(16-1) Az utolsó tanítási hét. A beadandók leadása. Helyjegy a Resort Sirakami vonatra. Az esős évszak vége. Előkészületek az utazások előtt. Új szomszéd? Szanin+Észak-Kjúsú: a részletes útiterv térképekkel!

Itt a kirándulások előtti utolsó beszámoló! Vasárnaptól kezdve (ha minden jól megy) egy időre átállok a heti helyett napi rendszerességű bejegyzésekre! Addig is lássuk, mi történt az utolsó tanítási héten a tavaszi félévben.

Hétfőn megírtuk a történelmi földrajz tesztet. Érdekes, hogy a legtöbb tesztnél lehet jegyzeteket használni… Magyarországon azért nem ez az általános 😀 A teszt előtt kinyomtattam a beadandókat és az első útitervemet is, aztán hazafelé menet bementem a takojakishoz. Mondta, hogy megnézi az útitervet, és ad még tippeket, hova érdemes menni, így hát elvitte a papírokat, mondta, hogy majd szerdán visszahozza. Voltam a százjenes boltban is, vettem az útra sapkát meg egyéb apróságokat.

Kedden reggel korábban keltem, hogy idejében elinduljak a Higasi-Jodogava állomásra, és megvegyem a helyjegyemet a Resort Sirakami vonatra. Ez egy kirándulóvonat, amely Északkelet-Japánban közlekedik: Akitától Aomoriig. Az az érdekes benne, hogy a Japán-tenger mellett futó Gonó-vonalon közlekedik, így a vonatból meg lehet csodálni a tájat. És ha ez még nem lenne elég, felújított, nagyon menő vonatok ezek a Resort Sirakamik, kisebb csoportoknak vannak ilyen fülkék is, a normál ülőhelyes kocsikban pedig ki van alakítva egy olyan rész, ahol az ablakkal szembe lehet leülni, és onnan lehet nézni a tájat. Az egyik kocsiban büfé is van, ahol helyi specialitásokat lehet megkóstolni, ráadásul samiszen-előadást is meg lehet hallgatni az út alatt. (Bizonyos napokon bábelőadás és tóhokui nyelvjárásban előadott „mesemondás” is van, de én pont olyan napon megyek, amikor csak a samiszen-előadáson lehet részt venni.) A lényeg tehát, hogy ez egy nagyon menő vonat, épp ezért hamar el is kelnek a jegyek. Ráadásul mivel ez nem expressz vonat, igénybe lehet venni a Szeisun 18 kippuvel is, csak helyjegy kell mellé. Így hát én is helyjegyet mentem venni.

9:40 körül már ott voltam az állomás pici „zöld ablakánál”, mondtam a bácsinak, hogy milyen jegy kéne, ő be is pötyögte előre az adatokat a programba, aztán vártunk 10:00-ig, amikor is megnyomta a foglalás gombot. Nos, én az 1-es kocsi első sorába, az A helyre szerettem volna jegyet (ez van ugye a legközelebb a vezetőfülkéhez, itt van ez a tájnézegetős hely, és itt van a samiszen-előadás is), 10:00-kor már csak a 3-as kocsi 5-ös sorába lehetett A helyet kapni, vagy pedig az 1-es kocsi harmadik sorába D helyet. A D hely nem a tengerre, hanem a hegyekre néz, így hát inkább az 3-as kocsit választottam. Itt is lesz samiszen-előadás, meg az ablaknál vagyok, ebben a kocsiban van a büfé, aztán lehet úgyis manevrálni a kocsik között, majd időnként előremegyek nézelődni. A lényeg, hogy megvan a jegy!!

Sietve tekertem az egyetemre. A cusimás órán leadtam a beadandót, aztán hamarabb el is engedtek minket. Mondtam a tanárnak, hogy végül mégse megyek Cusimára, majd legközelebb. Az ebédlőkben megint nagy tömeg volt, így hát a Kelet-Ázsia-kutatócsoport kutatószobája előtti részen kajáltunk I-kunnal. Aztán jöttek az ogurás órák, ott is leadtam a beadandót, majd megbeszéltük az utolsó komondzsós szöveget. Végül bementem Ogurához, elmagyaráztam neki, milyen útiterveim vannak, és hogy viszem a jegyzeteimet, és a vonaton azokat fogom tanulni. Megbeszéltük azt is, hogy következő félévtől mivel kell majd foglalkozzak. Aztán mikor jövök el, látom, hogy Hasze írt egy üzenetet, hogy megint ott felejtettem a teremben a kajás csomagomat… már másodjára 😀 Fölvitte az ő kutatószobájukba, szerdán át is vettem.

