(18-3) 【Szanin+Észak-Kjúsú 11】 A beppui majmok. Találkozás Fruzsival. Expressz busz Óitából. Hajóút Kokurából Oszakába. A kivilágítatlan hidak.

Üdvözlet Oszakából (Szuitából)! Jócskán megkésve itt a bejegyzés a nagy Szanin+Észak-Kjúsú kirándulás utolsó napjáról! Az utolsó napon Beppuban találkoztam évfolyamtársammal, Fruzsival, együtt megnéztük az takaszakijamai majmokat, aztán Óitából elbuszoztam Kokurába, hogy onnan hazahajózzak Oszakába.

Beppuban nagyon jól tudtam aludni, ugyanis végül egyedül voltam a négyágyas szobában. Eléggé lepukkant szállás volt, de az ágy tiszta volt, csend volt, jól lehetett aludni. Reggel felkeltem, aztán reggelizés közben megnéztem az e heti Jofukasit, aztán készülődtem az indulásra. Leadtam a kulcsot a másik épületben, aztán a buszmegálló felé menet vettem kaját, majd a buszmegállóban várakoztam Fruzsira, az évfolyamtársamra, aki jelenleg épp Óitában tanul. Megbeszéltük, hogy együtt megyünk megnézni a majomparkot, amiről én egészen eddig azt hittem, hogy Beppuban van, közben pedig kiderült, hogy az a terület közigazgatásilag már Óitához tartozik. Fruzsi meg is érkezett, aztán együtt vártuk a buszt, amivel aztán elmentünk a Takaszakijamához, a majomparkhoz.

Ennek a majomparknak az eredete az, hogy régebben sok gondot okoztak a hegyen élő majmok, ellopták az emberek ételét, majomtámadások voltak stb., ezért Óita városa kitalálta, hogy etetni kezdi a majmokat, hogy elkerülje ezeket a problémákat. Így alakult ki a takaszakijamai majompark, ahol jelenleg összesen 1300 japán makákó él. Az arasijamai (kiotói) majompark és a takao-hegyi (tokiói) majompark ehhez képest semmi! Tényleg nagyon sok majom volt, nagyon aranyosak 🙂 Vigyázni kell ugyanakkor, hogy ne nézzünk a szemükbe, vagy ne vigyorogjunk rájuk, mert azt fenyegetésnek veszik. Nagyon sok pici majom is volt, kiderült, hogy épp most, július-augusztus környékén van a majmoknál a „baby boom”, ilyenkor születnek a babamajmok. Nagyon cukik voltak 🙂

Megnézegettük a majmokat, köztük Charlotte-ot is, a tavaly született majmocskát, aki miatt nagy botrány kerekedett a sajtóban (ugyanis ugyanazt a nevet adták neki, mint az újszülött brit hercegnőnek). Azután elindultunk lefelé a hegyről. Fruzsi észrevette, hogy elveszett a pocket wifije, így hát úgy döntöttünk, visszamegyünk Beppuba, hogy megkeressük. Én viszont közben kalkuláltam, és rájöttem, hogy ha még visszamegyek Beppuba, akkor nem biztos, hogy elérem az Óitából induló gyors buszt. Így hát elbúcsúztunk, Fruzsi ment Beppuba (meglett végül a készülék, Japánban nem vész el egy ilyesmi, nem lopják el), én pedig a túloldalon várakoztam a buszra, ami viszont több mint tíz percet késett. Egy koreai család nagyon jól járt, ők épp jöttek ki az Umitamago akváriumból, ami szintén a közelben található, és az apuka épp elkezdte bogarászni a menetrendet, csalódottan közölte az anyukával (gondolom, koreaiul nem tudok, de így jött át), hogy csak egy jó fél óra múlva jön a busz… Erre megjelent a (késett) busz 😀

A busszal Óita állomásig mentem, ahol vettem kaját az útra, elmentem a mosdóba, az információs pultnál a biztonság kedvéért megkérdeztem, pontosan honnan indul a gyors busz, aztán a megállóban várakoztam. Innen indul mindenféle expresszjárat, többet között a kumamotói is, amivel előző nap érkeztem, meg megy még busz innen Fukuokába, Mijazakiba, Kagosimába, Nagaszakiba is. Nekem a kitakjúsúi, vagyis a kokurai járat kellett, erre volt is jegyem foglalva. A SUNQ-bérlet érvényes erre a járatra is, de mivel helyfoglalásos járat, a bérlet mellé kell helyjegyet is foglalni (ingyen). A neten foglaltam, és még Fukuokában vettem át a jegyet a buszpályaudvaron. A buszon aztán nézelődtem kicsit, végül pedig elaludtam. Kb. két órás volt az út Kokurába, megérkezve pedig az állomás környékén kóvályogtam kicsit, aztán megint a megállóban várakoztam, ezúttal a Sin-Modzsikóba („Új Modzsi kikötő”) tartó ingyenes buszt vártam. A kompot üzemeltető társaság ugyanis ingyenes buszt is üzemeltet, mivel az Új Modzsi kikötőbe nehézkes a kijutás. Jó sok néni-bácsi, kisgyerekes családok is várakoztak. A busz aztán meg is jött, és jó negyven percet mentünk, mivel valami felújítás miatt le volt zárva egy útszakasz, és nagy dugóba keveredtünk.

