(18-1) 【Szanin+Észak-Kjúsú 9】Unzen poklai és fürdői. Simabara és az Edo-kori keresztények. A megrongálódott kumamotói vár. Megint az angol nyelv.

Üdvözlet Kumamotóból! A mai napon Nagaszakiból először Iszahajába, majd onnan busszal Unzenbe utaztam, ahol megnéztem a „poklokat”, és jó kis fürdőket vettem. Következőnek Simabara városa következett, majd komppal átjöttem Kumamotóba, ahol megnéztem a tavalyi földrengésben károkat szenvedett várat, és ismét megtapasztaltam, hogy nem számit a japántudás, csak a külföldi kinézet.

Éjjel nem aludtam a legjobban, ezúttal nem traktoremberek voltak, bár emlékszem valami horkantásokra, hanem volt egy vakarózó, aki kábé óránként úgy elkezdett vakarózni, mintha rühös volna, és olyan hangosan vakarózott, hogy fel lehetett ébredni rá 😀 A lényeg, hogy fél öt körül megébredtem, és mivel úgyis ötkor keltem volna, inkább felkeltem korábban, és lezuhanyoztam a meleg vizben, mert éjjelre olyan hidegre állitotta valaki a légkondit, hogy ébredéskor konkrétan fáztam. Miután összekészülődtem, elindultam a nagaszaki állomás felé. Sajnos ilyen korán még nem járnak a villamosok, igy gyalog tettem meg az utat a hátizsákommal, közben meg-megállva a derekam miatt. Az állomásra érve jegyet vettem Iszahajáig, majd egeye kb. fél órás vonatút következett.

Iszahajában nem terveztem megnézni semmit, csak azért kellett eljöjjek idáig, mert a buszok, amelyek Unzenbe és Simabarába tartanak, és amelyekre érvényes a bérletem, innen indulnak, nem Nagaszakiból. Át is mentem a buszállomáshoz, leültem a váróterembe. Jön egy nő, meglát, megszólal: „Haró!”. Na mondom, kezdődik… Mondom neki, „Ohajó gozaimasz”. Erre ő leült kettővel arrébb, majd megszólal, de úgy, hogy nem néz felém, csak néz maga elé vigyorogva: „How are you? Hihihihihihi”. Biztos nagyon büszke volt magára, hogy ki merte mondani ezeket a kemény szavakat egy külföldi előtt, akit amúgy nem is ismer… Azért ilyenkor megkérdezném, hogy egy japán vadidegenhez is csak úgy odaszól, hogy „hogy vagy”? Mondjuk kinaiul, mert kinézetre nagy az esélye, hogy a vadidegen japán kinai?

Megjött a busz, amivel Unzenig utaztam, egy jó másfél órát. Magas hegyekre ment fel a busz, szerpentineken keresztül, közben nagyon szép tájakat lehetett látni. Unzen onszen az Unzen hegy mellett található. Ez a hegy igazából egy ma is aktiv, működő vulkán, emiatt érthető, hogy hévizforrások is találhatók körülötte. Unzenbe érkezve megkérdeztem a buszállomáson, le lehet-e valahová rakni a táskát, mondta a hölgy, hogy érmével működő szekrény nincs, de száz jenért ők megőrzik az irodába. Hát ez számomra tökéletes volt, igy hát átpakoltam a szükséges dolgaimat egy szatyorba, a táskát pedig ott hagytam. Elsőként egy kis fürdőbe mentem, rajtam kivül még két bácsi fürdött épp, habár még tiz perccel a hivatalos nyitás időpontja előtt voltunk. Itt is elég forró volt a viz, de azért bele lehetett menni kis időre. Amúgy az egész városban érződik a kénes záptojásszag, és persze a fürdők is kénesek, a viz szine is különleges. Csak öt-tiz percet voltam a vizben, de miután felöltöztem, és indultam a következő megtekintendő helyre, meglepetten tapasztaltam, hogy elmúlt a pár napja kinzó derékfájásom! Mintha levették volna rólam! Utána persze azért éreztem, de ma egész nap sokkal jobb volt. Ez a viz csodákra képes!