Szerdán reggel már nem kellett bemenjek az ogurás órára, helyette elmentem ügyeket intézni. Befizettem az albérletet, a biztosítást, vettem ki pénzt, elmentem a home centerbe venni lefolyótisztítót és páragyűjtő izét, aztán a Uniqlóban vettem még egy rövidnadrágot, mert amit múlt héten vettem, tök jó, és le van árazva. Voltam a gjómü szűpában is rizst meg egyebeket venni. Az üzlet bejárata elé ki volt állítva egy akkora dinnye, amekkorát én még életemben nem láttam. Hatalmas volt! Hazafelé aztán a takojakistól átvettem az útitervet, nyomtatott mellé egy csomó kiegészítést, ezeket megpróbáltam beilleszteni a tervbe. Mondtam neki, hogy majd Facebookon vagy Instagramon meg tudja nézni a képeket, amiket az út során készítek. Be is jelölt Facebookon – és ekkor derült ki, hogy nem Teradának, hanem Teraokának hívják! 😀 Én három hónapig azt hittem, hogy Terada 😀 Meséltem neki, hogy mennénk Sirahamába is, de akiket hívtunk, vagy nem érnek rá, vagy nem válaszolnak. Mondta, hogy ő is szívesen lemenne, ha nem jön össze elég résztvevő, ő le is visz minket, nem is kell fizetni neki autópályadíjat meg ilyesmit, csak neki kedd reggel már vissza is kell jönni, mert dolgoznia kell. Mondtam, hogy még meglátjuk, egyelőre próbáljuk összehozni az embereket. Aztán pénteken este írt Öcsi, hogy mégse tud jönni, mert aznapra már egy kollégája vett ki szabadnapot, és így ő nem tud eljönni. Máskorra meg nem tudjuk átrakni, ugyanis utána én megyek Északkelet-Japánba, és mire hazajövök, Öcsi indul Magyarországra. Így hát Öcsiékkel nem tudok Sirahamába menni.

Szerdán este az időjárás-jelentésben bejelentették, hogy a térségben hivatalosan is véget ért az esős évszak. Hurrá! 🙂

Még jó, hogy szerdán megnéztem az egyetemtől érkező üzeneteket, ugyanis a japán kulturális örökséges óra beadandójával kapcsolatban jött egy üzenet, ami alapján kiderült, hogy még legalább 500 írásjegyet kell írnom, hogy meglegyen a karakterszám. Így hát a kinyomtatott beadandó mehetett a kukába, szerdán este pedig még kellett dolgozzak rajta, hogy jó legyen. El is készült, csütörtökön kinyomtattam az új változatot, és le is adtam.

Csütörtökön reggel pedig készültem a regionális földrajz utolsó vizsgájára. Megírtuk, persze a társadalommal kapcsolatos részeket tudtam, de a tanár megint belerakta a különböző természetföldrajzzal kapcsolatos dolgokat, amikhez én nem értek annyira, szóval ott volt, hogy tippeltem 😀 Az óra után be akartam szaladni a százjenes boltba, de észrevettem, hogy a környéken járőröznek a „biciklis etikett útmutató” bácsik (ez van konkrétan a kis kabátjukra írva). Ők azok, akik elszállítják a rossz helyen parkoló bicikliket. Az a vicces, hogy az egyetemhez vezető utca, ahol egy csomó üzlet, étterem stb. van, végig „biciklivel parkolni tilos” zóna. Tehát hiába akarsz bemenni egy üzletbe, ha biciklid van, nem tudod hol hagyni. A százjenes bolt mellett van ugyan egy hivatalos parkoló, de 150 jent kell fizetni akkor is, ha csak egy csokiért ugrasz be a boltba. Ezért mindenki ott hagyja a biciklijét az üzlet előtt, ahol hivatalosan nem lenne szabad. De amikor én mentem arrafelé, a biciklis etikett éber őre pont az „illegális” parkolóban álldogált, és árgus szemekkel nézett minden biciklist, aki galád módon le akart volna parkolni. Szerencsére eszembe jutott, hogy a másik utcában (ami szintén parkolni tilos zóna) van egy éjjel-nappali üzlet, ami előtt mindig van kijelölt parkoló. Így hát visszamentem odáig, leraktam oda a biciklimet, és elsétáltam a százjeneshez, majd vissza. Hazatérve délután aztán összepakoltam előre az utazáshoz, rendezgettem ezt-azt, készülődtem.

