OSZAKA 2017~2019.,  Szanin - Észak-Kjúsú kirándulás

(16-2) 【Szanin+Észak-Kjúsú 1】A fukucsijamai vár és a Takeda-vár. Izzasztó hegymászás. Vidéki vonatok. Fürdőtúra Kinoszaki onszenben.

Üdvözlet Kinoszaki onszenből! Szerencsésen véget ért a Szanin+Észak-Kjúsú kirándulásom első napja, és megérkeztem a mai szállásomra, Kinoszaki onszenbe. Lássuk, mi történt az első napon!

Az indulás előtti éjjel nagyon rosszul aludtam – mondhati, tulajdonképpen semmit. Lefeküdtem este tizkor, hogy reggel idejében fel tudjak kelni, de persze mivel átszoktam az utóbbi időben a késői fekvéshez, nem tudtam elaludni. Aztán elaludtam, de éjfélkor beszélgetésre ébredtem. Na mondom hazaért az új szomszéd. De ahogy füleltem, rájöttem, hogy nem onnan jönnek a zajok. Kiderült, a régi kedves szomszéd skype-olt épp. Végül egy órakor el tudtam aludni, hogy kettőkor arra ébredhessek, hogy hazajöttek az új szomszédok. Mind a ketten. És a fejemnél kezdtek el hangosan beszélgetni, de olyan hangosan, hogy konkrétan mindent értettem. Biróságról meg pereskedésről beszéltek, talán jogászhallgatók? Át is kopogtam, olyan hangos volt a zaj. Végül fél három körül megint átpakoltam a fekhelyemet a vécéajtó elé, de ugye fejhallgatót most nem rakhattam, mert féltem, hogy nem hallom majd meg az ébresztőórát, és akkor elkések. Szóval szenvedtem tovább, három körül elaludtam, hogy négy ötvenkor keljek. Kicsit se voltam álmos…

Reggel elkészülődtem, levittem a szemetet, elpakoltam, aztán elsétáltam az Eszaka állomáshoz. Onnan mentem metróval Umedáig, ott átszálltam a JR-vonalra, és Oszakától egyenesen Fukucsijamáig mentem. Fukucsijamában csak a várat akartam megnézni, ami kábé negyed órára van az állomástól. A tervem alapján körülbelül egy és negyed órám volt, hogy megnézzem a várat, és visszamenjek az állomásra. Ezt könnyedén teljesitettem. Tetszett a vár is, a kilátás is.

Következőnek Fukucsijamából Vadajamáig mentem, ahol át kellett szállnom egy másik vonatra, hogy eljussak a Takeda várhoz. Vadajamáig úgymond „újfajta” vonatok közlekedtek, olyanok, mint amilyenek Oszaka környékén is, Vadajamától Takeda felé aztán megjelent a dizeles, „one-man” vonat. Eljutottam vidékre 🙂 Jó volt újra ilyen vidéki vonaton utazni. Igaz, csak egy megállót kellett menjek vele 😀

A Takeda állomás egy igazi vidéki állomás. Bár van állomásfőnök, szóval annyira azért mégse elhagyatott hely. A környéken van pár kajálda, szuvenirbolt, de más nem igazán. Elindultam, hogy feljussak a Takeda várhoz. Ez igazából egy várrom, és arról nevezetes, hogy ha ősszel, hajnalban keressük fel a várat, felhők veszik körbe, és olyan az egész, mintha a vár (igazából várrom) a felhők közt lebegne. Állitólag ez a várrom volt a Laputa – Az égi palota cimű Mijazaki-animében megjelenő vár alapja. A lényeg, hogy több mint háromszáz méter magasan van, és a tetejére egy kábé nyolcszáz méteres túraútvonal vezet fel. Hát ez kegyetlenebb volt, mint gondoltam. Meglehetősen meredek volt, ráadásul a párás, fülledt meleg idő miatt már az út felénél csavaró viz volt a pólóm, a hajamból is csöpögött a viz. Ráadásul nem volt nálam elég viz, mert félúton megittam – odafönt pedig nincs automata. Felfelé láttam gyikokat, meg sajnos egy óriás verébdarazsat is – szépen megálltam, és megvártam, amig elmegy arra, amerre szeretne. Hagyjuk békén egymást 😀

