(21-7) A hazaérkezés utáni nap. Bevásárlás, intézkedés. Edzés Öcsivel. Este a takojakisnál.

Miután hazaértem a nagy Tóhoku+Kelet-Japán kirándulásról, először is jól kialudtam magam, aztán vasárnap be kellett vásárolnom, pakolnom kellett, aztán Öcsivel is meg volt beszélve, hogy elmegyünk edzeni. Végül este sok kedves ismerőssel találkoztam a takojakisnál.

Reggel jó későn ébredtem, aztán belöktem a sok szennyest a mosógépbe. Előző este fél tizenkettőkor nem akartam beindítani ugyebár a gépet, bár a szomszédom sokszor éjfél után szokta elindítani, mit sem törődve a szomszédokkal… Szóval a mosógép dolgozott, én pedig addig elszaladtam a postára befizetni a lakbért, utána meg a gjómü szűpába mentem, mivel nem volt itthon már se rizs, se hús, se karé, se joghurt, se semmi. Ezeket mind begyűjtöttem, illetve vettem dinnyét is! Egy dinnyének a hatodrésze (de nem ám akkora dinnyének, mint amilyen Magyarországon van, egy kicsi dinnyére kell gondolni) most már csak (!) 290 jenbe (675 Ft) kerül! Szóval ezeket mind beraktam a kosaramba, aztán amikor mentem volna fizetni, rájöttem, hogy előző este a két tízezresemet kivettem a tárcámból, hogy ne hurcoljam magammal, így csak egy-két ezer jen volt nálam. Szerencsére lehetett kártyával fizetni az üzletben, így kifizettem a cuccokat a magyar kártyámmal, habár nemigen szerettem volna Japánban használni a magyar kártyát. Mindenesetre jó volt, hogy nálam volt, nem lett volna kedvem még hazarohanni, aztán vissza.

A bevásárlás után csináltam kaját is, meg kiteregettem, aztán elkezdtem összepakolni az utazás során összegyűlt pamfleteket, jegyeket. Öcsivel beszéltük, hogy eljön, egyrészt, hogy odaadjam a szülinapi ajándékát, ami már egy hónapja nálam van, másrészt pedig hogy elmenjünk edzeni, mivel még volt egy ingyenjegyem, amit augusztus végéig lehetett elhasználni. Először azt mondta, reggel jön, mondtam, hogy én képtelen leszek korán felkelni. Mivel utána elintéznivalói voltak, mondta, hogy majd értesít, hogy mikor ér rá. Valamivel négy előtt írt, hogy jön, szóval én is összekészülődtem, és a teremnél találkoztunk. Megint megcsináltuk a testzsírszázalékos mérést, én nagyon féltem, hogy sokat fogytam a 10+15 nap kirándulás alatt, ehhez képest kellemes meglepetés ért, ugyanis csak egy kilót fogytam le, és az izomtömeg, testzsírszázalék stb. értékek szinte ugyanazok voltak, mint az előző mérésnél. Pedig azt hittem, hogy a napi kb. 20 km gyaloglás és a nem megfelelő étkezés rossz hatással lesz. Amúgy vasárnap délután borzasztó sokan voltak a konditeremben, lépni nem lehetett, folyton várni kellett, hogy felszabaduljon valamelyik gép.

Az edzés után aztán be akartunk menni a szomszédos szusizóba, persze vasárnap lévén 45 percet kellett volna várni, hogy sorra kerüljünk, így inkább úgy döntöttünk, elmegyünk a takojakishoz. Na itt aztán jól elbeszélgettünk, Öcsi poénkodott, hogy ő proteines takojakit kér, erre Tera-szan valahonnan tényleg előszedett proteinport, na de azért nem készített belőle polipgombócot 😀 , végül sajtos-baconos cuccot evett Öcsi. Aztán mivel Reiko-szan, a „japán nagymamám” is már régóta várta, hogy hazajöjjek, Teraoka felhívta, hogy épp itt vagyunk, mire ő tíz perc alatt meg is érkezett. Ő is kikérdezett, merre jártam, örült, hogy visszajöttem. Aztán egyszer csak befutott Súszuke is, a kissrác, aki mindig itt szokott lenni, és aki tegnap is itt volt. Kis idő múlva aztán megjelent Keisin is az apukájával (ő egy másik iskolás gyerek, aki a takojakisnál szokott lenni, a keresztneve nagyon különleges). Reiko-szan őt is megölelgette, kikérdezte 😀 Teraoka mesélte, hogy Reiko-szan mindig kérdezgette őt, hogy mikor jön haza Dánierü, mikor jön haza Keisin, mikor jön haza Daiki (Súszuke szeleburdi öccse), ő meg mondta neki, hogy nem tudja, nem ő a menedzserünk 😀 Kis idő múlva Reiko-szan észrevette, hogy a szemben lévő mosoda előtt ott van a barátnőjének, Kuma-csannak a „mamamobilja” (Kuma-csannak meg van görbülve a háta, és csak erre a gurulós izére támaszkodva tud menni). Na Teraoka rögtön kiküldte Keisint, hogy köszönjön neki, mert hogy Kuma-csan is érdeklődött felőle. Tisztára, mint egy nagy család! 🙂 Itt aztán még elbeszélgettünk egy kicsit, aztán Öcsi bejött hozzám, odaadtam az ajándékát, beszéltünk Skype-on anyummal, aztán Öcsi indult haza, én pedig készülődtem a kedvenc sorozataimhoz 🙂 Így zárult a hazatérést követő vasárnap.