Pénteken reggel edzeni mentem, az edzőcsajnak elmagyaráztam az útitervet (kérdezte, hogy milyen lett a múltkori mérés eredménye, mert amikor Öcsivel voltunk edzeni, ott volt ő is – ő csinálta a múltkori mérést -, aztán én lengettem neki a papírt, hogy megcsináltuk a mérést, de épp edzést tartott, és nem tudta megnézni), aztán hazajöttem, mostam, pakoltam… és utána semmittevéssel töltöttem a napot 😀 Szóval pihentem.

Este, pontosabban éjjel aztán megérkezett a tökéletes névnapi ajándékom: éjjel kettőkor ugyanis nyílt a szomszéd, üres lakás ajtaja, majd ketten elkezdtek beszélgetni a fal túloldalán pont ott, ahol a futonon a fejem van. Annyira boldog voltam, hogy névnapom alkalmából valóra vált a rémálmom! Most be vagyok szorítva két zajforrás közé. Végre lenyugodott a jobb oldali szomszéd, és nem kellene füldugót használnom, erre megjelenik egy új, zajos szomszéd. Hosszú idő óta először ismét azon kellett az éjjel közepén filózzak, hogy hova pakoljam át a fekhelyemet, és végre ismét fülhallgatóval a fejemen alhattam el, a vécéajtóval szemben! Csodálatos érzés volt… De amúgy nekem nagyon gyanús ez az egész. Úgy értem, itt diákok laknak… Milyen japán diák költözik be egy lakásba július 21-én?? Ez se nem tanév eleje, se nem félév eleje, még csak hónap eleje se! Ráadásul folyamatosan engedik a vizet (ennek a zaja sokkal jobban hallatszik, mint a jobb oldali szomszéd esetében), most épp a mosógép is megy. Viszont a balkon mocskos, olyan, mint volt. Ha új lakó érkezik, akkor szépen ki szokták takarítani a lakást. Itt ez nem történt meg. Szóval nem tudom. Abban reménykedem, hogy a gondnok néni kiadta a lakást egy-két napra a szomszéd építkezésen dolgozóknak, de szerintem nem ez lesz a helyzet… Inkább az, hogy a szomszéd el volt utazva valahova, esetleg külföldön tanult, és most visszajött… Újra rendelhetem tehát a füldugót, pakolhatom a fejemre a fülhallgatót, hurcibálhatom a fekhelyemet ide-oda, és idegeskedhetem álmatlanul. De örülök!