Felértem a bejárathoz, megvettem a jegyet, és fel kellett ragasszak egy kis matricát egy táblára, amin azt gyűjtik, hogy milyen országokból jöttek látogatók. Kérdezem a jegyeladó bácsit, hogy van-e odafönt valami automata vagy ilyesmi – persze nincs. De azt mondja, ha viz kell, akkor ő tud adni! Elővett a hűtőből egy nagy flakont, és feltöltötte az én flakonomat. Megmentett! 🙂

Az égi palota tényleg lenyűgöző, érdemes volt ide felmászni. Szerintem ez Japán leghiresebb „hegyi vára” (nem tudom, ezt hogy mondjuk magyarul helyesen, fellegvár talán?). Körbementem, aztán a másik útvonalon (ott lépcsők voltak) legyalogoltam. Elkezdtem keresgélni valami kajáldát, körbesétáltam, meg is kérdeztem a turitainformációnál, mit ajánlanak, de csak ugyanazokat a kajáldákat mutatták be, amiket amúgy is láttam. Végül visszamentem ahhoz a szobáshoz (hajdinatészta), amit legelőször láttam meg. Házi készitésű szoba volt, ahhoz képest nekem a konbinikben kapható olcsó szoba jobbnak tűnt. Nem volt egy nagy szám tehát. Ráadásul úgy ment a légkondi, hogy fel kellett vegyem a kabátomat, és még úgy is fáztam. Ugyebár tiszta viz volt a pólóm is… Féltem, nehogy megfázzak.

Még lett volna egy órám a vonatig, de kicsit csöpörgött az eső is, meg az állomás környékén nem volt semmi, igy hát kinéztem, hogy van egy korábbi vonat is, ami elvisz Vadajamáig, aztán majd ott kell várakozzak egy órát. Hát gondoltam, inkább ott várakozom, igy hát a korábbi vonattal elmentem Vadajamába.

A Vadajama állomás környékén csak egy nevezetesség van: a régi Vadajama állomás 😀 Vagyis annak az elhagyatott épülete, amit benőtt a növényzet. És a vicces az, hogy az új állomásnak csak egy bejárata van, igy hát hogyha át akar jutni az ember a túloldalra, hogy megnézze a régi állomásépületet, jó nagyot kell kerülni, el kell sétálni az első vasúti kereszteződéshez. Hát nekem volt időm, igy elsétáltam. Ebben a városban senki nem lakik? – ezt gondoltam. Ugyanis senki nem járt az utcán, nem voltak üzletek, csak lakások, de sehol senki… Aztán amikor átjutottam a sinek túloldalára, egy fiatalember megkérdezte, hogy be lehet-e erről az oldalról jutni az állomásra. Hát mondom, nem tudom, én is ezen gondolkodom…

Visszamentem az állomás bejáratához, és vártam a vonatomat. A vonat, amire a terv szerint a következőnek fel kellett szállnom, egy csak nyáron közlekedődő „ideiglenes járat”, a „Takeda várrom – Az égi palota” vonat. Egy normál vonatot alakitottak át, kivülre Takeda várromos diszitést ragasztottak, belül pedig a bal oldali üléssort átalakitották úgy, hogy az ülések az ablak felé nézzenek. Meg is érkezett a vonat, fel is szálltam, meglepetésemre nagyon kevesen utaztak rajta. Pedig sima jeggyel igénybe lehet venni… Ráadásul itt is úgy ment a légkondi, hogy majd megfagytam 😀 Ezzel a vonattal mentem tehát Kinoszaki onszenig, a vonat végállomásáig.

