem, ittam vizet, mindent megpróbáltam, de nem sikerült elaludni. Aztán megjött a szomszéd is, és persze elkezdett zakatolni. Közben írtam Öcsinek, akivel másnapra közös edzést szerveztünk (erről a következő bejegyzésben), hogy 9 helyett 10-re halasszuk a dolgot, mert épp álmatlanságban szenvedek. Végül éjfél körül sikerült nagy nehezen elaludnom.

Végezetül néhány kép a kiotói kiruccanásról:

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

A weboldalon sütiket (cookie-kat) használunk, melyek segítenek minket a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. A honlap további használatához, kérem, engedélyezze a sütik használatát. További információ

Weboldalunkon „cookie”-kat (továbbiakban „süti”) alkalmazunk. Ezek olyan fájlok, melyek információt tárolnak webes böngészőjében. Ehhez az Ön hozzájárulása szükséges. A „sütiket” az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény, az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001. évi CVIII. törvény, valamint az Európai Unió előírásainak megfelelően használjuk. Azon weblapoknak, melyek az Európai Unió országain belül működnek, a „sütik” használatához, és ezeknek a felhasználó számítógépén vagy egyéb eszközén történő tárolásához a felhasználók hozzájárulását kell kérniük.

Bezárás