Szombaton reggel persze az új szomszéd zajaira ébredtem, ajtócsapkodás, vízengedés, satöbbi. Aztán megint edzeni voltam, hazafele jövet a takojakisnak elmondtam a híreket (azt, hogy a sirahamai kirándulásra egyedül maradtam – mondta, hogy még meggondolja, de ő benne van abban, hogy lemenjünk -, meg azt, hogy új szomszédom lett), aztán takarítottam, és elrendeztem mindent, hogy utazásra kész legyek, és normális állapotban hagyjam a lakást. Közben meg gondolkodtam a szomszéd dolgán, mert délután abszolút semmi hang nem hallatszott. Amikor mentem teregetni, átkukucskáltam az ő balkonjára – egész délelőtt járatta a mosógépet, de kiteregetve nincs semmi. És ugyanaz a mocsok van a balkonon, mint ahol már régóta senki se járt. Valami kefe meg egy fél papucs elhajítva. Kik járkáltak vajon ebben a lakásban? Remélem, hogy csak valami ideiglenes vendégek, és mire hazajövök, nem lesz itt senki 😀 Vagy ha lesz is, nem fog zajongani. Délután aztán még elbicikliztem a gjómü szűpába, hogy vegyek olcsón onigirit (rizsgombóc) az útra, de nem volt, még elmentem a százjenesbe is péksüteményért, aztán itthon telepakoltam a lakást ilyen kis páraelszívó izékkel, hogy amíg nem vagyok itthon, és nem szárít a légkondi, nehogy megpenészedjenek a dolgok. A penészedéstől nagyon tartok, ugyanis anno Minóban, amíg Koreában kirándultam, nagyon megpenészedett minden, az öltönyömtől elkezdve a szekrényben lévő más ruhákon át minden. Annamarinál meg Attilánál meg még durvább penészedés volt. Aztán amikor Okinavára mentem, úgy hagytam a légkondit egy hétig, csak ugye akkor átalányt fizettem, itt meg nem hagyhatom úgy 11 napig, mert rámegy a gatyám is 😀

Holnap tehát kezdődik a mostani japáni tartózkodásom első nagy utazása! A részletes útiterv a következő:

• 7/23: Oszaka –> Fukucsijama –> Takeda vár –> Kinoszaki onszen (Oszaka megye –> Hjógo megye)
• 7/24: Kinoszaki onszen –> Higasihama –> Tottori (Hjógo megye –> Tottori megye)
• 7/25: Tottori –> Jonago –> Szakaiminato —> Macue (Tottori megye –> Simane megye)
• 7/26: Macue –> Izumo –> Junocu onszen –> Hagi (Simane megye –> Jamagucsi megye)
• 7/27: Hagi –> Nagato jumoto onszen –> Simonoszeki (Jamagucsi megye)
• 7/28: Simonoszeki –> Kitakjúsú (Modzsi, Kokura, Javata) –> Fukuoka (Jamagucsi megye –> Fukuoka megye)
• 7/29: Fukuoka –> Dazaifu –> Josinogari –> Nagaszaki (Fukuoka megye –> Szaga megye –> Nagaszaki megye)
• 7/30: Nagaszaki (Gunkandzsima) (Nagaszaki megye)
• 7/31: Nagaszaki –> Iszahaja –> Unzen onszen –> Simabara –> Kumamoto (Nagaszaki megye –> Kumamoto megye)
• 8/1: Kumamoto –> Aszo –> Óita –> Beppu –> Jufuin –> Beppu (Kumamoto megye –> Óita megye)
• 8/2: Beppu –> Óita –> Kitakjúsú (Kokura) –> hajóval vissza Oszakába a Szeto–beltengeren (Óita megye –> Fukuoka megye –> Oszaka megye)
• 8/3: érkezés Oszakába a kora reggeli órákban

A térképen mindez így néz ki (kattintásra nagyobb lesz):

A következő ábrán pedig az látható, Japán hány megyéjében jártam már ez előtt a kirándulás ELŐTT.
Jelmagyarázat:

• lila = olyan megye, ahol laktam
• piros = olyan megye, ahol megszálltam
• sárga = olyan megye, amelyet felkerestem (sétáltam)
• zöld = olyan megye, ahol átszálltam (vonaton), megpihentem (autópályán) stb.
• világoskék = olyan megye, amelyen keresztülhaladtam járművel
• fehér = olyan megye, ahol még egyáltalán nem jártam

Látható, hogy Nyugat-Japánban vannak még fehér (és egy világoskék is) foltok, ezeket szeretném pirosra vagy sárgára változtatni az út során. A következő cél pedig az északkeleti, még teljesen fehér megyék meghódítása lesz! 🙂

Nos, akkor kezdődjék a Szanin-Észak-Kjúsú kirándulás! Igyekszem mindennap írni 🙂

(És most, amikor befejeztem ezt a leírást, hazajött az új szomszéd… Pontosabban ketten is. Olyan, mintha itt beszélgetnének mellettem. És megint ereszti a vizet. Ez valami vízeresztő-mániás 😀 Jó lesz ez, jó lesz…)