Kinoszaki onszen a Kanszai-régió talán legnevezetesebb onszene, vagyis fürdővárosa. A városban hét nagy termálfürdő is található, plusz lábfürdők, gyógyvizes ivókutak, meg persze hotelek (rjokanok), kajáldák, szuveniresek. Ide foglaltam ma estére szállást, és azt terveztem, hogy körbejárom az összes fürdőt. Az állomástól végigsétáltam a főúton, hogy eljussak a szállásra, közben egy mini szupermarketben vettem kaját is. A szálláson a tulajdonos nagyon kedvesen fogadott, hideg teát töltött, csokoládéval kinált, és kiállitotta a fürdőjegyet. Ez egy nagyon jó találmány, amit még más fürdőhelyeken nem láttam. A szálláson ha befizeted a háromszázötven jenes fürdőadót (idegenforgalmi adó), kiállitanak egy kis blokkot, rajta egy vonalkóddal, ezt lehet hordozni a nyakunkban, és ezzel külön fizetés nélkül be lehet menni az összes fürdőbe. Lepakoltam tehát, felvettem a jukatámat, és elindultam a fürdőtúrára. Volt „normál” benti fürdő, rotenburo (kültéri fürdő), olyan rotenburo, ami egy vizesésre néz, olyan, ami az emeleten van stb. Végigjártam mind a hét fürdőt. A végére már elég macerásnak tartottam, hogy mindig vetkőződni-öltöződni kell 😀 Annyi gond volt, hogy rendkivül forró a viz, 43 fokos. Volt olyan fürdő, amelyiknél csak a lábamat mertem berakni a vizbe 😀 A szálláshelytől kiindulva elsétáltam a főút egyik végébe, végigjárva a fürdőket, aztán elsétáltam a vasútállomásig, ugyanis ott is volt egy fürdő, majd a túrát a szállásommal szomszédos fürdővel zártam. A szállásra visszatérve a tulajdonost megkértem, hogy melegitse meg a kajámat, aztán vacsoráztam, most irom ezt, és mivel a mai szálláson saját szobám van, nem ilyen dormitory, ezért a tévében meg tudom nézni a két kedvenc sorozatomat 🙂

Holnap reggel a helyi felvonóval megyek fel az Onszen-templomhoz, majd idejében indulok tovább Tottori felé. Útközben megállok a Higasihama tengerpartnál, lehet, hogy fürdök is itt egyet, aztán ha minden jól megy, kora délután érkezem Tottoriba, ahol megnézem a homokdűnéket. A holnapi bejegyzésben szeretnék mesélni kicsit az „Ura-Nihon” („Hátsó Japán” körülbelül, de nagyon nehéz leforditani) jelenségről is 🙂

(Ui 1: megpróbáltam feltölteni pár képet telefonról, de az olcsó mobilnet nem birja. Wifi nélkül nem fog menni, igy hát a képek majd akkor jönnek, ha hazaértem.)

(Ui 2: talán észrevehető, hogy nincs a billentyűzetemen hosszú i betű – bocsi 😀 )

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

A weboldalon sütiket (cookie-kat) használunk, melyek segítenek minket a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. A honlap további használatához, kérem, engedélyezze a sütik használatát. További információ

Weboldalunkon „cookie”-kat (továbbiakban „süti”) alkalmazunk. Ezek olyan fájlok, melyek információt tárolnak webes böngészőjében. Ehhez az Ön hozzájárulása szükséges. A „sütiket” az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény, az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001. évi CVIII. törvény, valamint az Európai Unió előírásainak megfelelően használjuk. Azon weblapoknak, melyek az Európai Unió országain belül működnek, a „sütik” használatához, és ezeknek a felhasználó számítógépén vagy egyéb eszközén történő tárolásához a felhasználók hozzájárulását kell kérniük.

Bezárás