Következőnek egy közeli tavat néztem meg, de igazából eléggé sietnem kellett, mert csak másfél órám volt Unzenben, mielőtt ismét buszra kellett volna szállnom. Megnéztem a tavat, majd találtam egy nagyon pici fürdőt, ahol magadnak dobod be a száz jenes belépő jegyet, nincs senki személyzet. Szeretem ezeket a pici fürdőket, nagyon hangulatosak. Itt is megfürödtem, persze itt jóval forróbb volt a viz, mint az előző helyen. Következőként az unzeni poklokat néztem meg. Ezek forró kénes kigőzölgések, hőforrások, amelyek úgy néznek ki, mint ahogy Japánban a poklot elképzelik. Ilyen poklok amúgy vannak Beppuban is, azokat 2013 decemberében kerestem fel. Megnéztem tehát a poklokat, és egyúttal a keresztény mártirok emlékművét is. Ebben a térségben ugyanis nagyon sok volt a keresztény, akiket a nyugati hittéritők megtéritettek. Az Edo-korban azonban betiltották a kereszténységet és szigorúan büntették a hivőket. Akikről kiderült, hogy keresztény hivők, azokat megkinozták, és arra kényszeritették, hogy megtagadják hitüket, ha nem, kivégezték őket. Itt jön képbe az unzeni pokol: a hivőket ugyanis a forró vizbe eresztették kinzásul, ha pedig nem voltak hajlandók megtagadni a hitüket, az unzeni pokolba hajitották őket. Az ő emléküket őrzi egy kereszt és egy emlékkő a poklok mellett.

A pokloknál lehet venni a hőforrásban főtt tojásokat, én kettőt akartam venni, de csak ötezresem és 157 jenem volt, igy végül csak egyet tudtam venni 100 jenért. A tojásárusitó néninek három cicája is volt 😀 A poklok után még egy fürdőt vettem, de itt megint bajban voltam, mert az ötezressel nem tudtam kifizetni a 200 jenes belépőt. Végül a fürdősnéni felváltotta valahogy az ötezrest, igy ismét megfürödhettem. Ezután visszasiettem a buszmegállóba, kivettem a táskámat, majd a buszra ülve Simabaráig utaztam.

Simabarában az állomásnál beraktam a csomagomat az érmés szekrénybe, majd a simabarai várat céloztam be. Simabara volt a kereszténység egyik központja, és egyben a kereszténység betiltásának egyik ürügye is: itt robbant ki ugyanis egy nagy felkelés az Edo-kor elején, és mivel ebben keresztények is részt vettek, a sógunátus kemény megtorlással válaszolt. Megnéztem tehát a simabarai várat, ami azonban nem eredeti vár, a világháború után épitették újra, belül múzeumként funkcionál, hasonló az oszakai, nagojai várhoz, csak kicsit lepusztultabb. Amúgy a kiállitás érdekes volt, föntről pedig a kilátás is nagyon szép. A vár után megnéztem a szamuráj házakat, egy egész utca van megőrizve eredeti állapotában. Hangulatos hely, bár én már sok ilyen házat láttam, szóval nekem annyira újat nem mutatott, de aki először lát ilyet, annak jó élmény lehet. Tényleg hangulatos. Ezután elsétáltam arra a helyre, ahol az utca melletti kis csatornákban diszes pontyok úszkálnak, de pont a csatornákban nem láttam egy pontyot se. Egy helyen igen, egy kis hid alá, az árnyékba behúzódva. Meg egy mesterséges tóban volt elég sok nagy ponty, de pont ott nem, ahol eredetileg kéne lenniük 😀

Visszasietve az állomáshoz, felültem egy buszra, ami elvitt a buszpályaudvarra. Ennek igazából nem volt sok értelme, mert arra a buszra, amire később a buszpályaudvaron szálltam, felszállhattam volna a vonatállomásnál is, de annyiban jó volt, hogy a buszpályaudvaron megkérdezhettm a biztonság kedvéért, az a másik busz tényleg megáll-e a kikötőnél. Ugyanis a kikötőhöz igyekeztem, hogy a komppal átmenjek Kumamotóba.

Meg is érkeztem időben a komphoz, a buszbérletemet bemutatva megkaptam az ingyenes jegyemet, majd felszálltam a kompra. A kompon sok látnivaló nem volt, mert elég felhős volt az ég, igy picit szunyókáltam. Megérkezve a kumamotói kikötőbe, siettem, hogy elérjem a Kumamotó belvárosába tartó buszt, sikerült is, a buszon pedig folytattam a szunyókálást 😀 A busz befutott a kumamotói buszpályaudvarra, ahol megkérdeztem, hogy a másnap reggeli busz, amire fel kell szállnom, megáll-e ott is. Ugyanis az a kumamotói vasútállomástól indulna, az viszont nagyon messze van, szóval nem akarnék odáig elgyalogolni. De szerencsém van, ugyanis megáll a buszpályaudvaron is, szóval csak ide a közelbe kell elsétáljak.