A hajóállomáson átvettem a jegyemet, aztán felszálltam a hajóra. Elfoglaltam a helyemet, a legolcsóbb jegyet vettem, ezért tulajdonképpen kapszulahotel-szerű ágyam volt csak, de nem is kellett nekem luxuslakosztály. Lepakoltam, aztán körbementem a hajón, majd mikor elindultunk, odakint néztem a tájat. Aztán a kisboltból vettem egy törülközőt meg egy clear file-t, és elmentem a hajón lévő fürdőbe. Olyan fürdő volt, hogy miközben ül az ember a forró vízben, az ablakon át nézheti a tengert. Jó volt, mondjuk szemüveg nélkül nem sokat láttam 😀 Próbáltam kapcsolódni a hajó wifijére, de valamiért nem működött. Gondoltam, hogy kifizetem a majdnem kétezer jent, és bemegyek az étterembe a svédasztalos vacsorára, de kintről megnézve olyan pici adagokat evett mindenki, hogy úgy gondoltam, nem ér meg ez 2000 jent, végül az automatából vettem egy poharas tésztalevest. Megettem, aztán mentem is aludni, mert úgy terveztem, hogy felkelek fél 11-kor, aztán háromnegyed egykor, aztán fél ötkor. Hogy miért? Azért, mert a hajótársaság honlapján is, meg a szórólapokon is azt hirdették, hogy ezekben az időpontokban haladunk át három híres híd alatt, és ilyenkor meg lehet nézni a hidak díszkivilágítását.

Na hát ez egy nagy átverés volt. Nehezen tudtam elaludni, mert rázott az ágy, olyan volt, mintha valami masszázsfotelben lennék, csak a fejemet is rázta 😀 Ennél az olcsó résznél elég sok ágy üres volt, így átmentem más helyeket is kipróbálni, de mindenütt rázott. Nem hullámoztunk, hanem konkrétan rázott, valószínűleg valami motor vagy ilyesmi fölött lehetett kialakítva ez a helyiség. Mindenesetre elaludtam, aztán amikor csörgött az óra, fel is keltem, hogy megnézzem a hidat. Kimentem, hát nagy sötétség, a híd körvonalai látszanak a sötétben, de semmi kivilágítás, csak a híd tetején villogott egy fény, jelezve a hajóknak. Abszolút semmi díszkivilágítás. Visszafeküdtem, valahogy elaludtam, aztán felkeltem a második hidat megnézni. Na az még ennyire sem látszódott. Rá is kerestem a neten, kiderült, hogy este nyolctól kb. egy órán keresztül világítják ki szépen a hidat. Valószínűleg ilyenkor fényképezték le a hidakat, rárakták a reklámanyagra, és odaírták, hogy mikor haladunk majd át alattuk. Csak azt nem említették meg, hogy késő éjszaka nem lesz semmiféle kivilágítás…

Ezután visszaaludtam, és a harmadik hídnál már nem keltem fel. Reggel fél 6 körül érkeztünk meg Oszaka déli kikötőjébe, ahonnan Newtrammal és metróval jutottam fel Eszakába, hét óra körül már otthon voltam. Jól elfáradtam, de nagyon jó volt ez a kirándulás. Örülök, hogy megúsztam nagyobb betegség nélkül, kilábaltam a megfázásból. Nagyon sok szép helyen jártam, sok új dolgot tanultam, találkoztam ismerősökkel is, az idő is viszonylag jó volt. Most már Nyugat-Japánt elég jól bejártam, következhet Kelet-, és Északkelet-Japán!

Hamarosan, miután kiválogattam a képeimet, frissítem a bejegyzéseket a képválogatásokkal, illetve az összes képválogatást be fogom rakni egy külön bejegyzésbe is, ahol majd egy helyen lesznek láthatók a képek. Ebben a bejegyzésben most pedig lássuk, hogy néz ki a térkép a kirándulás után, amelyen az van bejelölve, merre jártam már Japánban!

Jelmagyarázat:

• lila = olyan megye, ahol laktam
• piros = olyan megye, ahol megszálltam
• sárga = olyan megye, amelyet felkerestem (sétáltam)
• zöld = olyan megye, ahol átszálltam (vonaton), megpihentem (autópályán) stb.
• világoskék = olyan megye, amelyen keresztülhaladtam járművel
• fehér = olyan megye, ahol még egyáltalán nem jártam