Ezután elsétáltam a szállásomig, becsekkoltam. Nagyon kulturált hely, kapszulahotel-szerűség, adtak törülközőt, köntöst, fogkefét, mindent, el is vezettek a „szobámhoz”, persze nem szoba, csak egy ágy 😀 De nagyon szép, tiszta, kulturált, persze picivel drágább is, mint a tegnapi hely. Remélem, tudok jól aludni majd. Miután becsekkoltam, megint fogtam a fontosabb cuccaimat, beleraktam egy zacsiba, és elindultam, hogy megnézzem a tavalyi földrengésben károkat szenvedett kumamotói várat. Belülre nem lehet bemenni, de egy útvonalon körbe lehet sétálni a várat, és kivülről meg lehet nézni a jelenlegi állapotokat. Nagyon fájdalmas látvány, fel van állványozva az egész, sok épületnél csak hajszál hija volt, hogy nem dőlt össze az egész. Körbejártam az egész épületet, hát eléggé megrenditő látvány volt.

Miután körbejártam a várat, sietősen visszafelé indultam, mivel nagy esőfelhők közeledtek, és a hirekben mondták is, hogy esni fog. Előtte beszaladtam egy szuvenirboltba, körbenéztem, és találtam egy clear file-t (ez az, amit nem tudok magyarul, ilyen mappa, amibe iratokat lehet rakni), amit meg akartam venni, csak hogy nem szerepelt rajta az ára. A következő beszélgetés zajlott le köztem és az eladónő között (amit magyarul irok, az mind japánul hangzott el értelemszerűen):

D: Elnézést, mennyibe kerül ez a clear file?

Eladó: Kis türelmét kérem.

D: Kintre volt pakolva, de nem találtam meg az árát…

Eladó: Valóban? Utánanézek.

(Kimegy, és megnézni az árat, majd visszajön)

Eladó: Cű! Szebün! Ziró! Cű! Szebün! Ziró! (Közben erősen gesztikulál)

D: (lemerevedik, próbálja értelmezni a látottakat és hallottakat) … úgy értsem, 270 jen?

Eladó: Igen, 270 jen lesz.

Erre most mi szükség volt???? Nem japánul beszélgettünk eddig??? Nem értettük meg egymást?? Minek kellett ez a cű szebün ziró? Nem mellesleg az two hundred and seventy lett volna… De akkor is. Japánul beszéltünk, nemdebár?? Hiheteten! Legszivesebben azt mondtam volna neki kinaiul, hogy „nem vagyok én amerikai, beszélj japánul!”.

Ezután elmentem a CoCoIchibe, ettem egy karét, majd bementem egy drogériába Salonpast venni a derekamra. Itt az eladócsajszi már meg sem hallotta, amit mondok:

D: Jó napot kivánok!

Eladónő: Hello! Thanks for coming to our shop!

D: …

Eladó: Seven hundred and seventy yen!

D: Hétszázhetven, ugye? Tessék, ezer jen.

Eladó: Thank you! 230 yen, please.

D: Köszönöm szépen. (Majd magam elé dünnyögve: De miért kellett ezt angolul?)

Szóval úgy látszik, ebben a városban nem szokás japánul válaszolni annak, aki japánul szól az emberhez. Persze ez csak a külföldiekre vonatkozik. Komolyan, könyörgök, olyan nehéz dolog ez? Japánul beszél az illető? Akkor attól függetlenül, hogy vágott szemű vagy nagy orrú vagy fekete bőrű vagy akármilyen, japánul válaszolok. Angolul beszél az illető? Akkor attól függetlenül, hogy vágott szemű vagy nagy orrű vagy fekete bőrű vagy akármilyen, angolul válaszolok. Nehéz megérteni azt, hogy lehet olyan ázsiai, aki nem tud japánul, de tökéletesen beszél angolul, és lehet olyan európai, aki nem tud angolul, de tökéletese beszél japánul? (Oroszok közt szokott lenni sok ilyen.) Olyan jó lenne, ha ezt megértenék. Európai kinézet nem egyenlő angol anyanyelv és amerikai származás és japántudás hiánya.

Na ezután visszajöttem a szállásra, és már készülődöm a lefekvéshez. Holnap reggel átszelem Kjúsú szigetét vizszintesen! Először Aszo városában szállok le a buszról, majd ismét buszra szállva Óitába érkezem, ahol átszállok egy másik buszra, amivel Beppube érkezem, ahol átszállok egy harmadik buszra, amivel Jufuinba érkezem majd 😀 Jufuin is egy fürdőváros, itt fogok megint onszenzeni, majd Beppuben lesz a szállásom. És a holnapi egyben az utolsó előtti napom a Szanin+Észak-Kjúsú kiránduláson!